Termelési viszonyok
A termelési viszonyok a marxista közgazdaságtan és általában a marxizmus egyik legfontosabb fogalma. Azokat a viszonyokat tartalmazza, amelyek a gazdaság tevékenység, a termelés valamint a szükségleteik kielégítésére irányuló árucsere és fogyasztás során alakulnak ki az emberek között.
Más megfogalmazásban a társadalom azokat az objektív, anyagi, az emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termelés, az anyagi javak termelése és elosztása során kialakulnak az emberek között.
Tartalma
[szerkesztés]A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű részét képezik, az emberek csak úgy termelhetnek, létezhetnek, ha valamilyen módon egyesülnek, összefognak a közös munkatevékenység során és tevékenységük kölcsönös cseréje érdekében.
Marx megfogalmazása
[szerkesztés]„Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális bázist, amelyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, és amelynek meghatározott társadalmi tudatformák felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalában. Nem az emberek tudata az, mely létüket, hanem megfordítva , társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.”
– Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Előszó.[1]
Belső szerkezete
[szerkesztés]A termelési viszonyok számos különböző viszonyban jelennek meg, amelyek az uralkodó termelési módnak megfelelően szervesen összekapcsolódnak. Ilyenek a:
- tulajdonviszonyok
- hatalmi viszonyok,
- munkaviszonyok,
- elosztási viszonyok,
- áruforgalmi viszonyok,
- fogyasztási viszonyok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Marx-Engels I. kötet 6. o.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Produtionsverhältnisse című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Marx-Engels: Karl Marx – Friedrich Engels: Marx és Engels válogatott művei: Három kötetben. Budapest: Kossuth. 1975. ISBN 963 09 0320 2