Teplán István
| Teplán István | |
| Született | 1932. szeptember 4. (92 éves) Magyarkeszi |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Teplán István, Teplán Attila |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1952–1957, kémia) |
| Kitüntetései |
|
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | |
| Tudományos fokozat |
|
| Szakintézeti tagság | Magyar Tudományos Akadémia (1995–) |
| Tudományos publikációk száma | 166 (2019. május 4.)[1] |
| Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1995) |
Teplán István (Magyarkeszi, 1932. szeptember 4. –) Széchenyi-díjas magyar kémikus, biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist. 1994 és 1996 között az MTA megbízott főtitkárhelyettese.
Életpályája
[szerkesztés]1952-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán. Itt szerzett vegyészdiplomát 1957-ben. Ennek megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézetnél kapott állást, tudományos munkatársi beosztásban. 1959-ben átkerült az Izotóp Intézetbe (1967-től MTA Izotóp Intézet, ma részben a Központi Fizikai Kutatóintézethez tartozik), ahol szintén tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni, később főmunkatárs lett. Itt 1971-ig dolgozott, ezt követően egy évig a Rockefeller Egyetemen volt tanulmányúton, ahol Robert Bruce Merrifield Nobel-díjas kémikus mellett kutatott, valamint évtizedeken keresztül működött együtt a szintén Nobel-díjas Andrew Schally professzorral. Hazatérése után kinevezték az MTA Peptid-Biokémiai Kutatócsoportjának vezetőjévé (később a SOTE I. számú Kémiai-Biokémiai Intézetének része), illetve az MTA természettudományi főosztályának vezetőjévé. Mindkét tisztségét harminc évig, 2003-ig töltötte be. Közben 1994 és 1996 között az akadémia megbízott főtitkár-helyettese volt. 1978-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen címzetes egyetemi tanári címet, 1988-ban az intézetben kutatóprofesszori megbízást kapott. 2003-ban az MTA elnöki tanácsadója lett.
1966-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Bizottságának, a Neurobiológiai Bizottságnak, valamint a Peptidkémiai Munkabizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Később a Szociális Bizottságba is bekerült. Emellett az Amerikai, valamint az Európai Peptidkémiai Társaság tagja lett.
Munkássága
[szerkesztés]Fő kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist.
Jelentős eredményeket ért el a peptidek úgynevezett tríciumos jelzése terén, valamint a gonadotropin-kibocsátó hormon (GnRH) szerkezethatás-összefüggéseinek kutatása során előállított nagy hatású inhibitorokat és szuperaktív agonistákat. E területen több szabadalmat jegyeztetett be. Ezeket elsősorban az állatgyógyászatban és egyes szaporodásbiológiai problémák kezelésére alkalmazzák. Kutatásai során a GnRH-val kapcsolatban több fontos tulajdonságot, sajátosságot mutatott ki. Foglalkozik a növekedési hormonok bizonyos részeinek előállításával és antitumor hatású vegyületekkel. Szabadalmaztatott eljárást dolgozott ki a Multi Drug Resistance (MDR) ellenes kispeptidek kidolgozására.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Akadémiai Díj (1983)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
- Széchenyi-díj (2003)
Főbb publikációi
[szerkesztés]- Gonadoliberinek szerepe, hatásmechanizmusa és alkalmazása a szaporodási folyamatokban (1991)
- Antitumor aktivitású peptidek (1999)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Teplán István publikációinak listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. május 4. (Hozzáférés: 2019. május 4.)
Források
[szerkesztés]- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1290–1291. o.
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 1097. o. ISBN 978-963-1787-283
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
