Tefnut
| Tefnut | |
 | |
| Vallás | Ókori egyiptomi vallás |
| Nem | Nő |
| Szülei | Atum-Ré |
| Házastárs | Su |
| Testvér | Su, Hathor, Maat |
| Gyermekei | Geb, Nut |
| Szimbólum | Nőstényoroszlán |
| Régió | Héliopolisz, Leontopolisz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tefnut témájú médiaállományokat. | |
Tefnut vagy Tefnet a nedvesség, a pára, a harmat és az eső istennője. Valódi szerepe azonban ennél jóval összetettebb az ókori egyiptomi vallásban. A napisten Atum-Ré leánya. Sunak a levegő istenének az ikertestvére és a hitvese. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt. Unokái Ozirisz, Ízisz és Nebethet. Atum-Rével és Suval alkotják a héliopoliszi Enneád első generációját. Földi megtestesítője az oroszlán.[1]
Mitológia
[szerkesztés]Eredetmítoszának több verziója létezik, de mindegyik szerint partenogenezis (szűznemzés) által született Atum-Ré valamely testnedvéből. A heliopoliszi teremtésmítoszban Atum tüsszentéséből született Tefnut és Su. Az 527-es Piramisszöveg így írja:[2]
Heliopolisban Atum alkotó kedvében volt és tüsszentett. A fivér és a nővér megszületett - Su és Tefnut.
A mítosz néhány verziójában Atum köpéséből születik Tefnut. Ez a változat egy szójátékot tartalmaz, mert Tefnut neve szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy ez a víz, de a tef igéhez is kapcsolható aminek jelentése köpni.[3]
A koporsószövegek utalnak arra, hogy Atum Sut kitüsszentette az orrán, Tefnutot pedig kiköpte mint a nyálat.[4]
A Bremmer-Rind Papyrus és a memphiszi teológia leírja, amint Atum nyálat tüsszent ki, létrehozva ezzel az ikreket.[5]
Akár egy nőstényoroszlán, néha haragos természetűként nyilvánult meg. Egyik mítosz szerint Tefnut elszökött Núbiába és magával vitte a párát és a nedvességet. Távozása aszályt hozott Egyiptomra, a termékeny földek kiszáradtak és az emberek szenvedtek. Oroszlán formájában toporzékolt Núbiában amíg az apja elküldte érte Thotot és Sut. A kérésükre hazatért. Visszatértekor áradást hozott magával és meglátogatott minden egyiptomi várost. Majd házasságra lépett Suval és ismét virágba borult a természet.
Egy másik mítosz arról számol be, hogy Su és Tefnut elmentek Nunhoz aki az őskáosz óceánja. Az apjuk, Ré azt hitte, hogy végleg elvesztette őket - elküldte az egyik szemét, hogy megtalálja őket. Amikor visszatértek, Ré olyan boldog volt, hogy sírni kezdett és könnyeiből születtek az első emberek.[6]
Memphisben Ptah nyelvének tartották, aki segíti a teremtésben.[7]
Ré két szeme a Napot és Holdat jelképezi és Tefnutot mindkettővel azonosították. Amikor Ré reggel feljön a látóhatáron, Tefnut tüzes szeme csillog a homlokán és megégeti a nagy isten ellenségeit.[2]
A korai piramisszövegekben azt írják, hogy tiszta vizet tudott fakasztani a vaginájából.[8]
Ikonográfia
[szerkesztés]
Tefnutot szokták ábrázolni oroszlánfejű emberként, nőstényoroszlánként, oroszlánfejű kígyóként, de néha csak emberként. Amikor emberszerűen ábrázolják, mindig parókát visel, tetején ureusz kígyóval és/vagy a napkoronggal. Gyakran a testvérével, Suval közösen ábrázolják.[9]
A 18. és 19. dinasztia idején, főleg az Amarna periódusban Tefnutot emberként ábrázolták, lapos fejdíszt viselve, amiből növények sarjadtak. Ehnaton édesanyját, Tijet is hasonló fejdísszel ábrázolták és Hathor-Tefnuttal azonosították. Nofertiti ikonikus kék koronája Tije fejdísze alapján készült, ami arra utalhat, hogy ő is azonosította magát Tefnuttal.[10]
Kultusza
[szerkesztés]Héliupolisz és Leontopolisz (jelenleg Tell el-Muqdam) voltak a fő kultuszközpontjai. Heliopolisban Tefnut a város nagy Ennéádjának volt a tagja és úgy említik mint aki megtisztította a papot (wabet) a templomi rítus részeként:[1]
Felemelkedtem hozzád a Magasztossal mögöttem és a tisztasággal előttem: Tefnut által átmentem, még akkor is amikor Tefnut megtisztított engem és valóban pap vagyok, az egyik pap fia, ebben a templomban.
Karnakban a fáraó egészsége érdekében imádkoztak hozzá.[11]
Leontopolisban, a Nílus deltájában a fivérével, Suval együtt tisztelték két oroszlán képében.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Hart, George, 1945-: The Routledge dictionary of Egyptian gods and goddesses. 2nd ed. 2005. ISBN 0203023625 Hozzáférés: 2019. június 21.
- ↑ a b Watterson, Barbara: Gods of ancient Egypt. 2003. ISBN 0750932627 Hozzáférés: 2019. június 21.
- ↑ Wilkinson, Richard H.: The complete gods and goddesses of ancient Egypt. ISBN 0500051208 Hozzáférés: 2019. június 21.
- ↑ Ancient goddesses : the myths and the evidence. Goodison, Lucy–Morris, Christine. 1998. ISBN 0714117617 Hozzáférés: 2019. június 21.
- ↑ Pinch, Geraldine: Handbook of Egyptian mythology. ISBN 1576077632 Hozzáférés: 2019. június 21.
- ↑ Tefnut. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
- ↑ Tefnut. (Hozzáférés: 2019. június 16.)
- ↑ The Ancient Egyptian Pyramid Texts, trans R.O. Faulkner, line 2065 Utt. 685.
- ↑ Wilkinson, Richard H. The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt.. Thames & Hudson., 183. o. (2003. november 26.)
- ↑ Tyldesley, Joyce A: Nefertiti : Egypt's sun queen. 19991998. ISBN 0140258205 Hozzáférés: 2019. június 21. tiltott karakter az év paraméterben,
- ↑ Meeks, Dimitri, 1941-: Daily life of the Egyptian gods. Favard-Meeks, Christine, 1936-. 1999. ISBN 0712665153 Hozzáférés: 2019. június 21.
