Technikai nevelés
A technikai nevelés Magyarországon az 1980-as évektől két évtizeden át egyetemi szinten is megvalósult a tanárképzésben. Ekkor fogalmazódott meg a technikai nevelés néhány fontos alapelve. Ezek azután beépültek az egyetemi tantárgyakba is. A témakörhöz kapcsolódó területeket szinte a tantárgycímekkel is körvonalazhatjuk. Például Ember és technika, Rendszer és modell, Anyagtechnológia, Géprendszertan.
A technikai műveltség
[szerkesztés]A technikai műveltség olyan ismeretek és célszerű magatartás rendszerezett összessége, amellyel az ember képes:
- a technikai környezetben tájékozódni
- a természeti, társadalmi és technikai környezetéhez aktívan alkalmazkodni
- technikai környezetéről újabb ismereteket szerezni" (Szűcs Ervin: Technika és rendszer)
- környezetét a technika segítségével megóvni és fejleszteni
A technikai nevelés története
[szerkesztés]Őskor
[szerkesztés]Az írásbeliség kialakulása előtti kultúrák nevelési szokásairól a törzsi kultúrák megismerése által alkothatunk képet. Az ilyen népcsoportokat az összehasonlító etnográfia és az antropológia foglalkozik.
A nevelés jellemzői
[szerkesztés]- az ismeretszerzés forrása maga az élet
- a felnőttek munkavégzését utánozva, játékosan tanultak a gyerekek kicsinyített munkaeszközök segítségével
- a felserdült fiatalok nevelése a sámán irányításával folytatódott, aki felkészítette őket a beavatás szertartására
- a beavatási szertartásra való felkészülés során tanulták meg a közösség életét szabályozó törvényeket, a törzs eredetmítoszát és a törzsi rítusokat
Ókor
[szerkesztés]Mezopotámia
[szerkesztés]A tanítás a gyerek egész napját kitöltötte. A tanítás irodalmi szemelvények másolásából, memorizálásból, fordításból (sumérről akkád nyelvre) állt. A tanítás anyagában matematikai és geometriai feladatok is szerepeltek.
Egyiptom
[szerkesztés]A leendő papok magasabb műveltséget nyújtó szemináriumokon ismerkedtek meg a rituálé szabályaival, teológiával, szent könyvekkel. Emellett természettudományokat is tanultak: matematikát, geometriát, asztrológiát.
Ókori görögök
[szerkesztés]Középkor
[szerkesztés]Újkor
[szerkesztés]Reformkor
[szerkesztés]A két világháború között
[szerkesztés]A II. világháború után
[szerkesztés]A technika és életvitel tantárgy napjainkban
[szerkesztés]A tantárgy célja
[szerkesztés]- rendszerszemléletű gondolkodásmód kialakítása
- környezeti károsodások és azok megelőzési módjainak bemutatása
- a fenntartható fejlődés összefüggéseinek és követelményeinek megismertetése
- a természeti, társadalmi és technikai rendszerek komplex bemutatása
A tantárgy fő témakörei
[szerkesztés]- Az ember és környezete
- A kommunikáció eszközei és módjai; kommunikációs rendszerek
- Anyagok és átalakításuk
- Energia
- Tervezés, építés
- Közlekedési ismeretek
- Háztartástan, életvitel
- Gazdálkodás
A tantárgy módszertani jellemzői
[szerkesztés]- cselekvésközpontú
- képességek fejlesztése
- problémaközpontú
- divergens gondolkodásra nevel
- a tanulói munka önálló
- a munkát a tanuló szervezi
- funkcionális szemlélet
- a munkadarab példa, a problémamegoldás célja
- gazdaságosságra nevel
- sikertelenség leküzdésére nevel
- szintetizálja a tantárgyakat
Munkadarab és modell
[szerkesztés]Ellenőrzés és értékelés
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Kővári Istvánné: Kézikönyv az 1-2. osztályos technika és életvitel tantárgyhoz. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2006.
- Mészáros-Németh-Pukánszky: Neveléstörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
- Szücs Ervin: Dialógusok a műszaki tudományokról. 2., átdolgozott és bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976.
- Szücs Ervin: Rendszer és modell I. II. Egyetemi jegyzet (J3-1393 és J3-1452), Tankönyvkiadó, Budapest
- Nagy Ferenc (főszerk.) (1992): Magyarok a természettudomány és a technika történetében.
Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest (ISBN 9635931719)