Tavaszi pimpó

Tavaszi pimpó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Család:	Rózsafélék (Rosaceae);
Alcsalád:	Rosoideae;
Nemzetség-; csoport:	Potentilleae;
Alnemzetség-; csoport:	Fragariinae;
Nemzetség:	Pimpó (Potentilla);
Faj:	P. neumanniana;
Tudományos név
	Potentilla neumanniana; Rchb.
Szinonimák
	Potentilla tabernaemontani Asch. (nom. illeg.); Potentilla verna auct. non L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tavaszi pimpó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tavaszi pimpó témájú médiaállományokat és Tavaszi pimpó témájú kategóriát.

A tavaszi pimpó (Potentilla neumanniana) a Rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó növényfaj, mely egész Közép-Európában gyakori. első virágzása márciustól és májusig tart, de másodvirágozni is szokott augusztustól szeptemberig.

Jellemzői

A tavaszi pimpó (Potentilla neumanniana) 5-15 cm-re megnövő, lágy szárú évelő növény. Kúszó gyöktörzzsel rendelkezik. Rövidszárú és levélnyelű, melyek göndör, pelyhes, akár mirigyes szőrrel borítottak is lehetnek. A homoki pimpótól eltérően öt-hét levélkéből állnak tojás alakú, egyszerű szőrökkel borított levelei, tenyeresen osztott elhelyezkedéssel, fűrészes csúcsban végződve. Több heverő szárat növeszt, meddőhajtásai megnyúltak és meggyökerezők, termőhajtásai a végükön felegyenesedők. A pimpó fajok között csak a tavaszi pimpó levelein nincsenek csillagszőrök, csak egyszerű szőrök borítják a leveleit.

Tőleveleinek hónaljából ered termőszára, mely néhány kocsányos virágot hordoz. Virágában az 5 sárga sziromlevél az 5 zöld csészelevéllel és az 5 elálló mellékcsészelevéllel váltakozik. Porzók veszi körül apró termőinek csoportját, magházai egymagvú aszmagokká érnek. Márciustól májusig virágzik sárga virágtakarót képezve, másodvirágozni is szokott nyár végétől őszig.

Elterjedése, élőhelye

A növény Európában honos, észak Spanyolországtól nyugat Fehéroroszországig, Olaszországtól közép Norvégiáig sok helyen megtalálható. Az Alpokban 1650 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálták.^[1]

Magyarországon jelenlegi adatok alapján nem él, feltételezik, hogy korábban a Kőszegi-hegységben volt állománya, de ma már nem találták meg a növényeket. Feltételezik, hogy a Mirigyes pimpó (Potentilla pusilla) a tavaszi és a homoki pimpó állandósult hibridje. Ez a "faj" ritka Magyarországon és csak a nyugati határ közelében él (Kőszegi-hegység, Dráva-mente, Zalaegerszeg).^[2]^[3]

A száraz élőhelyeket kedveli, száraz gyepek, hegyi rétek növénye.

Képek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Frühlings-Fingerkraut című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Erhard Dörr, Wolfgang Lippert: Flora des Allgäus und seiner Umgebung. Band 2, IHW, Eching 2004, ISBN 3-930167-61-1, S. 71.
↑ Király Gergely in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
↑ Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

Források

Henning Haeupler, Thomas Muer: Bildatlas der Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands (= Die Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands. Band 2). Herausgegeben vom Bundesamt für Naturschutz. Ulmer, Stuttgart 2000, ISBN 3-8001-3364-4.
Wolfgang Adler, Karl Oswald, Raimund Fischer: Exkursionsflora von Österreich. Hrsg.: Manfred A. Fischer. Ulmer, Stuttgart/Wien 1994, ISBN 3-8001-3461-6.
August Binz, Christian Heitz: Schul- und Exkursionsflora für die Schweiz, Schwabe & Co. AG, Basel, 1986, ISBN 3-7965-0832-4
Erich Oberdorfer: Pflanzensoziologische Exkursionsflora, Ulmer Verlag, Stuttgart, 1990, ISBN 3-8001-3454-3
Christian August Friedrich Garcke: Illustrierte Flora, 1972, Verlag Paul Parey, ISBN 3-489-68034-0

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Erhard Dörr, Wolfgang Lippert: Flora des Allgäus und seiner Umgebung. Band 2, IHW, Eching 2004, ISBN 3-930167-61-1, S. 71.

[2] Király Gergely in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

[3] Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

[1]

[2]

[3]