Ugrás a tartalomhoz

Tauber Izrael (vágújhelyi rabbi)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tauber Izrael
Született1822. január 11.[1]
Galánta[1]
Elhunyt1904. október (82 évesen)[2]
Vágújhely[2]
Foglalkozása
SírhelyeVágújhely[1]
SablonWikidataSegítség

Tauber Izrael (Galánta, 1822. január 11.[3]Vágújhely, 1904. október) 1853-tól vágújhelyi rabbi, Weisse József halála (1897) után főrabbi, egyházi író.

Élete

[szerkesztés]

Fischer Juda galántai rabbinál nevelkedett. Tizenhárom, éves korában Szófer Mózes jesivájába került. Innen Benet Jechezkel nyitrai, később Ullmann Salamon makói rabbihoz ment. 1845-ben megnősült. 1853-ban vágújhelyi dajan lett.

Itt írta két homiletikus művét:

  • Esrah Raanon. Beiträge zu einer Biographie des Rabenu Moses ben Maimon. Pressburg, 1865.
  • Mékór Jiszróél

Korábban megjelent írása:

  • A Jeles Ilaschacher. Erster Theil... Herausgegeben in drei Sprachen. Pesth, 1845. (Schiff Móriccal).

1904-ben hunyt el 81 éves korában. Október 11-én temették Vágújhelyen. Az Egyenlőség hetilap a következőt írta halálakor:

„A halottat lakásáról a család és a község tagjai a templom udvarába vitték, hol őt Stricker S. H. rabbitársa és Braun D. L. rabbi, veje, megható beszédekben búcsúztatták. Ezután a hivek nagy sokasága kisérte elhunyt rabbiját utolsó útjára. Tauber Izrael rabbival a zsidóságnak egy szerényen működő, kiváló tudású, nemes érzelmű lelkipásztora szállt sírba.”

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Egyéb irodalom

[szerkesztés]
  • Lippe, Ch. D., Bibliographisches Lexikon. Wien, 1881. 494. 1.
  • Petrik Géza, Bibliográfia

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]