Tatara híd
| Tatara híd | |
 | |
| A Tatara híd | |
| Elhelyezkedése | Az Ikucsi-sziget és az Ómisima-sziget között |
| Áthidalt akadály | Szeto-beltenger |
| Szerkezettípus | ferdekábeles acélhíd |
| Funkció | közúti híd |
| Legnagyobb támaszköz | 890 m |
| Szabad nyílás magassága | 26 m |
| Nyílások száma | 3 |
| Teljes hosszúsága | 1480 m |
| Szélesség | 30,6 m |
| Magasság | 220 m |
| Sávok száma | 2×2 |
| Építés kezdete | 1992 |
| Átadás ideje | 1999. május 1. |
| Elhelyezkedése | |
 Tatara híd
Pozíció Japán térképén
| |
 é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″34.259444°N 133.061667°EKoordináták: é. sz. 34° 15′ 34″, k. h. 133° 03′ 42″34.259444°N 133.061667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tatara híd témájú médiaállományokat. | |
A Tatara híd (japánul 多々羅大橋) a Nisi-Szeto gyorsforgalmi út részeként két kisebb szigetet köt össze a Szeto-beltengeren. 1999-ben történt átadásakor 890 méteres középső nyílásával a világ legnagyobb támaszközű ferdekábeles hídja volt, ezt a címet 2008-ig birtokolta, 2012-től azonban már csak az ötödik ebben a rangsorban. Teljes hossza 1480 méter.
Az 1990-es évek végére a Honsú–Sikoku-projekt keretében összesen három helyen létesült közúti kapcsolat Japán két főszigete, Honsú és Sikoku között, melyek egyikének része ez a 2×2 sávos közúti híd.[1]
Tartószerkezet
[szerkesztés]Az 1973-ban elkészült eredeti tervek szerint függőhíd épült volna a helyén, de 1989-ben – a támaszköz változatlanul hagyása mellett – új terveket készítettek. Az áttervezés oka, hogy így a kábeleket nem kellett a hídfőknél lehorgonyozni, ami jelentősen csökkentette a híd környezetét terhelő földmunka mennyiségét, valamint az időközben végbement technológiai fejlődés eredményeként az új típusú szerkezet megépítése pénzügyileg is kedvezőbb megoldást jelentett.[1][2]
A helyi adottságok miatt a tervezésnél számításba vett legnagyobb szélsebesség 229 km/h volt, és a szerkezet képes ellenállni egy a Richter-skála szerinti 8,5-es erősségű földrengésnek is. Az acél szekrénytartós pályaszerkezet terheit az összesen 168 tartókábel a fordított Y alakú acélpilonokra továbbítja, melyek függőleges teherként átadják azt az alapozásra, illetve az altalajra. A kábelek átmérője 10,8 cm és 17,0 cm között változik, anyaguk nagyszilárdságú acél, különleges polietilén bevonattal.[1]
Építése
[szerkesztés]Az alapozási munkákat követően a két, 220 méter magas acélpilon felépítése következett, melyeket átlagosan 12 méter magas és 127 tonna súlyú előregyártott elemekből állítottak össze. Az elemeket speciális toronydaruk segítségével emelték a helyükre, majd helyszíni hegesztéssel rögzítették őket egymáshoz. A pályaszerkezetet a pilonoktól két irányba haladva, konzolos szabadszereléssel építették. Az egyenként 20 méter hosszú elemeket részben a már meglévő szerkezetre telepített darukkal, részben úszódarukkal emelték a helyükre.[1][3][4]
A munkálatok során 27 200 t acélt használtak fel, a teljes építési költség 605,8 millió dollárt tett ki. A hidat hivatalosan 1999. május 1-jén adták át a forgalomnak.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Penberthy 2009, 133. o.
- ↑ HSBE Tatara Bridge (angol nyelven). [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
- ↑ Medved 2001, 106-107. o.
- ↑ Medved 2001, 115-116. o.
Források
[szerkesztés]- Dr. Medved Gábor. Történetek a világ hídjairól. Budapest: TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. [2001]. ISBN 963 00 6871 0
- Penberthy, Ian. Hidak – 75 épített csoda. Budapest: Kossuth Kiadó [2009]. ISBN 978-963-09-5961-2
- ↑ HSBE: Honshu-Shikoku Bridge Expressway Co., Ltd. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. február 6.)
További információk
[szerkesztés]- Tatara Bridge (a Structurae weboldalon) (angol nyelven). Wilhelm Ernst & Sohn Verlag. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
- Tatara Bridge (a bridge-info.org weboldalán) (angol nyelven). bridge-info.org. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
