Tarkovics Gergely
Megjelenés
Tarkovics Gergely | |||||
Eperjes görögkatolikus püspöke | |||||
Született | 1744. szeptember 25. Pászika | ||||
Elhunyt | 1841. január 16. Eperjes | ||||
Felekezet | katolicizmus | ||||
Püspökségi ideje 1817 – 1841 | |||||
Tarkovics Gergely (Pászika, Bereg vármegye, 1744. szeptember 25. – Eperjes, 1841. január 16.) az eperjesi egyházmegye görögkatolikus megyéspüspöke 1817-től haláláig.
Élete
[szerkesztés]1779-ben szentelték pappá. Rövid ideig nevelő, majd hajdúdorogi parókus. 1813-ban eperjesi vikárius lett. 1815-ben Munkácson káptalan helynök. 1817-ben az újonnan alapított eperjesi egyházmegye első megyéspüspökévé nevezte ki I. Ferenc császár, de csak 1821. június 17-én szentelték föl. A királytól megkapta a kamalduliak egykori koronahegyi kolostorát és birtokát. 32 kispap számára ösztöndíjat szerzett. 1841. január 16-án hunyt el Eperjesen. Utóda Gaganecz József.
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]