Tarka lóri

Tarka lóri
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Lóriformák (Loriinae);
Nemzetség:	Lórirokonúak (Loriini);
Nem:	Psitteuteles;
Faj:	P. versicolor;
Tudományos név
	Psitteuteles versicolor; (Linnaeus, 1771)
Szinonimák
	Trichoglossus versicolor
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tarka lóri témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka lóri témájú médiaállományokat és Tarka lóri témájú kategóriát.

A tarka lóri (Psitteuteles versicolor) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe sorolt és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába, azon belül a lóriformák (Loriinae) alcsaládjába a Psitteuteles nem egyetlen faja. Ezt a fajt egyes rendszerezők a Trichoglossus nembe sorolják.^[1]

Származása, elterjedése

Ausztrália északi partvidékén (Nyugat-Ausztrália, Északi terület, Queensland) és a Timor-tenger partközeli szigetein (a Tiwi-szigeteken, tehát a Melville-szigeten, a Bathrust-szigeten és a kisebb partközeli szigeteken) él; zömmel a Kakadu Nemzeti Parkban.

Megjelenése, felépítése

Teste 19-20 cm hosszú, a két nem szabad szemmel gyakorlatilag nem különböztethető meg. Fejének teteje skarlátvörös, pofája és tarkója kékes; a nyakszirtjén sárga sáv húzódik. Begye borvörös, testének tollazata többé-kevésbé zöld (sárga vonalakkal).

Csőre viaszvörös, az írisze barna.

Életmódja, élőhelye

Közvetlen rokonaihoz hasonlóan főként virágporon és nektáron él, de megeszi a gyümölcsöket; ritkábban a magokat, bogyókat, rovarokat és lárvákat is. Táplálékának megfelelően a széklete híg.

A hideget jól tűri.

Szaporodása

Fészkét faodúban rakja; ebbe gyakran hord be faágakat. Többnyire télen költ. Fészkelési ideje kb. 2 hónap, amiből a tojó 21 napig kotlik.

Tartása

Mozgékony, ezért célszerű röpdében tartani. Védőházikóval ellátott kerti röpdében áttelel.

Jegyzetek

↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

Források

IUCN Red List: Varied Lorikeet
Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 75. old. ISBN 963 233 126 5
Hivatalos magyar neve

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Olah2022-1] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

[1]