Ugrás a tartalomhoz

Tarka asztrild

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarka asztrild
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Díszpintyfélék (Estrildidae)
Alcsalád: Estrildinae
Nem: Pytilia
Faj: P. melba
Tudományos név
Pytilia melba
(Linné, 1758)
Szinonimák

Tarka díszpinty

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarka asztrild témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka asztrild témájú médiaállományokat és Tarka asztrild témájú kategóriát.

A tarka asztrild (Pytilia melba) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla melba néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Afrikában a Szahara alatti részeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi gyepek, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Pytilia melba belli Ogilvie-Grant, 1907
  • Pytilia melba citerior Strickland, 1853
  • Pytilia melba grotei Reichenow, 1919
  • Pytilia melba hygrophila Irwin & Benson, 1967
  • Pytilia melba jessei Shelley, 1903
  • Pytilia melba melba (Linnaeus, 1758)
  • Pytilia melba percivali Someren, 1919
  • Pytilia melba soudanensis (Sharpe, 1890)[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 14 centiméter.[5] A hím homloka, az arc elülső része és a torok skarlátvörös színű. A fejtető, a tarkó, a nyak hamuszürke, a szárnyak és a hát olajzöld. A felső farokfedők és a középső faroktollak vörös színűek. A többi farktoll barnásfekete, piros színezéssel. A begy sárga vagy zöldessárga. A test alsó része szürkésbarna. fehér keresztcsíkozással. A has közepe fehér. A csőr piros, a szem vörösesbarna, a láb barna. A tojó fejéről hiányzik a piros szín, az egész fej szürke.

A hím
és a tojó

Életmódja

[szerkesztés]

A tövises-bozótos, füves területeket és a száraz erdőket kedveli.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészekalja 3-5 tojásból áll, amelyből a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és még három hétig maradnak a fészekben. A fészekparazita paradicsom-vidapinty (Steganura paradisea) gazdamadara.

A madár tartása

[szerkesztés]

1874-ben hozták be első példányait Európába, majd 1936-ban sikerült először tenyészteni Angliában. Állandó 20-22 °C-on tartsuk! Az import madarak között nagy az elhullási százalék. Kezdetben gondos ápolást igényelnek, a megmaradt állomány azonban ellenálló lesz. Költési időn kívül más egzótákkal bátran együtt tartható. Kivételt képeznek a piros színű tollakat tartalmazó madarak például kákapinty. Nászidőszakban a fajtársaitól különítsük el. Az idális hely, sűrűn beültetett (fenyőágak, bokrok, sás, nád) volier. Táplálás: ezóta magkeverék, gyommagvak (nyáron féléretten), csíráztatott mag, saláta, tyúkhúr stb. Fiókaneveléshez élő eleség szükséges: levéltetű, muslica, apró lisztkukac, apró tücskök stb. Természetesen vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. Fészkét sűrű bozótosba építi. Néha az elöl nyitott odút is elfogadja. A fészkét kívül durva fűszálakból építi, belül tollal béleli. A fészekellenőrzésre érzékenyen reagál. (Siroki 1976, Günter Hochmal 2003, Varga 2007)

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabilt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 27.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]