Tapogató nélküli bordásmedúzák

Tapogató nélküli bordásmedúzák
Kucsmamedúza (Beroe ovata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Alország: Valódi szövetesek (Eumetazoa) Törzs: Bordásmedúzák (Ctenophora) Osztály: Tapogató nélküli bordásmedúzák (Nuda) Rend: Kucsmamedúzák (Beroida) Család: Kucsmamedúzák (Beroidae) Eschscholtz, 1825
Szinonimák
Atentaculata Macropharyngea
Osztályok
Nemek Beroe Neis
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tapogató nélküli bordásmedúzák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tapogató nélküli bordásmedúzák témájú kategóriát.

A kucsmamedúzák (Beroidae) a bordásmedúzák (Ctenophora) törzsében a tapogató nélküli bordásmedúzák (Nuda) osztályának egyetlen családja alig néhány recens fajjal.

Származásuk, elterjedésük

A kambriumban különültek el a törzs másik, jóval több fajt számláló osztályától, a tapogatós bordásmedúzáktól (Tentaculata) (és az időközben kihalt osztályoktól, amelyek rendszertani helyzete elég bizonytalan).

Két legismertebb fajuk:

• az Atlanti-óceánban és peremtengereiben élő dinnyemedúza (Beroe cucumis) és
• a Földközi-tengerben élő kucsmamedúza (Beroe ovata)

Megjelenésük, felépítésük

Könnyen megkülönböztethetők a tapogatós bordásmedúzáktól (Tentaculata), mivel — amint erre a két osztály neve is utal — se a fiatal, se a kifejlett állatoknak nincsenek tapogatói, tehát tapogatóhüvelyük sincs.

A kucsmamedúza név arra utal, hogy testalkatuk magas kucsmára emlékeztet. A kucsma alján nyílik a száj, a tetején foglal helyt az apikális szerv. A kettő között húzódnak és alul a szájnyílás közelében végződnek a bordák a rajtuk keresztben álló, csillós úszólemezkékkel.

Hosszú és tágas garatjukra utalt a sikertelenül bevezetni próbált Macropharyngea név. Ennek hossza eléri a test hatheted részét és csak vékony testfal választja el a külvilágtól. A szájnyílásban elhelyezkedő, befelé görbülő cirruszok a zsákmány kiszabadulását hivatottak megakadályozni. A zsákmányt erőteljes garatizmok továbbítják a rövid központi gyomorba, amely közvetlenül az apikális szerv alatt helyezkedik el. Belőle ágaznak ki a megemésztett táplálékot szállító délkörszerű, de rendszeresen elágazó és újraegyesülő csatornák. Mivel ezek áttűnnek az állatok csaknem átlátszó testén az ettől márványosan erezettnek tűnik.

Életmódjuk, élőhelyük

Valamennyien tengeriek. Nyíltvíziek (pelágikus)ak. A plankton legfontosabb összetevői közé tartoznak, tehát többnyire a felszín közelében tartózkodnak. Vaskos alakjuk ellenére ügyesen úsznak; eközben szájnyílásuk váltakozva lefelé, illetve fölfelé néz. Éjszaka a legkisebb ingerre is kékes vagy zöldes fénnyel világítanak olyan intenzíven, hogy az akváriumban tartott példányok mellett az újságot normálisan el lehet olvasni.

Petéik is zöldes fénnyel világítanak.

Táplálkozásuk

Ragadozók. Fő (akváriumban kizárólagos) táplálékaik más bordásmedúzák; egyebek közt fajtársaik is. Áldozataikat a szájnyílás környékén található méregmirigyekkel bénítják meg. Előszeretettel támadnak meg a Leucathea nem lebenyes medúzáira, és akkor is elbánnak velük, ha azok a nagyobbak. A nagyobb áldozatokat erőteljes törzsizmaikkal préselik magukba; ilyenkor garatjuk (testük) kitágul, ahogy ráhúzzák magukat a zsákmányra. Az így felpuffadt állat nem tud úszni, és csak lebeg, amíg többé-kevésbé meg nem emészti táplálékát.

Az emészthetetlen maradékok és salakanyagok többségét szájnyílásukon öklendezik ki.

Források

• Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Második, változatlan kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 119–120. old.