Ugrás a tartalomhoz

Tantalosz (Zeusz fia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tantalosz
Házastársa
  • Dióné
  • Eurüanassza
  • Clytia
  • Eurüthemiszté
Gyermekei
SzüleiPlutó
Zeusz
Tisztsége
  • Lüdia királya
  • Phrügia királya
A Wikimédia Commons tartalmaz Tantalosz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tantalosz (görög betűkkel Τάνταλος, latinosan Tantalus) súlyos bűnt követett el, ezért az istenek megbüntették. Örök éhség és szomjúság gyötri. Ezt nevezik tantaloszi kínoknak. Az istenek haragja a leszármazottjai sorsát is befolyásolta. Történetük a trójai háborúig vezet.

Tantalosz

[szerkesztés]

Tantalosz származását és szülei kilétét illetően eltérőek a vélemények. Anyja Plutó, Ókeanosz és Téthüsz leánya. Apja viszont Zeusz vagy Tmólosz, a Tmólosz-hegy tölgykoszorús istene, aki feleségével, Omphaléval Lüdiában uralkodott, és aki a Pán és Apollón közti versenyen a döntőbíró szerepét játszotta. Egyesek szerint Tantalosz Argosz vagy Korinthosz királya volt, mások szerint Szipüloszból vándorolt észak felé Lüdiába és Paphlagóniában uralkodott, onnan azonban – miután magára vonta az istenek haragját – elűzte a phrűgiai Ilosz, mert megszöktette és elcsábította az öccsét, Ganümédészt. Tantalosz egy visszatérő jelzője a Phrügia királya, míg egyik fia, Pelopsz a Lüdia királya címekkel kerül említésre.

Feleségétől – Eurünasszától, Paktólosz folyamisten leányától, három gyermeke született: Pelopsz, Niobé és Broteasz. Tantalosz meghitt barátja – vagy fia – volt Zeusznak, s részt vehetett az olümposzi nektár és ambroszia-lakomákon. Azonban fejébe szállt a dicsőség és elárulta Zeusz titkait, valamint ellopta az istenek eledelét, hogy halandó barátaival megossza. De még mielőtt ez kiderült, meghívta lakomára az olümposziakat a Sziphülosz-hegyre. Úgy látta, hogy az éléskamrájában lévő élelem nem elég a társaságnak, feldarabolta fiát, Pelopszot és berakta az istenek számára készített ételbe. Az isteneket nem sikerült rászednie: észrevették, mit tálalt eléjük, s iszonyodva eltolták maguk elől, csak Démétér nem, aki még mindig zavart volt egy kicsit Perszephoné elvesztése miatt és evett a bal lapocka húsából.

Tantalosz megbűnhődött e két tettéért: országa elpusztult – ami megfelel Phrügia és Lüdia valós történetének –, ő maga pedig – miután Zeusz saját kezűleg végzett vele – örök szenvedésre ítéltetett. Egy iszapos tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, örökös éhség és szomjúság gyötri. A hullámok a derekáig, sőt néha az álláig érnek, de ha lehajol és inni akar, visszahúzódnak, csak a fekete iszap marad a lábainál. A fa csak úgy roskadozik a körtétől, csillogó almától, édes fügétől, érett olajbogyótól és gránátalmától, a zamatos gyümölcsök a vállát súrolják, de ha utánuk nyúl, egy széllökés elsodorja őket a keze ügyéből. Ráadásul még egy hatalmas szikladarab lóg a fa fölött és örökké a szétzúzással fenyegeti Tantalosz koponyáját.

Miután Zeusz megbüntette Tantaloszt, új életre támasztotta Pelopszot. Utasította Hermészt, hogy Pelopsz testrészeit szedje össze és még egyszer főzze meg ugyanabban az üstben. Az üstre varázslatot bocsátott. Aztán Klóthó párka összeillesztette a testrészeket – Démétér erős elefántcsontot adott neki a lapocka helyett, amelyet megevett. Pelopsz olyan gyönyörű volt, amikor kikelt a bűvös üstből, hogy Poszeidón azon nyomban beleszeretett és felvitte az Olümposzra.

Rokonsága

[szerkesztés]
 
 
Ókeanosz
 
Téthüsz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zeusz
 
Plutó
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tantalosz
 
Dióné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Broteasz
 
Niobé
 
Pelopsz
 
Hüppodameia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tantalosz
 
Aeropé
 
Atreusz
 
Pittheusz
 
Thüesztész
 
Pleiszthenész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Helené
 
Menelaosz
 
1 Agamemnón
 
Klütaimnésztra
 
2 Aigiszthosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Iphigeneia
 
Oresztész
 
Élektra
 
Khrüszothemisz
 
Alétész
 
Érigoné
 

Források

[szerkesztés]
  • dr. Alice Mills: Mitológia - Mítoszok, mondák és legendák, 2006, Kossuth Kiadó, 167-169.

További információk

[szerkesztés]