Tangermünde
Tangermünde | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Németország | ||
Tartomány | Szász-Anhalt | ||
Járás | Stendal járás | ||
Irányítószám | 39585–39590 | ||
Körzethívószám |
| ||
Rendszám | SDL | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 10 228 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 113,8 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 43 m | ||
Terület | 89,88 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
é. sz. 52° 32′ 27″, k. h. 11° 58′ 08″52.540833°N 11.968889°EKoordináták: é. sz. 52° 32′ 27″, k. h. 11° 58′ 08″52.540833°N 11.968889°E | |||
Elhelyezkedése Stendal járás térképén | |||
Tangermünde weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tangermünde témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tangermünde település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 10 228 fő (2023. december 31.).[1]
Fekvése
[szerkesztés]Berlintől nyugatra, Stendal délkeleti szomszédjában fekvő település.
Földrajza
[szerkesztés]Tangermünde az Elba brandenburgi szakaszától nyugatra eső országrészben, az Altmark-tól délkeletre, egy fennsíkon található.
Története
[szerkesztés]Tangermünde igen régi település. Kastélya nevét 1009-ben említették először, magát a várost pedig 1275-ben említette először oklevél. A sziklaoromra épült vára a 14. században IV. Károly császár második székhelye lett 1373-tól 1378-ig. Az alatta elterülő város a középső tartományok fővárosává emelkedett. A régi kastély császári palota lett.
Hanza-város, melynek csúcspontja a 15. század volt. A város kapui és a városháza az észak-német tégla gótika stílusában épült. Szent István templomát is ebben az időben bővítették gótikus csarnok templommá.
1617. szeptember 13-án a város majdnem teljesen leégett. A tűzvészért Grete Minde árvát okolták, aki a feltételezések szerint örökségért állt bosszút. Halálra ítélték és 1619-ben megégették a téren. Theodor Fontanenak ez az esemény adta az ihletet Grete Minde című 1880-as években írt regényéhez.
A tűzvész után sok csodálatos félkeretes ház épült, melynek faragott portáljai és dekoratív formái fennmaradtak a mai napig. A harmincéves háború miatt azonban a város elvesztette fontosságát mint kereskedelmi központ, jelentéktelenné lett.
Egykori városfalai és IV. Károly várának fennmaradt részei, két gyönyörű, téglából épült kapuja máig láthatók. Nagyon szép a kéttornyú Stephandsom (István-székesegyház), valamint a belváros régi épületei közül a Városháza is, mely egyik legszebb példájaa vörös téglából épült gótikus műemlékeknek.
Nevezetességek
[szerkesztés]- István székesegyház (Stephandsom)
- Városháza (Rathaus)
Galéria
[szerkesztés]-
Városháza
-
IV. Károly szobra
Grete Minde emlékére
[szerkesztés]Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 10 370 | 10 310 | 10 350 | 10 283 | 10 228 |
2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ a b Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- NDK (Panoráma, 1980) ISBN 963 243 215 0