Takács Éva (író)
| Takács Éva | |
| Élete | |
| Született | 1779. március 10. Rákospalota |
| Elhunyt | 1845. október 19. (66 évesen) Pest |
| Szülei | Takács Ádám |
| Házastársa | Karacs Ferenc |
| Gyermekei | Karacs Teréz |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
Takács Éva, Takáts (Rákospalota, 1779. március 10. – Pest, 1845. október 19.) írónő, az első magyar nőjogi publicista. Karacs Ferenc rézmetsző neje, Karacs Teréznek, a nőnevelés egyik úttörőjének édesanyja.
Élete
[szerkesztés]Az 1694. szeptember 10-én armálist szerzett nemes Takács másképp Deák családnak a sarja.[1][2] Apja, nemes Takáts Ádám, református lelkész, anyja Bessenyey Éva úrnő volt.[3] Apja és nagyapja művelt református lelkészek voltak, akik fordítással és versírással is foglalkoztak, így a családjában a széleskörű műveltséggel rendelkezett. Takács Éva 17 évesen, miután szülei elhunytak, munkát keresett, hogy testvérei taníttatását támogatni tudja. Hímezni tanított úrilányokat és kenyérsütést is végzett, naponta 25-30 vekni kenyeret készített. 1802-ben kötött házasságot Karacs Ferenc rézmetszővel. Pesten álló házuk, az ún. “Karacs-Tusculanum”, találkozóhelyül szolgált a korabeli értelmiségi és művészvilág számára. A család barátai között tudhatta Kántornét, Laborfalvi Rózát, Virág Benedeket, Fáy Andrást és Kisfaludy Károlyt is. Karacsék hat gyermeket neveltek, közülük mindegyik – a lányokat is beleértve – szakmát is tanult, hogy az önálló életre felkészüljön.
Barátai biztatására Takács Éva gondolatait egyhamar a nagyközönséggel is megosztotta. A Tudományos Gyűjtemény szerkesztője, Prepelitzay Sámuel felkérte Takács Évát, hogy Sebestyén Gábor színdarabjáról kritikát írjon, melyben a mások által is gyengének tartott darabot fércműnek titulálta. A szerző a nőket ostobának és erkölcstelennek állította be, ezt Éva visszautasította. Kritikájának nagy visszhangja lett, melyet egy öt évig tartó vita követett. Takács Éva az elsők között hirdette a női és a férfi intellektus egyenértékűségét.
Cikkei a Tudom. Gyűjteményben (1822. XII. A leánykák házi neveléséről, 1823. VIII. A házasságban lévő asszonyok kötelességeikről, 1824. VI. Barátságos beszélgetés a földmívelő nép állapotjáról, 1825. XI., 1826. IX. Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében); elbeszélése van a Hebeben (1826).
Munkái
[szerkesztés]- Feleletek a Szent Gellért hegye mellől. Buda, 1828
- Gondolatok a nap alatt. Uo. 1829. (T. É. munkái I.).
- Eredeti elbeszélések. Uo. 1829. (T. É. munkái II.).
- Karacs Ferencné Takács Éva válogatott munkái. Magyar irodalmi ritkaságok (31.). Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- A Karacs család
- Az úttörők. Magyar nőtörténeti arcképcsarnok Rubiconline, 2007/8. A 20. századi nő
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kézikönyvtár - Száz Magyar Falu - Neszmély - Függelék - V. Nemesi családok Neszmélyen
- ↑ 2018 / 1-2. szám / Tanulmányok / Karacs Zsigmondi A magyar nőnevelés úttörője, az első magyar újságírónő, Karacs Ferencné Takáts Éva
- ↑ familysearch.org Takáts Éva keresztelői bejegyzése - Rákospalota (református) - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
