TIROS–4

TIROS–4
Űrügynökség	NASA Environmental Science Services Administration
Gyártó	RCA Corporation
Típus	meteorológiai műhold megszűnt entitás
Indítás dátuma	1962. február 8.
Indítás helye	Cape Canaveral Space Launch Complex 17A
Hordozórakéta	Thor-Delta
Tömeg	129,3
COSPAR azonosító	1962-002A
SCN	00226
Sablon • Wikidata • Segítség

TIROS–4 (angol: Television and Infrared Observation Satellite) – televíziós és infravörös megfigyelő műhold. amerikai katonai/polgári meteorológiai műhold.

Küldetés

A TIROS Program tesztelte az első űreszközök meteorológiai előrejelzésének hatékonyságát. A műhold programját tekintették az egyik legígéretesebb alkalmazási formának. Felderítő rendszerével rendkívül sikeres, világméretű adatszolgáltatást biztosított a pontos időjárás-előrejelzésnél. Új műholdak folyamatos pályára emelésével biztosították a Föld lefedettségét időjárásának előre jelzésénél. A program lehetővé tette előbb az ESSA–program, majd a NIMBUS–program felépítését.

Alapvető cél volt az űreszköz technikai biztonságának javítása (kamerák, sugárzás érzékelő műszerek), amit a szolgálati időben készített képminőségen kívül nem sikerült megvalósítani. A képminőség jelentős javulásának eredményeként az Egyesült Államok Meteorológiai Irodája kezdeményezte, hogy a meteorológiai képeket osszák meg a nemzetközi szervezetekkel.

Jellemzői

Gyártotta a Radio Corporation of America (RCA), a hadsereg fejlesztő laboratóriuma, üzemeltette a NASA–Goddard Space Flight Center (GSFC).

Megnevezései: TIROS–4; Tiros D; Applications (A–9); COSPAR: 1962-002A (β1). Kódszáma: 226.

1962. február 8-jén Floridából, Cape Canaveralból (USAF), az LC–17A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy háromlépcsős Thor Delta (317/D-7) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 99,90 perces, 48,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 693 kilométer, az apogeuma 812 kilométer volt.

Forgás stabilizált (8-12 rpm), stabilitását a beépített hajtóművekkel biztosították. Alkalmazták a Föld központú mágneses orientálás lehetőségét. Beépítettek egy elektromos órát, hogy ellenőrizzék a képek készítésének idejét, valamint a mágneses orientáció rendszert. Formája 18 oldalú prizma, henger alakú, átmérője 107, magassága 56 centiméter, tömege 129 kilogramm. Az űregység alumínium ötvözetből és rozsdamentes acélból készült. Az űreszköz felületét 9200 napeleme lapocska borította, éjszakai (földárnyék) energia ellátását 21 nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Kettő kamerájával nagy felbontású képeket készítettek. Javították az objektívek felbontási képességét, csökkentve a torzítások mértékét. Fényképeit az elektromágneses spektrum különböző hullámhosszain, főleg látható és infravörös hullámhosszon végezte. A felhőkön és felhőrendszereken kívül megfigyelte a városok fényszennyezéseit, a környezetváltozásait, tüzeket, homok- és porviharokat, hó- és jégtakarót, óceáni áramlatokat és más környezeti folyamatokat. Három típusú sugárzásmérő mérte a Földre ható napsugárzást (átadott hő- és visszavert energia). Mágneses magnó tárolta a képeket, földi parancsra a vevőállomásra visszajátszotta. Telemetriai kapcsolatot négy rúdantennával biztosították. Kamerái 32 593 felvételt készítettek.

1962. június 30-án 161 nap (0,44 év) után technikai okok miatt kikapcsolták, befejezte aktív szolgálatát.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• TIROS–4. nasa.gov. [2014. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
• TIROS–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
• TIROS–4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
• TIROS–4. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
• TIROS–4. webcitation.org. (Hozzáférés: 2014. február 25.)

Elődje: TIROS–3

TIROS-program 1960–1965

Utódja: TIROS–5