Tőkés réce
Tőkés réce | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Anas platyrhynchos (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
A tőkés réce elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
költözési útvonal
telelőhely
szórványos
valószínűleg kihalt és betelepített
betelepített terület, szezonalitás bizonytalan
valószínűleg betelepített terület, szezonalitás bizonytalan
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tőkés réce témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés réce témájú médiaállományokat és Tőkés réce témájú kategóriát. |
A tőkés réce vagy vadkacsa[1] (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse.
Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.
Alfajai
[szerkesztés]Jelenleg csak két alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:
- kormos réce (Anas rubripes)
- floridai réce (Anas fulvigula)
- mexikói réce (Anas diazi)
- Mariana-szigeteki réce (Anas oustaleti)
- laysani réce (Anas laysanensis)
- hawaii réce (Anas wyvilliana)
Nem minden rendszer fogadja el az összes alfajt önálló fajnak – a Csendes-óceán szigetein élő fajokat többnyire igen, de az észak-amerikai kontinensen élők közül nem mindegyiket. A kormos récét a legtöbben elfogadják önálló fajnak, de a másik két amerikai változatot sokan továbbra is a tőkés réce alfajainak tekintik.
Ha az összes, fentebb felsorolt alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:
- közönséges tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) - ez az alfaj él a tőkés réce csaknem teljes elterjedési területén,
- grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) - kizárólag Grönland déli részén fordul elő.
További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját, a házi kacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–98 centiméter, testtömege 750–1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.
A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.
A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerényebb ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket. A tőkés récék nyár elején kezdenek vedleni, ez az időszak körülbelül júniustól augusztusig tart. Ekkor kezdődik meg a lohosodásuk, ami azt jelenti, hogy az összes evezőtollukat egyszerre cserélik le. Ilyenkor egy hónapra átmenetileg röpképtelenné válnak, amíg ki nem fejlődnek új tollaik.
A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse az ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.
A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon, utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).
Életmódja
[szerkesztés]Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.
Képek
[szerkesztés]-
A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld
-
Táplálkozás
-
Felszálláshoz készülve
-
a felszállás pillanatában
-
és repülés közben
-
Tőkés réce tojó, nyári ruhában
Szaporodása
[szerkesztés]Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-14 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.
Védettsége
[szerkesztés]Magyarországon vadászható. Vadászati idénye augusztus 15–től január 31-ig tart.
Érdekesség
[szerkesztés]A vadkacsáról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Fekete István ifjúsági regényében a Vukban a vadkacsa neve Tás. Egyaránt előfordul édes, és sós tengeri vizekben is.
Képek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tőkés réce. kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2018. január 23.) [Tiltott forrás?]
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 22.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
- vadaszkamara.hu
- Ontario Canada, Duck & Goose Hunting Archiválva 2014. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]- Anas
- Madárfajok
- A Kárpát-medence madarai
- Magyarország madarai
- Románia madarai
- Kanada madarai
- Ausztrália betelepített madarai
- Bermuda betelepített madarai
- Új-Zéland betelepített madarai
- Új-Kaledónia betelepített madarai
- A Dominikai Köztársaság betelepített madarai
- Argentína betelepített madarai
- A palearktikus ökozóna élővilága
- A nearktikus ökozóna élővilága
- Az orientális ökozóna élővilága
- Az afrotropikus ökozóna élővilága
- Vadászható fajok Magyarországon
- Vadászható fajok Kanadában
- Barbados betelepített madarai
- Hawaii betelepített madarai
- Madagaszkár betelepített madarai