Tüskésnyakú íbisz

Tüskésnyakú íbisz
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Íbiszfélék (Threskiornithidae);
Alcsalád:	Íbiszformák (Threskiornithinae);
Nem:	Threskiornis; G.R. Gray, 1842
Faj:	T. spinicollis;
Tudományos név
	Threskiornis spinicollis; Jameson, 1835
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tüskésnyakú íbisz témájú médiaállományokat és Tüskésnyakú íbisz témájú kategóriát.

A tüskésnyakú íbisz (Threskiornis spinicollis) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él. Előfordul ezeken kívül az Ausztráliához tartozó Norfolk- és Lord Howe szigeteken is. Vízparti élőhelyein kívül mezőgazdasági területeken is előfordul, sokszor az ekéket kíséri szántás során és rovarokra vadászik. Az ausztrálok mint sáskapusztítót nagyra becsülik.

Ahol a víz állandóan rendelkezésére áll, ott egész évben költőhelyén marad; máshonnan azonban Tasmániába, illetve az északi állomány Pápua Új-Guinea déli részére vonul.

Megjelenése

Testhossza 59-75 centiméter. Fekete és csupasz feje van. A háta és a szárnyai barnák zöldes vagy lilás fénnyel.

A hím és a tojó külseje hasonló, de a hím csőre hosszabb.

Ez az egyetlen íbiszfaj a Threskiornis nemzetségben, amelyiket minden kutató határozottan elkülönít az egyiptomi szent íbisztől. Az egyiptomi íbisz rokonsági körbe tartozó malukui íbisztől teljesen elkülöníthető faj, közös előfordulási helyeiken sem hibridizálnak egymással.

Életmódja

Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.

Szaporodása

A költés ideje a vízellátottságtól függ. Nagy csoportokban él és telepesen fészkel, amelyek egyedszáma több tízezer is lehet. Elterjedési területének északi részén februártól májusig költ, a déli részeken viszont augusztustól januárig. A költőpárok faágakra építik a fészküket gallyakból és zöld levelekből. A hím hordja a fészekanyagot, de a tojó készíti a fészket. Fészekalja 2-3, ritkán 5 tojásból áll. A fiatalok 25 nap költés után kelnek ki és öt hét után hagyják el a fészket.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)

További információk

Képek az interneten a fajról^{[halott link]}

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap