Ugrás a tartalomhoz

Tüskés Tünde

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tüskés Tünde
Született1959. október 4.
Pécs
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiTüskés Tibor
Foglalkozása
  • népművész
  • pedagógus
Iskolái
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Tüskés Tünde (Pécs, 1959. október 4. –) Magyar Kultúra Lovagja díjas magyar szalmafonó népi művész, a zengővárkonyi Szalma-Kincs-Tár muzeális gyűjtemény alapítója, középiskolai angoltanár.

Életpályája

[szerkesztés]

1974–1978 között a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban tanult. Gyermekkorától gyűjtötte a tárgyalkotó népművészet kincseit, maga is foglalkozott korongozással és szövéssel. 1979–1984 között a szegedi József Attila Tudomány Egyetem angol–orosz nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1984-ben angol–orosz középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984–1995 között a Dózsa György Gimnáziumban, 1996 óta a budapesti Piarista Gimnáziumban tanít. Tanári munkájában a tehetséggondozás a szakterülete és minősítési feladatot lát el a pedagógus életpálya modellben.

2001-ben alapítója és máig elnöke a Pest-Budai Kézműves és Népművészeti Közhasznú Egyesületnek. 1993 óta foglalkozik szalmafonással. A szalmafonó mesteriskolát az angliai Leicesterben végezte. Oktat és publikál, ezzel erősíti a mesterség elméletének és gyakorlatának alapjait. Magángyűjteményéből nemzetközi szalmamúzeumot alapított Szalma-Kincs-Tár néven Zengővárkonyban 2002-ben. Rendszeresen szervez hazai és nemzetközi konferenciákat, továbbképzéseket. 2018. augusztus 20-ára elkészítette a Magyarok Aratókoszorúját Kárpát-medence minden tájáról begyűjtött kalászokból.

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Szemes Anna középiskolai magyartanár és Tüskés Tibor író, irodalomtörténész. Férje Tóth István mikrobiológus. Gyermekei Tóth Bálint Péter (1985–), Tóth Borbála (1986–) és Tóth Márton (1991–).

Munkássága

[szerkesztés]

Előadást tartott a magyar szalmafonás történetéről és hagyományairól az angliai Exeterben rendezett East Comes to West című nemzetközi konferencián 1998. október 3-5. között. 2000. július 13-18. között megszervezte és lebonyolította az I. Nemzetközi Szalmakonferenciát Törökszentmiklóson. Szaktanácsokkal segítette a törökszentmiklósi Szalmagaléria létrehozását. 2001. áprilisában előadást tartott a magyar szalmafonás jelenéről az oklahomai NAWW (National Association of Wheat Weavers) Convention konferencián.

2002 márciusában megalapította Zengővárkonyban a Szalma-Kincs-Tár Nemzetközi Szalma Gyűjteményt. 2002, 2003 és 2004 márciusában megszervezte A természetben található fonható anyagok című konferenciát. 2003-ban, 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban nemzetközi szalmafonó továbbképzéseket szervezett. Részt vett a Szalma, csuhé és gyékény tárgykészítő OKJ szakma követelmény- és vizsgarendszerének kidolgozásában. Több éven keresztül a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Szálasanyag szakbizottságának tagja, a Népi Iparművészeti Tanács szálasanyag zsűrijének alkalmanként felkért tagja.

Tanulmányutakat tett Angliába, Erdélybe, Kárpátaljára, Svájcba, Franciaországba, Hollandiába, USA-ba, Mexikóba, Japánba, Kínába, Fehéroroszországba és Izraelbe. Rendszeresen tanít felnőtteket és gyerekeket. Bemutatókat tart az ország egész területén. Rendszeresen hívják iparművészeti és kézműves táborokba és vásárokra.

Főbb kiállításai

[szerkesztés]
  • 1998 – Fót (önálló)
  • 1999 – Törökszentmiklós
  • 2000 – Sülysáp (önálló)
  • 2000 – Törökszentmiklós
  • 2000 – Budapest, Honvéd Művelődési Ház
  • 2000 – Budapest, Kondor Béla Közösségi Ház
  • 2000 – Budapest, Káposztásmegyeri Közösségi Ház (önálló)
  • 2001 – Long Beach, Kalifornia (önálló)
  • 2002 – Budapest, Káposztásmegyeri Közösségi Ház
  • 2002 – Kecskemét, Népi Iparművészeti Múzeum
  • 2003 – Siófok, Művelődési Ház
  • 2004 – Balatonboglár, Művelődési Ház
  • 2006 – Pécsvárad Művelődési Ház (önálló)
  • 2007 – Bakonybél, Művelődési Ház
  • 2008 – Budakalász Közösségi Ház
  • 2009 – Budapest, József Attila Művelődési Központ
  • 2010 – Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány székház
  • 2011 – Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány székház
  • 2013 – Budapest, Piarista Gimnázium
  • 2014 – Budapest, Civil Ház
  • 2014 – Ócsa, Tájház
  • 2015 – Nagyatád, Katolikus templom
  • 2016 – Szentendrei Skanzen
  • 2017 – Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbánya
  • 2019 – Budapest, József Attila Művelődési Központ
  • 2020 – Budapest, József Attila Művelődési Központ

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A búzavetés szokása karácsonykor Magyarországon. Corn Dolly Newsletter. 1995. Spring
  • Erdélyi szalmafonás. Corn Dolly Newsletter. 1996. Summer
  • 1997–1999 Hírmondó (Szalmafonók Baráti Körének negyedéves kiadványa) szerkesztése
  • Szalmababák, kalásztündérek: A búzafonás alapiskolája. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs, 1998, három utánnyomás
  • Az utolsó szalmaszál? Magyar Iparművészet. 2000/1.
  • Szalmaország: A szalmafonás hagyománya Magyarországon a XX. században, 2000, Törökszentmiklós
  • Szalmaország. I. Nemzetközi Szalmakonferencia. Mesterség és Művészet. VII. évf. 5. szám – 2000. október
  • Szalmából arany. Egy különleges bunyevác művészet. Honismeret. 2001/1.
  • Fonás, kötés, sodrás, pödrés: A gyékény, szalma, csuhé megmunkálásának hagyományai, Oktatási segédanyag CD-Rom, Hagyományok Háza – 2004
  • Búzaszívek, kalászvirágok: Szalmafonás kezdőknek és haladóknak. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs, 2005
  • Szalmadíszek. Cser kiadó. Budapest, 2006
  • A halhatatlan Élet: Kenyérantológia. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs. 2009
  • A spanyol hagyományok továbbélése a modern új-mexikói kézművességben és naiv művészetben, különös tekintettel a szalma díszítés hagyományára. Magyar Iparművészet. 2010/2.
  • Szalmababák, kalásztündérek: Tízéves a zengővárkonyi Szalma-kincs-Tár. Honismeret. 2012/3.
  • Szalmafonás. Cser kiadó. Budapest, 2013
  • A szegény ember aranya: Beszélgetések a szalmafonás mestereivel, Budapest, 2016.

Szakmai testületi tagságai

[szerkesztés]

Díjak, kitüntetések

[szerkesztés]
  • 1994: Guild of Straw Craftsmen, Cambridge, Anglia, I. díj
  • 1995: Guild of Straw Craftsmen, Warwick, Anglia, Ezüst érem
  • 1997: V. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázat, Kecskemét, Népi Iparművészeti Múzeum
  • 1997: Magyarország 2000 – A szent korona ünnepe, Budapest, Hadtörténeti Múzeum, Oklevél
  • 1997: IV. Országos Szalmafonó Pályázat, Dísztárgy kategória: I. nívó díj, Törökszentmiklós
  • 1998: Országos Szalma Vándorkiállítás, Törökszentmiklós I. díj
  • 1998: Aranyszalma Nemzetközi pályázat, Hajdúnánás
  • 2000: Magyarország kézműves remekei, Budapest, Oklevél
  • 2000: Államiság jelképei, Törökszentmiklós, Különdíj
  • 2004: Tárolásra alkalmas tárgyak, Pécsvárad, II. díj
  • 2007: Ajándéktárgyak szalmából, Pécsvárad I. díj
  • 2008: Szent Gellért Díj
  • 2009: Szalmafonó Népi Iparművész cím
  • 2010: Nemzetközi fejfedőpályázat, Budapest
  • 2010: IPOSZ (Ipartestületek Országos Szövetsége) Kézműves Remek Kiállítás, Pécs
  • 2011: American Museum of Straw Art[halott link], álarc pályázat, különdíj
  • 2011: Élő Népművészet Országos Kiállítás
  • 2018: Király Zsiga Díj
  • 2018: Hungarikum-2018: A szegény ember aranya díjnyertes pályázat
  • 2019: Magyar Kultúra Lovagja Díj
  • 2019: Hungarikum-2019: A természet aranya díjnyertes pályázat
  • 2020: Hungarikum-2020: Hordható hagyomány díjnyertes pályázat

Források

[szerkesztés]
  • Tüskés Anna: Zengővárkony új szalmakincsei. In: Élet és Tudomány 67. évf. (2012) 26. sz. 805.
  • Tüskés Anna: Szalmaszentek. In: Élet és Tudomány 67. évf. (2012) 51-52. sz. 1638-1639.

Médiaszereplések, tudományos előadások

[szerkesztés]