Ugrás a tartalomhoz

Tüskés Tünde

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tüskés Tünde
Született1959. október 4.
Pécs
Állampolgárságamagyar
Gyermekeihárom gyermek
SzüleiTüskés Tibor
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Tüskés Tünde (Pécs, 1959. október 4. –) Magyar Kultúra Lovagja díjas magyar szalmafonó népi művész, a zengővárkonyi Szalma-Kincs-Tár muzeális gyűjtemény alapítója, középiskolai angoltanár.

Életpályája

[szerkesztés]

1974–1978 között a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban tanult. Gyermekkorától gyűjtötte a tárgyalkotó népművészet kincseit, maga is foglalkozott korongozással és szövéssel. 1979–1984 között a szegedi József Attila Tudomány Egyetem angol–orosz nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1984-ben angol–orosz középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984–1995 között a Dózsa György Gimnáziumban, 1996-tól 2024-ig a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított. Tanári munkájában a tehetséggondozás volt a szakterülete és minősítési feladatot látott el a pedagógus életpálya modellben.

2001-ben alapítója és máig elnöke a Pest-Budai Kézműves és Népművészeti Közhasznú Egyesületnek. 1993 óta foglalkozik szalmafonással. A szalmafonó mesteriskolát az angliai Leicesterben végezte. Oktat és publikál, ezzel erősíti a mesterség elméletének és gyakorlatának alapjait. Magángyűjteményéből nemzetközi szalmamúzeumot alapított Szalma-Kincs-Tár néven Zengővárkonyban 2002-ben. Rendszeresen szervez hazai és nemzetközi konferenciákat, továbbképzéseket. 2018. augusztus 20-ára elkészítette a Magyarok Aratókoszorúját Kárpát-medence minden tájáról begyűjtött kalászokból.

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Szemes Anna középiskolai magyartanár és Tüskés Tibor író, irodalomtörténész. Férje Tóth István mikrobiológus. Gyermekei Tóth Bálint Péter (1985–), Tóth Borbála (1986–) és Tóth Márton (1991–).

Munkássága

[szerkesztés]

Előadást tartott a magyar szalmafonás történetéről és hagyományairól az angliai Exeterben rendezett East Comes to West című nemzetközi konferencián 1998. október 3-5. között. 2000. július 13-18. között megszervezte és lebonyolította az I. Nemzetközi Szalmakonferenciát Törökszentmiklóson. Szaktanácsokkal segítette a törökszentmiklósi Szalmagaléria létrehozását. 2001. áprilisában előadást tartott a magyar szalmafonás jelenéről az oklahomai NAWW (National Association of Wheat Weavers) Convention konferencián.

2002 márciusában megalapította Zengővárkonyban a Szalma-Kincs-Tár Nemzetközi Szalma Gyűjteményt. 2002, 2003 és 2004 márciusában megszervezte A természetben található fonható anyagok című konferenciát. 2003-ban, 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban nemzetközi szalmafonó továbbképzéseket szervezett. Részt vett a Szalma, csuhé és gyékény tárgykészítő OKJ szakma követelmény- és vizsgarendszerének kidolgozásában. Több éven keresztül a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Szálasanyag szakbizottságának tagja, a Népi Iparművészeti Tanács szálasanyag zsűrijének alkalmanként felkért tagja.

Tanulmányutakat tett Angliába, Erdélybe, Kárpátaljára, Svájcba, Franciaországba, Hollandiába, USA-ba, Mexikóba, Japánba, Kínába, Fehéroroszországba és Izraelbe. Rendszeresen tanít felnőtteket és gyerekeket. Bemutatókat tart az ország egész területén. Rendszeresen hívják iparművészeti és kézműves táborokba és vásárokra.

Főbb kiállításai

[szerkesztés]
  • 1998 – Fót (önálló)
  • 1999 – Törökszentmiklós
  • 2000 – Sülysáp (önálló)
  • 2000 – Törökszentmiklós
  • 2000 – Budapest, Honvéd Művelődési Ház
  • 2000 – Budapest, Kondor Béla Közösségi Ház
  • 2000 – Budapest, Káposztásmegyeri Közösségi Ház (önálló)
  • 2001 – Long Beach, Kalifornia (önálló)
  • 2002 – Budapest, Káposztásmegyeri Közösségi Ház
  • 2002 – Kecskemét, Népi Iparművészeti Múzeum
  • 2003 – Siófok, Művelődési Ház
  • 2004 – Balatonboglár, Művelődési Ház
  • 2006 – Pécsvárad Művelődési Ház (önálló)
  • 2007 – Bakonybél, Művelődési Ház
  • 2008 – Budakalász Közösségi Ház
  • 2009 – Budapest, József Attila Művelődési Központ
  • 2010 – Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány székház
  • 2011 – Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány székház
  • 2013 – Budapest, Piarista Gimnázium
  • 2014 – Budapest, Civil Ház
  • 2014 – Ócsa, Tájház
  • 2015 – Nagyatád, Katolikus templom
  • 2016 – Szentendrei Skanzen
  • 2017 – Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbánya
  • 2019 – Budapest, József Attila Művelődési Központ
  • 2020 – Budapest, József Attila Művelődési Központ

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A búzavetés szokása karácsonykor Magyarországon. Corn Dolly Newsletter. 1995. Spring
  • Erdélyi szalmafonás. Corn Dolly Newsletter. 1996. Summer
  • 1997–1999 Hírmondó (Szalmafonók Baráti Körének negyedéves kiadványa) szerkesztése
  • Szalmababák, kalásztündérek: A búzafonás alapiskolája. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs, 1998, három utánnyomás
  • Az utolsó szalmaszál? Magyar Iparművészet. 2000/1.
  • Szalmaország: A szalmafonás hagyománya Magyarországon a XX. században, 2000, Törökszentmiklós
  • Szalmaország. I. Nemzetközi Szalmakonferencia. Mesterség és Művészet. VII. évf. 5. szám – 2000. október
  • Szalmából arany. Egy különleges bunyevác művészet. Honismeret. 2001/1.
  • Fonás, kötés, sodrás, pödrés: A gyékény, szalma, csuhé megmunkálásának hagyományai, Oktatási segédanyag CD-Rom, Hagyományok Háza – 2004
  • Búzaszívek, kalászvirágok: Szalmafonás kezdőknek és haladóknak. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs, 2005
  • Szalmadíszek. Cser kiadó. Budapest, 2006
  • A halhatatlan Élet: Kenyérantológia. Pro Pannonia Könyvkiadó. Pécs. 2009
  • A spanyol hagyományok továbbélése a modern új-mexikói kézművességben és naiv művészetben, különös tekintettel a szalma díszítés hagyományára. Magyar Iparművészet. 2010/2.
  • Szalmababák, kalásztündérek: Tízéves a zengővárkonyi Szalma-kincs-Tár. Honismeret. 2012/3.
  • Szalmafonás. Cser kiadó. Budapest, 2013
  • A szegény ember aranya: Beszélgetések a szalmafonás mestereivel, Budapest, 2016.

Szakmai testületi tagságai

[szerkesztés]

Díjak, kitüntetések

[szerkesztés]
  • 1994: Guild of Straw Craftsmen, Cambridge, Anglia, I. díj
  • 1995: Guild of Straw Craftsmen, Warwick, Anglia, Ezüst érem
  • 1997: V. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázat, Kecskemét, Népi Iparművészeti Múzeum
  • 1997: Magyarország 2000 – A szent korona ünnepe, Budapest, Hadtörténeti Múzeum, Oklevél
  • 1997: IV. Országos Szalmafonó Pályázat, Dísztárgy kategória: I. nívó díj, Törökszentmiklós
  • 1998: Országos Szalma Vándorkiállítás, Törökszentmiklós I. díj
  • 1998: Aranyszalma Nemzetközi pályázat, Hajdúnánás
  • 2000: Magyarország kézműves remekei, Budapest, Oklevél
  • 2000: Államiság jelképei, Törökszentmiklós, Különdíj
  • 2004: Tárolásra alkalmas tárgyak, Pécsvárad, II. díj
  • 2007: Ajándéktárgyak szalmából, Pécsvárad I. díj
  • 2008: Szent Gellért Díj
  • 2009: Szalmafonó Népi Iparművész cím
  • 2010: Nemzetközi fejfedőpályázat, Budapest
  • 2010: IPOSZ (Ipartestületek Országos Szövetsége) Kézműves Remek Kiállítás, Pécs
  • 2011: American Museum of Straw Art[halott link], álarc pályázat, különdíj
  • 2011: Élő Népművészet Országos Kiállítás
  • 2018: Király Zsiga Díj
  • 2018: Hungarikum-2018: A szegény ember aranya díjnyertes pályázat
  • 2019: Magyar Kultúra Lovagja Díj
  • 2019: Hungarikum-2019: A természet aranya díjnyertes pályázat
  • 2020: Hungarikum-2020: Hordható hagyomány díjnyertes pályázat

Források

[szerkesztés]
  • Tüskés Anna: Zengővárkony új szalmakincsei. In: Élet és Tudomány 67. évf. (2012) 26. sz. 805.
  • Tüskés Anna: Szalmaszentek. In: Élet és Tudomány 67. évf. (2012) 51-52. sz. 1638-1639.

Médiaszereplések, tudományos előadások

[szerkesztés]