Valódi tücskök
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Mezei tücsök (Gryllus campestris)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Valódi tücskök témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi tücskök témájú kategóriát. |
A valódi tücskök (Gryllidae) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében a tojócsövesek (Ensifera) alrendjének egyik, igen népes rovarcsaládja mintegy 4000 fajjal.
A tücskök ortopter rovarok, amelyek a bozóttücskökkel és távolabbi rokonságban a szöcskékkel állnak. A régebbi szakirodalomban, például Imms a "tücsköket" a család szintjén (azaz a Gryllidae családban) helyezték el, de a kortársak, köztük Otte, ma már a Grylloidea szupercsaládba sorolják őket. A szót együttesen használták az Ensifera alrendbe tartozó, távolabbi rokon taxonok, például a király- és vakondtücsök leírására.
Elterjedésük
[szerkesztés]Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek.[1]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Vízszintesen kissé lapított, hosszúkás testű, kerek fejű, hosszú fonalas csápú rovarok. Színük általában sötét. Két pár szárnyukat – ami nem minden fajnál fejlődik ki – a testük fölött vízszintesen tartják. Kevésbé színesek, mint akár a szöcskék, akár a sáskák: többnyire feketék vagy barnásak. Testhosszuk 0,5–5 cm.
Hátsó pár lábuk ugrólábbá módosult, de ez az ugróláb gyöngébb, mint a szöcskéké. Lábfejük három ízből áll (a szöcskéké négyből).[2] A szöcskékéhez hasonló ciripelő ér mindkét szárnyukon kifejlődött, ezért mindkettővel tudnak ciripelni.[3]
Fonalas csápjaik sokízűek és hosszúak, potrohuk végén hímjeik páros hosszúkás farksertéket viselnek, a nőstények pedig szálkaszerűen kiálló, vékony, hengeres, egyenes tojócsövet (ovipositor).[1][4]
Tojócsövük vége kiszélesedett.
Rágó szájszervük jól fejlett, erős.[1]
Életmódjuk
[szerkesztés]Erdőkben, mezőkön, réteken és cserjésekben élnek. A fajok többsége talajlakó és többnyire a szárazabb területeket részesíti előnyben, ahol könnyedén üreget áshat a földbe.[4] Mindenevők: növényi és állati táplálékot is esznek, de a növényi anyagok erőteljes túlsúlyával. Egyes kártevő fajok (pl. Brachytrupes portentosus) olyan haszonnövények magoncait pusztítják, mint a tea, a dohány, illetve a gyapot.[1]
Szaporodásuk
[szerkesztés]A hímek ciripelésükkel csalogatják párzásra a nőstényeket.
Petéiket egyesével vagy csoportosan a nedves talajba rakják, a ragadozó fajok kis petecsomóikat növények szöveteibe tojják.[1]
A nőstények általában kéthetenként 40–60 petét raknak. A kikelt tücskök 8–10 hét alatt fejlődnek ki[forrás?], akár 12 lárvaállapotuk is lehet.[1]
Átlagos élettartamuk általában 90 nap.
Rendszerezésük
[szerkesztés]A tücskök családját 22 alcsaládra, ezen belül nemzetségekre, alnemzetségekre, és több száz nemre osztják.
Magyarországi fajok
[szerkesztés]Magyarországon hét fajuk él:[5]
- házi tücsök (Acheta domestica)
- bordói tücsök (Tartarogryllus burdigalensis)
- mezei tücsök (Gryllus campestris)
- fekete tücsök (Melanogryllus desertus)
- homlokjegyes tücsök (Modicogryllus frontalis)
- mocsári tücsök (Pteronemobius heydenii)
- pirregőtücsök (Oecanthus pellucens)
Egyéb
[szerkesztés]- Egyes tücsökfajok ciripelése igen dallamos, ezért néhol kalickában, házi kedvencként tartották őket. Elsősorban kínai hagyomány, mely még ma is él.[6]
- Az ősi kínai néphit szerint a tücskök nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek.[6]
- A pettyes tücsök, vagy kétfoltú tücsök, (Gryllus bimaculatus) a terrarisztikában használatos hüllők és madárpókok takarmányállataként.
- Elsősorban Kelet-Ázsiában volt szokás a tücsökviadal, amelyben egymás ellen harcoló példányokra fogadtak és fogadnak mindmáig.[7]
- Erről a rovarcsaládról lett elnevezve a Tücsök-lyuk, ami egy magyarországi barlang.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1
- ↑ Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
- ↑ Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda
- ↑ a b Tücsökfélék. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Nagy B. (2003). „A revised check-list of Orthoptera-species of Hungary supplemented by Hungarian names of grasshopper species”. Folia Entomologica Hungarica 64, 85-94. o.
- ↑ a b http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/qingx.html
- ↑ http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tucsok.html
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
