Turós Emil
| Turós Emil | |
| Született | 1906. február 4. Budapest |
| Elhunyt | 1991. december 22. (85 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | mesterszakács |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Turós Emil (Budapest, 1906. február 4. – Budapest, 1991. december 22.)[1] szakácsmester, szakíró, Turós Lukács szakácsmester bátyja.
Pályafutása[szerkesztés]
Szülei, id. Turós Lukács és Leicht Matild erdélyi származásúak voltak, ezért 1922-ben a trianoni előírások miatt az egész család visszatelepült Kolozsvárra. Édesapja akaratából másfél évig lakatosinasnak kellett lennie, amihez semmi kedve sem volt, ezért megszökött.
A rendőrség azzal vitte vissza a szülői házhoz, hogy ha továbbra is kényszerítik a gyereket a neki nem tetsző pályára, úgy a szülőket felelősségre fogják vonni. Szerencsére ezek után már engedélyezték, hogy a kolozsvári New York Szállóba beálljon szakácstanulónak.
Mestere, Forrai József, kinek már édesapja is urasági szakács volt a Bethlen és Teleky családnál. Forrai József mellette tanult, majd a grófok segítségével a bécsi Jockey Clubban folytatta tanulmányait.
Ezt a szellemet adta át Turós Emilnek, és a szintén kuktáskodó öccsének, Turós Lukácsnak. Emil 1925-ben szabadult a kolozsvári New Yorkban, majd Bukarestben dolgozott. Itt azonban rövidesen besorozták a román hadseregbe. Ekkor egy teljes havi fizetése árán szerzett egy útlevelet, Budapestre jött, ahová később öccse is követte.[2]
Pályája ezután már töretlen. 1928-tól neves budapesti szállodákban, szanatóriumokban, vendéglátóhelyeken tevékenykedett. Park és Liget szanatórium Rt., Svábhegyi szanatórium, Royal Szálló étterme, Zsigmond László étterme, Városházi étkező és Diétás étterem.
1937. április 26-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Földi Borbálával, Földi Miklós és Paulen Gizella lányával.[3]
1935-től a Bristol Hotel konyhafőnöke, 1941-től az Elzett Rt.-nél vezető szakács. 1942-ben az Elysée kávéházban, 1943 és 1951 között a Budapesti Vendéglátó Vállalatnál, 1952-ben a V. kerületi Vendéglátó Vállalatnál konyhafőnök. Ezután 1954-ig a Minisztertanács balatonőszödi üdülőjének konyháját vezette. Még ugyanebben az évben májustól szeptemberig a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumban tanfolyami előadó. 1954 és 1962 között a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője.
Közben sokat dolgozott külföldön is: Borszékfürdőn, Szováta fürdőn, 1952-ben a Lipcsei Vásár magyar éttermében konyhafőnökösödött, 1957-ben pedig Párizsban a Nemzetek Éttermében. 1958-ban 8 hónapig dolgozott a brüsszeli világkiállítás magyar éttermének konyhafőnök-helyetteseként Venesz József mellett. Több ízben volt a magyar delegáció vezetője Frankfurt am Mainban a Nemzetközi szakácskiállításokon, Angliában a Torquay-i Gasztronómiai Fesztiválon és 1966-ban a floridai Miamiban rendezett: „Főszakácsok a dobogón” versenyen. Minden alkalommal aranyéremmel tértek haza.
Temérdek elfoglaltsága mellett maradt még ideje a szakmát továbbadni a következő nemzedéknek, mint szakoktató. Számtalan tanuló nőtt fel a keze alatt.
1964-től 1968-ig a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztályának kísérleti konyháját szervezte és irányította, egészen nyugdíjba vonulásáig. Számos olyan korszerű ételt itt „állítottak elő” először, melyek ma már nélkülözhetetlenek a háztartásokban s a nagyüzemi konyhákban egyaránt. Többek között gyorsfagyasztott élelmiszerekkel végeztek sorozatos próbafőzéseket, de kísérleteztek különböző porított levesek gyártásával is.
A Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alapító tagjai közé tartozott, annak alelnöke, majd örökös tiszteletbeli alelnökévé lett.
Turós Emil szorgalmas önképzéssel kulturált, nagynevű mesterévé vált a gasztronómiának. Magas fokon sajátította el a francia nyelvet s a francia konyhaművészetet is. Tudatos szakember volt, aki nemcsak a gyakorlat erejével, de a toll fegyverével is harcolt a „fehér sapka becsületéért”. A nemzetközileg is elismert szakíró könyveit idegen nyelvekre is lefordították. Önálló szakirodalmi munkássága mellett számos könyv megírásában társszerzőként vett részt.
A Vendéglátás (folyóirat) című szakfolyóiratban megalapításától, mint egy 20 évig rendszeresen írt cikksorozatokat is. (Ételek tejtermékekből, Kímélő ételek, Régi ételek – új ízek). Publikációival is jelentősen hozzájárult étkezési szokásaink, kultúránk megújításához. A Vendéglátás című szaklapnak rendszeres és megbecsült cikkírója volt. A magyar mesterszakács nők nemzedékeit tanította sütni-főzni oly módon is, hogy szakácskönyveket és tankönyveket írt, vagy társszerzőként működött közre létrejöttükben.
A szakmában eltöltött csaknem hat évtized alatt sok ötlettel szolgálta a magyar vendéglátást.
Könyvei[szerkesztés]
- Vendéglátóipari konyhatechnológia[4]
- Egységes vendéglátó receptkönyv és konyhatechnológia (Venesz Józseffel)[5]
- Vendéglátóipari technológia (Schulhof Géza és Túrós Lukáccsal közösen)[6]
- Sütés főzés[7]
- Zöldségfélék, saláták, gyümölcsételek[8]
- Ételek, ízek, fűszerek[9]
- Vad, hal (Venesz Józseffel)[10]
- Tejtermékek az étlapon (1971)
- A mai nő szakács könyve (1971, Tréfás Sándorral)
- Új szakácskönyv; Magyar Nők Országos Tanácsa, Bp., 1972
- A szakácsmesterség kézikönyve (Venesz Józseffel)[11]
- Gyorsételek szakácskönyve (1993)
- A legízletesebb receptjeim[12]
- A mi szakácskönyvünk (Turós Lukáccsal)[13]
- Nagy salátakönyv (2005)[14]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Népszabadság, 1992. január 13.
- ↑ Családtag közlése.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 474/1937. folyószáma alatt.
- ↑ (1956)
- ↑ Novorg Kiadó, Budapest, 1961, 1964, 1988)
- ↑ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964)
- ↑ 1967
- ↑ (Minerva, Budapest, 1967)
- ↑ (1970, A/5 méretben 33 oldal)
- ↑ Corvina Kiadó, 1972, Budapest; szlovák nyelven)
- ↑ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976, 1980)
- ↑ (Merényi Kiadó, 1995)
- ↑ Anno Kiadó, Budapest, 1996, 1998 ISBN 963-85485-8-4)
- ↑ (1989, 205 recept)
Források[szerkesztés]
- Turós Emil életrajza Archiválva 2015. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Turós Emil szakácskönyvei
- Bor és Étek
További információk[szerkesztés]
- Magyar Nemzet, 1992. január 17.
