Tövissi Berta

Tövissi Berta
Született	1927. április 27. Aranyosgyéres
Elhunyt	2020. május 6. (93 évesen) Búzásbesenyő
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, sportszakíró, edző
Sablon • Wikidata • Segítség

Tövissi Berta (Korobján, Coro­beanu; Aranyosgyéres, 1927. április 9. – 2020. május 6.) erdélyi magyar tornász, sportszakíró, Tövissi Lajos (1927–2000) felesége.

Életútja, munkássága

Iskoláit Kolozsváron végezte, a bukaresti Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelő tanári diplomát 1954-ben. A Bukaresti Tudományegyetemen pszichológiai tanulmányokat is folytatott (1971). Felsőoktatási pályáját a bukaresti Testnevelési Főiskolán gyakornokként kezdte, majd tanársegéd, adjunktus, docens, tudományos főkutató, 1982-ben történt nyugdíjazásáig.

Oktatói és edzői tevékenységével párhuzamosan tudományos munkásságot is kifejtett, szakterülete a tornagyakorlatok írott technikai és módszertani elemzése, a testgyakorlatok sajátos nyelvének leírása-kiolvasása, formai és tartalmi újítása és kivitelezése, az önálló gyakorlás pszichológiai vonatkozásai, a pszichomotorikus szabályozás és önszabályozás módszerei a tornában. Movográfia néven kidolgozott mozgásleíró-kiolvasó módszerét újításként szabadalmazták. Tanulmányait a Caiete de Gimnastică, Cultura Fizică şi Sport, Educaţie Fizică şi Sport, Revista de Psihologie szakfolyóiratok közölték; szakdolgozatokkal, interdiszciplináris közleményekkel szerepelt hazai és külföldi tudományos ülésszakokon és azok kiadványaiban.

1946–52 között állandó tagja volt az országos női tornászválogatottnak, országos tornászbajnoknő 1950–51-ben. Edzője volt a világbajnoki és olimpiai versenyekre készülő női tornász-válogatottnak (1952–56), tagja a tornászkategóriák számára készített módszertani útmutatásokat, a szabadon választott talaj- és gerendagyakorlatok értékelési kritériumait kidolgozó munkaközösségeknek.

Kötete

• Cum ne antrenăm? (társszerzőkkel, Bukarest, 1952).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.