Török László (sportújságíró)
Török László | |
Született | 1950. december 4. (73 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Török László (Budapest, 1950. december 4. –) magyar rádiós, sportújságíró, sporttisztviselő. Sportriporterként elsősorban jégkorong, vízilabda és úszó közvetítéseiről ismert.
Pályafutása
[szerkesztés]Gyerekkorában a labdarúgókapus és asztaliteniszező volt. A labdarúgással egy kartörés után felhagyott. Asztaliteniszezőként az 1960-as évek végén a Ganz-MÁVAG NB I-es csapatában néhány alkalommal szerepelhetett. Az érettségi után a Ganz gyár bronzöntödéjében irodai dolgozóként helyezkedett el.
1969-ben indult a Telesport és a Képes Sport Pályabelépő című sportújságíró tehetségkutató versenyén, de nem sikerült a legjobbak közé jutnia. 1970-ben betanított hangtechnikusként dolgozott a Magyar Rádióban.[1] 1971-től a rádió sportosztályának külsős munkatársa lett. 1971-től 1977-ig az OSC módszertani előadójaként dolgozott. 1975-ben a Testnevelési Főiskolán sportszervezőként végzett.
1975-től a Magyar Jégsport Szövetség jégkorong-szakbizottságának tagja volt.[2] 1977 novemberétől 1980 áprilisáig a szervezet főtitkáraként tevékenykedett. Ebben az időszakban a Magyar jégkorong-válogatott a világbajnokság B csoportjában szerepelt és a Regőczy Krisztina-Sallay András jégtánc páros olimpiai ezüst- és világbajnoki aranyérmet nyert. Emellett elindult a másodosztályú jégkorongbajnokság, ahol több, hazai szinten később meghatározóvá vált csapat tudott bemutatkozni. Jeges tömegsportnapok szervezésével segítették a szakágak népszerűsítését. Sikerült javítani a szövetség és a sajtó kapcsolatán. Saját értékelése szerint nem sikerült javítania a szakág elismertségén a hazai sportvezetésben. A felszerelés és a jég hiánya állandó gonddá vált.[3] 1980 és 1982 között a Székesfehérvári Volán jégkorongcsapatának technikai vezetője volt. 1985-ben a Magyar Jégsport Szövetség elnökségi tagja lett.[4] 1988-ban elnökségi tagja lett az akkor megalakult Magyar Jégkorong Szövetségnek.[5]
1982-től A Magyar Rádió sportosztályán főállásban dolgozott. Emellett 1989-től 2001-ig a Calypso Rádió műsorvezetője is volt.[6] 1996-tól 2000 végéig a Magyar Rádió sportosztályának vezetője.[7] 2007 áprilisában, miután a sportműsorok számát minimálisra csökkentették, távozott a Magyar Rádiótól.[8] Rádiósként 1985-től 2006-ig minden úszó és vízilabda világeseményről, öt-öt téli és nyári olimpiáról, egy labdarúgó-világbajnokságról tudósított. Emellett a magyar jégkorong-válogatott és a hazai bajnoki mérkőzések kommentátora volt.
Több hazai jégkorongos eseményen sajtófőnökként tevékenykedett. (1983-as C csoportos világbajnokság, 1984-1986 Magyar Nemzet kupa, 1990-es C csoportos világbajnokság, 2011-es divízió 1-es világbajnokság) 2000-től 2012-ig a Magyar Vízilabda-szövetség sajtófőnöke volt. A Sportklub csatornán a jégkorong-mérkőzések szakkommentátora volt.
Könyvei
[szerkesztés]- Rekviem a hokiért (1984)
- Egy álomból – csapat lett. A SAPA Fehérvár AV 19 jégkorongozóinak, regényes története; Alpha Holding, Székesfehérvár, 2011
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, László György, Molnár Dániel, Török László: Szép volt fiúk! (1986)[9]
- Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 3. díj, Török László: Nyolcvanadik tél (1986)
- Sport-Egészség-Élet sajtópályázat, II. kategória: 3. díj Bruckner Gáborral (1987)[10]
- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozata (1987)[11]
- Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, a 400 méteres vegyesúszás Eb-döntőjének közvetítéséért (1988)[12]
- MOB nívódíj (1988)[13]
- Ezüstgerely díj, rádióműsor kategória: 1. díj, Novotny Zoltán, Földy Attila, Török László, Molnár Dániel: Közvetítés a VIII. magyar Formula–1-es Nagydíjról (1994)[14]
- MOB média-díj (1994)[15]
- Feleki László-díj (2007)
- Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíja (2012)[16]
- A magyar jégkorong halhatatlanja (2016)
- A magyar úszósport halhatatlanja (2017)
- Szepesi György-díj (2019)[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Díj után keserű pirula. Magyar Hang, II. évf. 39. sz. (2019. szeptember 27.) 28. o.
- ↑ Ébred a jégsport. Hétfői Hírek, XXI. évf. 51. sz. (1977. december 19.) 7. o.
- ↑ A jégsport rózsája: lehullott a szirom, marad a tövis? Szabad Föld, XXXVI. évf. 21. sz. (1980. május 25.) 20. o.
- ↑ Sportlexikon L-Z. Budapest: Sport. 1986. 1015. o. ISBN 963 253 441 7
- ↑ Bemutatkozott az új elnökség. Magyar Nemzet, LI. évf. 303. sz. (1988. december 21.) 11. o.
- ↑ Calypso 873. Magyar Nemzet, LII. évf. 101. sz. (1989. május 3.) 4. o.
- ↑ Százezer hallgatóhoz szól a rádió. Nemzeti Sport, XI. évf. 351. sz. (2000. december 24.) 6. o.
- ↑ Dilettáns döntések késztettek a távozásra. Magyar Fórum, XIX. évf. 22. sz. (2007. május 31.) 13. o.
- ↑ Ismét sok volt az arra érdemes. Népsport, XLII. évf. 101. sz. (1986. április 30.) 6. o.
- ↑ Díjátadások. Magyar Sajtó, XXVIII. évf. 2. sz. (1987. február 1.) 29. o.
- ↑ Elismerések a Magyar Sajtó Napján. Népsport, XLIII. évf. 287. sz. (1987. december 9.) 9. o.
- ↑ Kiosztották az Ezüstgerely pályázat díjait. Népsport, XLIV. évf. 120. sz. (1988. május 21.) 5. o.
- ↑ Újságírókat tüntetett ki a MOB. Vas Népe, XXXIII. évf. 291. sz. (1988. december 7.) 6. o.
- ↑ Ezüstgerely díjasok. Magyar Hírlap, XXVII. évf. 67. sz. (1994. március 22.) 20. o.
- ↑ Átadták a MOB média-díjakat. Nemzeti Sport, V. évf. 64. sz. (1994. március 7.) 6. o.
- ↑ A sportújságírók nagy napja. Nemzeti Sport, CX. évf. 185. sz. (2012. július 8.) 4. o.
- ↑ Díjat kaptak. Magyar Nemzet, LXXV. évf. 190. sz. (2018. augusztus 21.)
Források
[szerkesztés]- Szól(t) a rádió. Nemzeti Sport, CXVI. évf. 5. sz. (2018. január 6.)
- A mikrofon mögött. Napló, LXVII. évf. 45. sz. (2011. február 24.) 16. o.
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 244. o. ISBN 963-495-014-0
- A magyar hoki hangja. In Tejfalussy Béla – Kovács Attila: Magyar hokilegendák. (hely nélkül): Bezsó Bt. könyvkiadó. 2010. 179–186. o. ISBN 9789630696319