Többfészkesség

Erdei vöröshangya (Formica rufa) zömmel fenyőtűkből összehordott vára

A többfészkesség (többfészkűség, polidómia) egyes telepes, társadalmakban élő állatok (jellemzően ízeltlábúak) azon szokása, hogy nagy egyedszámú (több tízezer fős – több milliós) kolóniáikat egymáshoz viszonylag közel épült fészkekbe telepítik szét úgy, hogy közben maga a kolónia továbbra is szuperszervezetként viselkedik. Ehhez az egyes fészkeknek rendszeresen kapcsolatot kell tartaniuk egymással; ilyenkor az egyedek információkat és illatanyagokat cserélnek. A Magyarországon élő ízeltlábúak közül ez különösen a valódi vöröshangyákra (F. Formica fajcsoport) jellemző.

A legnagyobb ismert többfészkű kolóniákat a Formica lugubris vöröshangya alakítja ki; egy ilyen kolónia dokumentált kiterjedése elérte a 70 hektárt (Erdészettudományi).

Különös alesete a szezonális többfészkűség (Lőrinczi). Ennek lényege, hogy a kolónia a nyugalmi időszakban (télen) közös fészekben él, és csak az aktív táplálékkereső időszakra települ szét alfészkekbe.

Források

• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
• Lőrinczi: Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
• Erdészettudományi: Fürjes-Mikó Ágnes1, Csősz Sándor2 és Csóka György: AZ ERDEI VÖRÖSHANGYÁK (FORMICA RUFA CSOPORT) ERDŐVÉDELMI SZEREPE EURÓPÁBAN — SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS