Ugrás a tartalomhoz

Tóth István (színművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth István
Életrajzi adatok
Született1792
Kolozsvár
Elhunyt1867. május 3. (74-75 évesen)
Pest
SablonWikidataSegítség

Tóth István (Kolozsvár, 1792[1] vagy 1798 körül[2]Pest, 1867. május 3.)[3] színész.

Életútja

[szerkesztés]

1812-ben súgó volt Debrecenben, majd 1820-tól 1824-ig Székesfehérváron játszott. Az 1825-ös pozsonyi országgyűlési előadásokon is szerepelt, 1829-től 1833-ig pedig a Dunántúli Színjátszó Társaságnál működött. 1833 és 1835 között Budán lépett fel a Várszínházban, ezt követően 1838-ig Kassán láthatta a közönség, de szerepelt még Nagyváradon, Debrecenben, Szegeden, Kolozsvárott. Társigazgató volt 1846–47-ben Kolozsvárott, majd 1848-ban Szatmáron. 1858-ban Csabay Pál győr-soproni társulatában játszott, 1860-tól a Nemzeti Színház tagjainak a támogatását élvezte. Élete végén szegényházban élt, ahová csak azért engedték be, mert ott gondosabb felügyeletben és ápolásban részesült, de ott is segélyezték és temetése költségeit is ők viselték. Eleinte hősöket formált meg, később idősebb karakter- és apaszerepeket játszott. Felesége Gabrieli Borbála, később Magyarosy Anna volt.

Fontosabb szerepei

[szerkesztés]
  • Gróf Benyovszky (Kotzebue)
  • Szapáry Péter (Birch–Pfeiffer)
  • István király (Girzik–Katona J.)
  • Király (Shakespeare–Schröder: Hamlet)
  • Petur bán (Katona József: Bánk bán)
  • Baltafy (Kisfaludy Károly: A kérők)
  • Angelo (Hugo)
  • Quasimodo (Hugo–Birch–Pfeiffer: Notre-Dame toronyőre)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Magyar színházművészeti lexikon és Budapesti Közlöny szerint.
  2. Halotti anyakönyv szerint.
  3. Terézvárosi r.k. plébánia halottak lajstroma, 475/1867. folyószám.

Források

[szerkesztés]
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • Budapesti Közlöny, 1867. május 11. / 51. szám, 439. old.