Ugrás a tartalomhoz

Télisásos láprét

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Téli sásos láprét szócikkből átirányítva)
Téli sás (Cladium mariscus)

A télisásos láprét (Cladio marisci-Schoenetum nigricantis Soó 1930),[1] illetve Cladio-Schoenetum[2] az üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae) társulástani csoportjának egyik növénytársulása. Egyes szerzők szerint nem önálló társulás, hanem a csátés láprét szubasszociációja, aminek helyzete egyfajta átmenet a nádasok (Phragmition) és az üde láprétek (Caricion davallianae) között.

Kialakulása, elterjedése

[szerkesztés]

Általában mélyebb térszínen, nedves körülmények között, vastag, vízzel átitatott, meszes nád- és sástőzegen alakul ki a szukcesszió korai fázisában. Magyarországon főleg az ország nyugati és középső részén, a síkságokon és dombvidékeken maradt fenn szórványosan:

Megjelenése, fajösszetétele

[szerkesztés]

Viszonylag fajszegény. Állományait a névadó éles télisás (Cladium mariscus) uralja; mellette ugyancsak zsombékol a kormos csáté (Schoenus nigricans). Kétszintű: az 1–1,5 m magas felső szintben a télisás, az alsó, 20–60 cm magas szintben a kormos csáté zsombékjaival.

A rétet időszakosan elöntő vízben jelentős szerephez jutnak a lebegő hínárok. További, gyakori fajok:

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

A szukcesszió korai fázisára jellemző. Az egyes élőhelyek annyira kicsik, hogy a műholdas felvételeken nem vehetők ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai. [2012. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)
  2. Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt: ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0 — D1 – Láprétek (Caricion davallianae). [2010. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 16.)

Források

[szerkesztés]