Téli estifecske
Téli estifecske | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Phalaenoptilus nuttallii (Audubon, 1844) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Téli estifecske témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Téli estifecske témájú médiaállományokat és Téli estifecske témájú kategóriát. |
A téli estifecske (Phalaenoptilus nuttallii) a lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó Phalaenoptilus nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt John James Audubon amerikai ornitológus írta le 1844-ben, a Caprimulgus nembe Caprimulgus Nuttallii néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Phalaenoptilus nuttallii adustus van Rossem, 1941
- Phalaenoptilus nuttallii californicus Ridgway, 1887
- Phalaenoptilus nuttallii centralis R. T. Moore, 1947
- Phalaenoptilus nuttallii dickeyi Grinnell, 1928
- Phalaenoptilus nuttallii hueyi Dickey, 1928
- Phalaenoptilus nuttallii nuttallii (Audubon, 1844)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Kanadában, az Amerikai Egyesült Államok nyugati és középső részén, valamint Mexikóban megtalálható. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések és sivatagok, sziklás környezetben. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 21 centiméter, testtömege 31–58 gramm.[5] A madár sötétbarna, világosbarna mintázatú tollazata miatt beleolvad a barnás növényzetbe, amíg nem mozdul meg, nagyon nehéz észrevenni.
Életmódja
[szerkesztés]Az étrend elsősorban bogarakból, lepkékből, kabócákból, bogarakból, szöcskékből, sáskákból, repülő hangyákból és legyekből áll.[5] 1946-ban Kaliforniában találtak egy döglöttnek látszó estifecskét, amelyről kiderült, hogy még él, csak egy téliálomszerű állapotban van. Laboratóriumi körülmények között bebizonyosodott, hogy ha a hőmérséklet 18-20 °C alá süllyed, a madár életműködése lelassul.
Szaporodása
[szerkesztés]Növényzet között sekély gödörbe készíti fészkét. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 20-21 napig kotlik. A fiókák még 20-23 napig a fészekben maradnak.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- ↑ a b Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 9.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 10.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve