Szuzun
Szuzun | |||
A település makettje a Helytörténeti Múzeumban | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Irányítószám | 633621, 633623 | ||
Körzethívószám | 38346 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 15 482 fő (2021) | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | omszki idő, krasznojarszki idő | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 53° 47′, k. h. 82° 19′53.783333°N 82.316667°EKoordináták: é. sz. 53° 47′, k. h. 82° 19′53.783333°N 82.316667°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szuzun témájú médiaállományokat. |
Szuzun (oroszul: Сузун) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen; a Szuzuni járás székhelye.
Népessége: 15 364 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]A Novoszibirszki terület déli határához közel, Novoszibirszktől délnyugatra, a Nyizsnyij Szuzun (az Ob mellékfolyója) partján helyezkedik el. Vasútállomás a Kameny-na-Obi–Barnaul közötti vasútvonalon
Története
[szerkesztés]A települést 1765-ben alapították, miután II. Katalin cárnő elrendelte rézöntöde és rézpénzverő manufaktúra felállítását Szibériában. (A Kolivany környékén bányászott rézércet ugyanis túl költséges lett volna a messzi európai országrészbe szállítani). Az ipari üzem mellett település is alakult, itt nyitották meg a leendő Novoszibirszki terület első kórházát és az első iskolát (1770). A pénzverde csaknem nyolcvan évig termelt, 1847-ben leégett. A rézöntöde 1914-ig működött, harangöntéssel, fegyverkészítéssel is foglalkozott. A település és az egykori üzem történetének megőrzésére a 2010-es években múzeumot létesítettek.
Népessége
[szerkesztés]Lakosok száma | 3800 | 13 024 | 15 500 | 15 565 | 14 900 | 15 330 | 15 446 | 15 550 | 15 389 | 15 482 |
1900 | 1970 | 1989 | 2002 | 2008 | 2012 | 2014 | 2016 | 2019 | 2021 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010-es népszámlálás adatai. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 1.)
Források
[szerkesztés]- Geografija Rosszii (Hozzáférés: 2018-04-22)
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)[halott link]
- A helytörténeti múzeum honlapja
További információk
[szerkesztés]- Artyom Sersnyov: Grjaznije gyenygi (Az egykori pénzverdéről. Szib.fm, 2011-07-28. Hozzáférés: 2018-04-24)