Szuronyos istállólégy

Szuronyos istállólégy
	Kifejlett példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Kétszárnyúak (Diptera);
Alrend:	Légyalkatúak (Brachycera);
Alrendág:	Valódilégy-alakúak (Muscomorpha);
Öregcsalád:	Igazi legyek (Muscoidea);
Család:	Igazi légyfélék (Muscidae);
Alcsalád:	Igazi légyformák (Muscinae);
Nemzetség:	Stomoxyini;
Nem:	Stomoxys; Geoffroy, 1762
Faj:	S. calcitrans;
Tudományos név
	Stomoxys calcitrans; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Conops calcitrans Linnaeus, 1758; Musca occidentis Walker, 1853; Stomoxis dira Robineau-Desvoidy, 1830; Stomoxis inimica Robineau-Desvoidy, 1830; Stomoxys cybira Walker, 1849; Stomoxys parasita Fabricius, 1781;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szuronyos istállólégy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szuronyos istállólégy témájú kategóriát.

A szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és az igazi légyfélék (Muscidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

A szuronyos istállólégy Eurázsiából származik, de mára világszerte előfordul.

Megjelenése, felépítése

5-8 milliméter hosszú. Nagyon hasonlít a kis házilégyre és a házilégyre, de nyugalmi helyzetben a szárnyait jobban széttartja.^[1] A pihenő állaton azonnal észrevehetjük az előreálló, hosszú, szuronyszerűen kihegyesedett, vérszíváshoz alkalmazkodott szívókát. Testének elülső részét kissé emeltebben tartja.

Életmódja, élőhelye

A gazdaságok környékén, a legszívesebben istállókban tartózkodik, de a lakásokban is gyakori.^[1]

Bomló szerves anyagokkal és emlősállatok vérével táplálkozik. Az embert is megtámadja, lakásokba is berepül. Fájdalmas, tűszúrásszerű szúrásával^[1] veszélyes kórokozókat, baktériumokat, fonálférgeket és véglényeket terjeszt.

Lárvái elsősorban tehén- és lótrágyában élnek.^[1]

Szaporodása

A hímek és a nőstények már a bábból való kibúvást követő 4. napon párosodnak. A nőstény ló- vagy szarvasmarha trágyába rakja petéit. Számuk a 600-at is elérheti, mennyiségüket a hím jelenléte és a magas hőmérséklet erősen befolyásolja. A teljes fejlődési idő a peterakástól a légy megjelenéséig mindössze 14 nap.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d Állatrendszertani gyakorlatok

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
↑ Állatrendszertani gyakorlatok: Farkas János, Szövényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin: Állatrendszertani gyakorlatok

További információk

Fabricius, J.C. 1781. Species insectorum; exhibentes eorum differentias specificas, synonyma, auctorum, loca natalia, metamorphosin ediectis observationibus, descriptionibus. Carol. Ernest. Bohnii, Hamburgi et Kilonii, vol 1: VIII + 552 pp. BHL reference page
Floate, K.D. 2011: Arthropods in cattle dung on Canada’s grasslands. pp. 71–88 in: Floate, K.D. (ed.), Arthropods of Canadian grasslands (Volume 2): inhabitants of a changing landscape. Biological Survey of Canada. ISBN 978-0-9689321-5-5 doi: 10.3752/9780968932155 reference page
Lysyk, T.J. 2011: Arthropods associated with livestock grazing systems. pp. 45–69 in: Floate, K.D. (ed.), Arthropods of Canadian grasslands (Volume 2): inhabitants of a changing landscape. Biological Survey of Canada. ISBN 978-0-9689321-5-5 doi: 10.3752/9780968932155 reference page

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[G-1] Állatrendszertani gyakorlatok

[1]