Ugrás a tartalomhoz

Szubbotyici-horizont

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szubbotyici-horizont (Szubotcy-horizont[* 1][* 2]) Ukrajna területén, a Dnyeper folyó középső folyása mentén, a honfoglalás korát megelőző évtizedekre keltezhető, az Etelközzel azonosítható lelőhelyek (leletcsoport) összefoglaló elnevezése. Mintegy tucatnyi régészeti lelőhely megközelítőleg 120 temetkezése sorolható a Szubbotyici lelethorizonthoz. „Ezek keltezése hagyományos és immár radiokarbon kormeghatározással is a 9. század második felére tehető. Így az itt eltemetettek leletanyagának jellege és időrendje alapján az etelközi szállások magyarjai lehettek.[* 3] Mindez meglepő összhangban áll az írott források adataival, melyek szerint a magyarok elődei a 9. század második fele, középső harmada előtt nem tűnnek fel a térségben.”[2]

Jelentősebb lelőhelyek

[szerkesztés]

A lelőhelyek főleg a Dnyeper nyugati oldalán csoportosulnak, de a horizont egyik legkeletibb lelőhelye (Manvelovka) a folyó keleti oldalán található. Az egyik legfontosabb lelőhely (Szlobodzeja) – egyben a horizont jelenleg legnyugatibb tagja – a Dnyeszter völgyében került feltárásra.

Katyerinovka

[szerkesztés]

A 2007-ben feltárt lelőhely a Dnyeper jobb partján, a Dnyipropetrovszki terület (Ukrajna) Katyerinovka[* 4] települése határában található. A sírokból jellegzetes 10. századi típusú szablya, íjcsontok és nyílhegyek kerültek elő. A katyerinovkai lelőhely érdekességei az aranyozott, ezüstből öntött vagy aranylemezből kivágott öv- és ruhaveretek, a törökülésben ábrázolt ember egy karikacsüngős vereten.[3] „A leletegyüttes antropológiai és archeogenetikai feldolgozása folyamatban van, a radiokarbon kormeghatározás eredményét azonban már közölték: eszerint mindkét temetkezés a 9. század második felére keltezhető.”[4]

Korobcsino

[szerkesztés]

Szubbotyici után ez a lelethorizont másik kiemelkedő lelőhelye. A Dnyipropetrovszki terület (Ukrajna) Korobcsino települése határában 1989-ben földmunkák során találták meg az egyszerű aknasírt, melyből ember- és lócsontok, egy kerámia, illetve fémleletek (két aranyozott ezüsttál, préselt aranyveretek, aranyozott karperec, aranylemezből készült feltehetően halotti maszk, aranyozott, rovátkolt szélű palmettákkal díszített koptató[* 5]) kerültek elő. A munkálatok során nem volt jelen régész.„Mind a leletek, mind a temetkezési szokásokra utaló jelenségek a Volga-Urál vidékével és a Kárpát-medencei honfoglaló leletanyaggal mutatnak egyértelmű kapcsolatokat. A sír a kisebbik tál peremén megfigyelhető növényi motívum és a kerámialelet alapján a 9. század második felére keltezhető, s egy etelközi előkelő, talán egy vezér földi maradványait rejtette.”[5]

Manvelovka

[szerkesztés]

A Szubbotyici-horizont legkeletibb tagja Ukrajna területén található. A dokumentáció nélkül feltárt, egyszerű aknasírban egy felnőtt férfi maradványait találtak meg a régészek, részleges lótemetkezéssel együtt. A lelet uráli eredetére utal egy törötten előkerült ezüst fémedény, illetve egy ezüst halotti maszk, melyen kivágták a szem, az orr és a száj helyét. A sírban találtak egy vassisakot,[6] egy szablyamarkolatú ezüstszerelékes kardot és a vállrészen vaslemezekkel erősített láncinget. „A temetkezési szokások jellegzetes vonásai miatt (...) a kutatók döntő többsége ma a Szubbotyici-horizonthoz sorolja és a 9. század második felére keltezi a sírt.”[7]

Szlobodzeja

[szerkesztés]

A lelőhelycsoport legnyugatibb tagja a Dnyeszter Menti Köztársaság területén található, 50 km-re Tiraspoltól, a köztársaság fővárosától, a Dnyeszter bal partján. 1994-ben egy bronzkori kurgánban a régészek 26 középkori – másodlagosan beásott – sírt tártak fel. A leletek alapján elmondható, hogy a magyar őstörténet egyik legfontosabb lelőhelyéről van szó. A halott lábához helyezett részleges lótemetkezés kapcsolható a Kárpát-medence leletanyagához. Az ívelt talpú vaskengyelek, a gömbsorcsüngős fülbevalók, a hólyagos fejű gyűrűk, a növényi ornamentikával díszített övcsat közeli párhuzamai ismertek mind a Volga-Dél-Urál vidékéről, mind pedig a Kárpát-medence honfoglalás kori sírjaiból.[8]

Szubbotyici

[szerkesztés]

A lelőhely az Ingul bal oldali mellékfolyója (Adzsamka) partjától 6 km-re található, Szubotci (ukránul Суботці, oroszul Субботцы) faluban (Kirovohradi terület, Ukrajna). 1983-ban egy népvándorlás kori sírban lószerszám-díszeket és női ékszereket (gömbsorcsüngős fülbevalót) találtak, 1985-86-ban ukrán régészek két további sírt tártak fel. A kurgán nélküli, egyszerű aknasíros temetkezések egy férfi, tőle balra egy 7-8 éves gyermek, illetve jobbra a korábban megtalált nő mellékletes maradványait tartalmazták.[* 6] A férfi sírjában találtak meg a kiscsaládi temető talán legkiemelkedőbb leletét: ezüst ötvözetből készült, aranyozott hátterű, emberalakos veretekkel díszített övet.[10][* 7] „A sírokból előkerült arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek elsősorban a Volga-Urál-vidék 9. századi, másodsorban a Kárpát-medence 10. századi leletanyagával mutatnak szoros kapcsolatot. Különösen figyelemre méltóak a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezések.”[11][12]

Tverdohlebi

[szerkesztés]

A hiányos dokumentációval, 1985-ben feltárt lelőhely a Vorszkla és az Orjol[* 8] folyók között található Ukrajnában (Poltavai terület). A sírban részleges lótemetkezést volt, a feltárás során előkerült szablya, nyílhegyek és zabla „elvesztek”. A 9. század második felére keltezett többi lelet – az övet díszítő veretek és szíjvégek – a Poltavai Helytörténeti Múzeumban lett elhelyezve.[13]

További lelőhelyek

[szerkesztés]

A Szubbotyici-horizont további lelőhelyei: Babicsi, Dmitrovka, Velika Kohnivka, Novonyikolajivka, Volovszkoje, Krivij Rih, Novovoroncovka.[14]

Jelentősége

[szerkesztés]

„A Dnyeszter Menti Köztársaság területén feltárt Szlobodzeja, illetve Ukrajnában a Dnyeper középső folyása mentén – elsősorban annak nyugati oldalán – elhelyezkedő Szubbotyici-horizontnak nevezett lelőhelycsoport (Szubotcy, Katerinovka, Korobcsino stb.) nagy valószínűséggel az írott forrásokból ismert Etelköz területét rajzolják ki. Az itt feltárt leletek közeli kapcsolatokat mutatnak egyrészt a Kárpát-medence honfoglalás kori, illetve a Volga-Dél-Ural vidék 8-10. századi régészeti hagyatékával.”[15]

További fontos jellegzetesség, hogy a fenti lelethorizont jól elkülöníthető a környező, főleg szláv népek, törzsek régészeti hagyatékától. V.V. Szedov térképén – Régészeti kultúrák Kelet-Európában (8-9. század) – kiválóan érzékelhető, hogy az általa (is) magyarnak jelölt Szubbotyici-horizont területe jól elkülönül a szaltovói kultúrkör – alán, bolgár, kazár – lelőhelyeitől (keleten és északkeleten), a Luka-Rajkoveckaja-kultúra (nyugaton), a Volicenszkaja-kultúra és a Romenszkaja-kultúra (északon) szlávjaitól.[16]

A többféle kormeghatározási módszerrel a 9. század második felére keltezett temetkezésekből kiválóan követhető a lelőhelycsoport és a szomszédos területek közötti kereskedelem: északról a szláv kerámiák érkezése, illetve délről – a Krím-félsziget irányából- a bizánci selyem megjelenése.

A Szubbotyici-horizont keltezése alapján elmondható, hogy „a délorosz sztyeppén eltöltött idő talán rövidebb is volt, mint eddig feltételeztük – mindössze 50-60 év.”[17]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A névadó lelőhely ukrán neve Суботці (Szubotcy, Szubotci).
  2. ↑ Régészeti horizontnak nevezzünk az azonos régészeti kultúrához tartozó, egy nagyobb földrajzi területen elhelyezkedő lelőhelyek csoportját (lásd Archaeological horizon).
  3. ↑ „...az újabban napvilágot látott keleti leletekkel kapcsolatban sok a bizonytalanság, egyelőre még pontosabb a honfoglalás kori hagyaték keleti kapcsolatrendszeréről, semmint a honfoglalók elődeiről beszélni.” [1]
  4. ↑ Ukránul Katerinovka.
  5. ↑ A szablyahüvely koptatója.
  6. ↑ Összesen tehát három, NY–K tájolású sírt figyeltek meg, egymástól mért távolságuk 2–3,5 m, kurgán nélküli egyszerű aknasíros temetkezések. A sírokban megfigyelt arany, ezüst és aranyozott ezüst leletek szoros kapcsolatot mutatnak elsősorban a Volga-Urál vidék 9. századi leletanyagával, de a Kárpát-medence 10. századi horizontjával is. A temetkezési szokások közül a lábnál elhelyezett részleges lovastemetkezéseket kell kiemelni. A 2. sírban megfigyelt kerámia (ún. Tmutarakany-típusú korsó) 10. századi keltezése — mely alapján Sz. A. Pletnyova a lelőhelyet datálta — ma már nem tartható, e jellegzetes vörös anyagú kerámia a 8. század második felétől feltűnik Kelet-Európában a Krím-félsziget műhelyeiből.[9]
  7. ↑ A lapos csattesten „egy törökülésben ábrázolt, hosszú szakállú aggastyán látható. Baljában egy T alakú tárgyat fog, mig jobb kezét áldást osztóan emeli fel. Az ábrázolás hangsúlyos eleme a homlokot övező textilpánt, mely kiszélesedő végeivel zárja le kétoldalt a kompozíciót”.
  8. ↑ Hibásan megadott folyónév; helyesen Oril (ukránul Орі́ль) vagy Orel (oroszul Орель, Єрель), a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Vorszklától délre.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Bokij, N. M. – Pletnyova, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. Arch. Ért. 1989, 86–98.
  • Комар, А. В.: Древние Мадьяры Этелькеза: перспективы исследований. Мадяри в Середньому Подніпров'ї. Археологія і давня історія України. Вып. 7. Київ, 2011. 21–76.
  • Türk Attila Antal: A szaltovói kultúrkör és a magyar őstörténet régészeti kutatása. In: Középkortörténeti tanulmányok 6. A VI. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2009. június 4-5.). szerk.: G. Tóth P. –Szabó P. Szeged, 2010, 284–285.
  • Türk Attila: The new archeological research design for early hungarian history. Hungarian Archaeology 2012, 2-6.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Sudár 2014: Sudár Balázs (szerk) – Petkes Zsolt (szerk): A honfoglalók viselete. Budapest: Helikon. 2014. = Magyar őstörténet, 1. ISBN 978-963-227-625-0  
  • ↑ Sudár 2015: Sudár Balázs (szerk.): Magyarok a honfoglalás korában. Helikon, 2015
  • ↑ Komar 2018: Olekszij Komar: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Budapest, 2018.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szubbotyici-horizont&oldid=27165414”