Sztatülliosz Phlakkosz
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Sztatülliosz Phlakkosz | |
| Született | i. e. 1. század |
| Elhunyt | nem ismert |
| Állampolgársága | római |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sztatülliosz Phlakkosz (latin nevén: Statilius Flaccus) (i. e. 1. század?) görög-római epigrammaköltő.[1]
Epikureista gondolkodó, költő volt. Egyes ókori források szerint Philippinél esett el. Egy jég alá került fiúról szóló verse a leghíresebb költeménye, de az alvó Erószról szóló epigrammatikus hagyományba is bekapcsolódott. Epigrammáinak zömét az Anthologia Graeca őrzi. Egy költeménye:
- Elment már Polemón, arcodnak mása az arca,
- hozd haza, kértelek, és áldozok egy madarat!
- Nem kell így, csupa szőr, irigy arccal a fickó,
- én nyomorult, nem ezért kértem az ég kegyeit!
- Ártatlan madarat nem kéne kopasztani mégse,
- vagy, Phoibosz, Polemónt is kopaszítsd véle meg!
