Szotyori Nagy Károly

Szotyori Nagy Károly (Révkomárom, 1821. augusztus 5. – Debrecen, 1897. április 2.) református kántor-orgonista és főiskolai zenetanár Debrecenben.

Élete

Nagy Mihály kántor és halászi Sándor Julianna fia, Nagy József állami tanítóképző ének- és zenetanár testvérbátyja. A zenében első oktatását Ströcker József helybeli római katolikus kántortól nyerte. 1838-tól kollégiumi zenetanárként dolgozott. 1841-ben Bécsbe ment, hogy a híresebb zenetanároktól kapjon további képzést. Apjával, akit Debrecenben 1838-ban választottak meg kántornak, odaköltözött. 1843-ban atyja halála után (aki először zendített meg orgonát a „kálvinista Rómában”, amelyet a puritán reformátusok sokáig századokon keresztül az ördög hangszerének tartottak), 1844. április 24-én szintén kántornak megválasztották. A debreceni presbitérium engedelmével a bécsi, drezdai, lipcsei és berlini konzervatóriumokban gyarapította zenei ismereteit; főleg az orgonaépítést és a protestáns zeneirodalmat tanulmányozta. A zeneiskolában, melynek kezdettől fogva tanára, közben igazgatója is volt, 1897 januárjában ülte meg ötvenéves tanári jubileumát, midőn a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Ezen fél évszázados működése alatt 6000 fiú és leánynövendéket tanított. Ezenkívül sok orgona- és zongoradarabot és férfi-négyest is írt. Fia Nagy Károly orgonaművész, a budapesti református teológia és főgimnázium zenetanára és a „Királyhymnusz” szerzője.

Emlékezete

Debrecenben utcát neveztek el róla.

Munkái

• Énekhangzatos könyv, melyben foglaltatnak a' magyarországi reformált egyházak nevezetesebb soltárjai, minden dicséretei és temetési énekjeinek hangzatai, rövid utmutatással az éneklés tanítására. Debreczen, 1846 (Zákány Józseffel együtt)
• Templomi karénekeskönyv. Erdélyországi ev. ref. számára, melyben a Kolozsvárott 1838-ban megnyitva kiadott Énekeskönyvbeli s nagyobb részben Magyarországon is használatban levő énekek négyes hangzóra, vagy orgonára avagy zongorára közbejátékokkal egyaránt használhatólag kidolgoztattak. Pest, 1848. (Előszóval, bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel)
• Templomi és halotti karénekeskönyv magyarországi reformátusok számára. Debreczen, 1859. Öt rész. (3. kiadás. Lipcse, 1887. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap)
• 755 dallamos (melodiosus) közjáték orgonára, a gyakrabban előforduló Choralokhoz. Debreczen, 1887. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap)

Levele Simonffy Kálmánhoz: Debreczen, 1859. szept. 7. (a Magyar Nemzeti Múzeumban).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

További információk

• Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000
• Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911
• Magyar zenészeti lexicon. Encyklopediai kézikönyv… Szerk. és írta Ságh József. Bp., [Szerző?], 1880.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Budapest