Ugrás a tartalomhoz

Szonettek (Shakespeare)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szonettek
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
SzerzőWilliam Shakespeare
Eredeti címShakespeare's sonnets
Ország Anglia
NyelvAngol nyelv
Műfajszonett
Kiadás
KiadóThomas Thorpe
Kiadás dátuma1609
A Wikimédia Commons tartalmaz Szonettek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Shakespeare-t elsősorban drámaíróként tartjuk számon, azonban szonettjei kétségtelenül az angol irodalom egyik legtöbbet olvasott költeményei. Az 1592 és 1598 között íródott 154 szonettjét később egy gyűjteménybe foglalták. 1609. május 20-án Thomas Thorpe jelentette meg először a műveket, a szerző hozzájárulása nélkül, úgynevezett kvartó/negyedrét-kiadásban. A későbbi szerzői dedikációban szereplő ” T.T.” monogram valószínűleg az ő nevét fémjelzi, azonban a „Mr W.H.” ajánlásra vonatkozó rövidítés megfejtésére egyelőre csak találgatások vannak. Az első 126 szonett a fiatal költőnek  a további 28 pedig egy titokzatos hölgynek szólnak.

A szonettek témái

[szerkesztés]

Bár a szonettek összefüggő egységet alkotnak, nem minden esetben tekinthetők folytatólagosnak[1] Leginkább kettes, hármas egységekben, kisebb ciklusokban figyelhetőek meg tartalmi összefüggések. Atkins szerint a szonettek a Shakespeare korában fellelhető sokszínű homoszexuális és heteroszexuális szerelemhez, szenvedélyes baráti szeretethez kötődő mélyebb érzések formáit tárják fel: csodálat, kötődés, féltékenység, kiábrándultság, empátia és a másik hiányából fakadó űr.[2] Az első tizenhét szonettben a költő a Szépség motívumát vizsgálja egy barátjával kapcsolatban, akit ennek az adunak a házasságkötésben való kamatoztatására sarkall. A Szépség elvont fogalomként jelenik meg, nem mint az anyagi világ produktuma.[3] Az első szonett tartalma előrevetíti a ciklus további 16 szonettjének legfőbb témáit.  A költő bibliai képpel („szaporodjatok és sokasodjatok”) próbálja meggyőzni barátját, hogy ne csak önmagának éljen, hanem örökítse tovább szépségét, hiszen az idők során ez a kvalitás veszíthet értékéből.[3] Egymással szembe állítja a halhatatlanság és a halandóság motívumait, ami szintén a meggyőzés egy eszköze. Bár a megalapozott válasz a barát kilétére vonatkozóan hiányzik, az irodalomtörténészek gyakran azonosítják az ajánlásban megjelölt „Mr. W. H.”  személyével.[4] Továbbhaladva a szonettek ciklusában a petrarcai hatás és témaválasztás figyelhető meg.[5] Később, megjelenik a költő féltékenysége a „Rivális Költővel” kapcsolatban, illetve a szépség motívum immár egy egzotikus, igéző női alakkal, a „Fekete Hölggyel” kapcsolatban tér vissza a művekben.[6] Későbbi szonettekben fellelhető a hiány fogalma, mely egyrészt a költő (43-45, 48,50-52. szonett), másrészt a barát távollétéből fakad (58-61. szonett). Szó esik a költészet erejéről is, mely a költő számára a halhatatlanság egy eszközét testesíti meg.[5]

Shakespeare szonettjei sok megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után. Sokat vitatott téma a költő barátjához fűződő szenvedélyes viszonya.[7] Az első tizenhét vers egy női barátra utal, azonban később (13.szonett) egyértelműen megcáfolja ezt a költő.[8] Szabó Lőrinc fordítás alatt készített jegyzeteiből kiderül, hogy a szerelem és szeretet szavak helyes alkalmazása ebben az értelemben nagy kihívást jelentettek számára.

Ajánlás

[szerkesztés]

A szonettek ajánlását, „Mr W. H.” kilétét máig nem sikerült tisztázni. Az egyik magyarázat Southampton grófjára, a fiatal Henry Wriothesley-re utal, aki a Vénusz és Adonisz valamint a Lukrécia meggyalázása verseinek  címzettje, illetve azóta cáfolt feltételezések szerint Shakespeare szeretője lehetett.[9] Felmerül Pembroke grófjának, William Herbertnek a neve is, aki kora kiemelkedő patrónusaként sokáig a legvalószínűbb személyként jelent meg az irodalomtörténetben.[10] Sydney Lee a Shakespeare élete című könyvében azonban ezt már a 19. század végén cáfolta Herbert szüleinek levelezésére és az ebből kiderült előre elrendezett házasságára alapozva. Mivel a frigy Shakespeare számára is tudható volt, így a ciklus kezdő szonettek tematikája kizárja a patrónust, mint lehetséges címzettet.[11] A ’Mr” megszólítása továbbá egy rangját vesztett nemes megszólítása is utalhat, mely csak feltevésként maradt fent.[12] Egyéb teóriák, az önreflexió megjelenésére alapozva pedig a barátot magával Shakespeare-rel azonosították. A kezdőbetűk magyarázata ez esetben „William Himself”, azaz „William személyesen” lehet.[13]

Formai sajátosságok

[szerkesztés]
Henry Wriothesley, Southampton grófja

Rímek szempontjából Shakespeare szonettjei a Henry Howard, Surrey grófja által létrehozott mintára, az ABAB CDCD EFEF GG struktúrára épülnek. Shakespeare az ABBA CDDC rímet és olasz sextettet teljesen figyelmen kívül hagyta.[14] Azzal, hogy ezt a formát csak esetenként bontja meg, Shakespeare kevésbé tűnik kísérletezőnek, mint kortársai. A ritka eltérések szinte kivétel nélkül a szonettben megfogalmazott események és érzelmek hatásának növelésére szolgál.[15]

Shakespeare tizenkilenc szonettjében az oktáv rímei megismétlődnek a végső sextettben, ám ez a 135. szonettet leszámítva valószínűleg nem előre eltervezett. A 135. szonett ritmusa ABAB BCBC ADAD AA, ez az eltérés a vers erkölcstelen témájának egy megerősítője, továbbá a végső AA rímet maga a „Will” név szolgálja.[16]

A másik szokásostól eltérő szonett a 46. számú, melynek sextettje EFEF FF, és ügyetlenségre vall, melyet Shakespeare valószínűleg így tervezett.[17]

Az, hogy 154 szonettjének csak töredéke különbözik felépítésében a hagyományos angol szonettétől, arra utal, hogy Shakespeare elfogadta a 4+4+4+2 struktúrát. A szonett tartalma igazodik a külön oktávok terjedelméhez, így mind a három más érzést kelt az olvasóban. Ezt a tartalmi elkülönítést csak a 89., 156., valamint a 151. bontja meg, valamint a 66., amely felsorolás lévén a 4+4+4+2 struktúrából 12+2 válik.[18]

A 126. és 99. szonettjei formailag nem felelnek meg szonettnek, ugyanis az első tizenkét sorból, a második tizenöt sorból áll. A 145. ezzel ellentétben a megfelelő számú sorral rendelkezik, viszont tetrameterekből áll össze.[19]

Bár a forma viszonylag változatlan, szonettek tartalmának felépítése rendhagyó. Az első sorokban a gondolat még könnyed és lassú, majd a metaforák feltűnése felgyorsítja, a végén pedig hirtelen újra lelassul.[20]

A szonettek magyar kiadásai

[szerkesztés]

Shakespeare összes szonettjét nyolc fordító kísérelte meg magyar nyelvre átkölteni.

Szász Károly először csak néhány szonettet fordított le. A 46. és a 47. szonett 1859. március 27-én jelent meg a Nővilág című lapban, a 87. és 130. szonett 1859. március 29-én a Divatcsarnokban. 1860-ban Szász Károly csatlakozott a Kisfaludy Társaság Shakespeare fordítási kísérletéhez Győry Vilmos, Lőrinczi Lehr Zsigmond és Szűcs Dániel oldalán. Lőrinczi tíz szonettet fordított le halála előtt, Szűcs munkájáról pedig nincsenek adatok.[21] A végleges fordítást már csak Szász és Győry készítette el, mely 1878-ban jelent meg a Shakespeare minden munkái sorozat részeként, Shakespeare vegyes költeményei címen. Szász Károly fordításai általában pontosan követik Shakespeare gondolatmenetét,[22] formailag és szerkezetileg az eredetihez hű.[23] Munkája gyengepontja a költői képek erőtlen visszaadása,[24] és szonettekben megjelenő hangulatkifejezések figyelmen kívül hagyása.[25]

Fordítótársa, Győry Vilmos megpróbálta Shakespeare költői képeit lefordítani, de erőfeszítése sikertelenül zárult:[26] a metaforákat néhol jelzőkkel helyettesítette,[27] Shakespeare szójátékait figyelmen kívül hagyja.[28] Fordítása tartalmilag pontatlan, a nehezen érthető szavakat kihagyja, vagy homállyal hidalja át.

A szonettek második teljes fordítása Ferenczi Zoltán nevéhez köthető,[29] és munkáját a mai napig elismerés övezi.[30] Fordításai először a Magyar Shakespeare-Tár periodikumban jelentek meg rendszeresen, 1916 és 1919 között.[31] Ferenczi fókuszában nem csak a szóhűség áll, ragaszkodik a képek és mondatszerkezetek megtartásához is, ez azonban gyakran magyar nyelvtől idegen mondatokhoz vezet.[32]

Szabó Lőrinc 1921-ben fejezte be a szonettek teljes fordítását, Babits Mihály stílusát példaként maga előtt tartva.[33] Szabó színvonalas fordításának nyitja, hogy a szonettekkel összefüggésben tanulmányozta Shakespeare életrajzát, valamint a filológiai és szövegértelmezési problémákat jegyzetekbe gyűjtötte a szonettek végén. Ez a kutatómunka elősegítette a szonettek lényegének megértését és átérzését.[34] A nyelv és a stílus az első fordításban nem hű az eredetihez, de a gondolati és érzelmi tartalom igen. Szabó fordítása azért sikeres a ma napig, mert tehetséges költő volt, aki részletes munkát végzett. Elődeivel ellentétben Szabó Lőrinc sikeresen ülteti át a metaforákat, ugyanis nem az elemek fordítására koncentrál, hanem arra, amit a költői kép ki akar fejezni.[35] A nyelvi játékokat is jól adja át, még ha azok nehéznek is bizonyulnak: a 135. és 136. szonettben Shakespeare a William becézésével, a „Willy”-vel űz szójátékot, ez pedig csaknem lehetetlenné teszi a tartalom megfelelő átadását. Szabó a 18. században használt „vili”, vagyis „tündér” kifejezés segítségével hidalja át a problémát,[36] bár ez jelentősen finomít a szonett eredeti, erotikus tartalmán.[37]

Szabó Lőrinc fordítása csak két kiadást élt meg, ugyanis a fordító a szonettek szinte teljes átírásán dolgozott. Mielőtt az újrafordított szonettciklus kétnyelvű kiadása 1948-ban megjelent volna, Szabó közzétett 21 új szonettfordítást az Örök barátaink első kiadásában, 1941-ben.[38] Szigorúan javítja ki hűtlenségeit, hogy szinte szó szerint adhassa át az eredetit.[39] A szavak átírásával eléri, hogy a költői képek még konkrétabbá váljanak.[40]

1943-ban jelent meg Pákozdy Ferenc teljes szonettfordítása. Pákozdy mindössze 90 nap alatt készült el a munkával,[41] így munkája szabadfordításnak számít.[42] Túl gyors munkájának következménye, hogy némely szonett értelme elferdül,[43] a költői képek nem azt fejezik ki, amit az eredeti szöveg.[44]

Keszthelyi Zoltán fordítása ugyancsak 1943-ban készült el, majd javításokat követve újra kiadásra került 1959-ben. Keszthelyi a szonettek költői értékének visszaadására összpontosított, ám ez a szonettek jelentésbeli változásához vezetett.[45]

Justus Pál fordítása 1956-ban jelent meg kétnyelvű kiadásban,[46] melyen a Rajk-per vádlottjaként a börtönben dolgozott. Munkáját csak a szonettek Oxford kiadásának és egy zsebszótárnak segítségével végezte el. Bár a fordítás nem szöveghű, Justus egyszerű hangvétele lehetővé teszi számára a finomabb hangvételű szonettek hangulatának sikeres átköltését.[47] A szonettek képeinek visszaadásában már nem ér el ilyen sikert, gyakran lerövidíti Shakespeare részletesen kifejtett képeit.[48] Justus sikeresen adja vissza Shakespeare szóismétléseit, szójátékait és a szándékos kétértelműségeit. Justus érdeme, hogy a 135. szonett kommentárában a „Will” szó más fordítók által nem ismert jelentését ismerteti: „tájnyelven nemiszerv”.[49] Ennek tudatában a szonett obszcén értelmezését jobban adja vissza, mint bármelyik őt megelőző fordító.[50]

Kötetek, a megjelenés sorrendjében

[szerkesztés]
  • Shakespeare szonettjei; ford. Szabó Lőrinc; Genius, Budapest, 1921 (Nagy írók – nagy írások)
  • Shakespeare szonettjei; ford. Pákozdy Ferenc; Takács Ferencné, Hódmezővásárhely, 1943
  • Shakespeare szonettjei; ford. Keszthelyi Zoltán; Szőllősy, Budapest, 1943
  • William Shakespeare szonettjei. Shakespeare összes szonettjei; ford., bev. Szabó Lőrinc; Franklin, Budapest, 1948
  • The sonnets of Shakespeare / Shakespeare szonettjei; bev., jegyz. Lutter Tibor, ford. Justus Pál; Corvina, Budapest, 1956 (Kétnyelvű klasszikusok)
  • William Shakespeare szonettjei; ford., bev. Víg Béla; fordítói, München?, 1976
  • William Shakespeare szonettjei; ford. Babits Mihály et al., vál., tan., jegyz. Gaal György; Kriterion, Bukarest, 1991 (Horizont könyvek)
  • Shakespeare szonettjei; ford., jegyz. Csillag Tibor; Petit Print, Budapest, 1994
  • Versek; ford. Garai Gábor et al., előszó Benedek Marcell; Magyar Könyvklub, Budapest, 2001 (Írók, költők, gondolkodók)
  • William Shakespeare 77 szonettje; ford. Jánosházy György, szerk. Kuti Márta; Mentor, Marosvásárhely, 2005
  • Shakespeare csábítása. Százötvennégy szonett újraköltve; ford. Tarbay Ede; Holnap, Budapest, 2014
  • Shake-speares sonnets. Neuer before imprinted. Shakespeare szonettjei Horváth Lajos "magyartalan" fordításában, mint égöv-rázó hangzatkák, avagy dárdaremegtető napfi-hálózatok újabb azelőtti nyomtatványának soha korábbi lenyomatában; fordítói, Budapest, 2019
  • William Shakespeare szonettjei; ford. Fazekas Sándor; MMA, Budapest, 2023

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Atkins, Carl D: Shakespeare's Sonnets: With Three Hundred Years of Commentary. (angolul) Medison: Fairleigh Dickinson University Press. 2007. 11. o.  
  2. ↑ Atkins, Carl D: Shakespeare's Sonnets: With Three Hundred Years of Commentary. (angolul) Medison: Fairleigh Dickinson University Press. 2007. 135. o.  
  3. ↑ a b Atkins, Carl D: Shakespeare's Sonnets: With Three Hundred Years of Commentary. (angolul) Medison: Fairleigh Dickinson University Press. 2007. 12. o.  
  4. ↑ Atkins, Carl D: Shakespeare's Sonnets: With Three Hundred Years of Commentary. (angolul) Medison: Fairleigh Dickinson University Press. 2007. 34–35. o.  
  5. ↑ a b Shakespeare, William, and Katherine Duncan-Jones: Shakespeare's Sonnets. (angolul) London: Arden Shakespeare. 2001. 55. o.  
  6. ↑ Szabó T. Anna: Shakespeare szonettjei : elméletek. Budapest (ELTE): (kiadó nélkül). 2014. 4–6. o.  
  7. ↑ AT 128-134. oldal
  8. ↑ AT 36. oldal
  9. ↑ Holden, Anthony. (2002.április 21.). „Shakespeare's 'True Love'” (angol nyelven). The Guardian. 
  10. ↑ AT 25. oldal
  11. ↑ AT 23. oldal
  12. ↑ AT 23-25. oldal
  13. ↑ AT 35. oldal
  14. ↑ SP 157. oldal
  15. ↑ SP 157. oldal
  16. ↑ SP 157. oldal
  17. ↑ SP 157. oldal
  18. ↑ SP 157. oldal
  19. ↑ SP 157. oldal
  20. ↑ SP 158. oldal
  21. ↑ É.K 11. oldal
  22. ↑ É.K 15. oldal
  23. ↑ É.K 25. oldal
  24. ↑ É.K 15-16. oldal
  25. ↑ É.K 21. oldal
  26. ↑ É.K 37. oldal
  27. ↑ É.K 35. oldal
  28. ↑ É.K 32. oldal
  29. ↑ É.K 43. oldal
  30. ↑ É.K 44. oldal
  31. ↑ É.K 43. oldal
  32. ↑ É.K 44. oldal
  33. ↑ É.K 55. oldal
  34. ↑ É.K 57. oldal
  35. ↑ É.K 66. oldal
  36. ↑ É.K 69. oldal
  37. ↑ É.K 70. oldal
  38. ↑ É.K 122. oldal
  39. ↑ É.K 124. oldal
  40. ↑ É.K 131. oldal
  41. ↑ É.K 88. oldal
  42. ↑ É.K 83. oldal
  43. ↑ É.K 85-86. oldal
  44. ↑ É.K 94. oldal
  45. ↑ É.K 102. oldal
  46. ↑ É.K 195-166. oldal
  47. ↑ É.K 169. oldal
  48. ↑ É.K 173. oldal
  49. ↑ É.K 179. oldal
  50. ↑ É.K 180. oldal

Források

[szerkesztés]
  • ↑ AT: Atkins, Carl D: Shakespeare's Sonnets: With Three Hundred Years of Commentary. (angolul) Medison: Fairleigh Dickinson University Press. 2007. ISBN 978-0838641637  
  • ↑ SP: Spiller, Michael RG. ed: The Development of the Sonnet. (angolul) (hely nélkül): Taylor & Francis e-Library. 1992. ISBN 978-0415087414  
  • ↑ É.K: É. Kiss Katalin: Shakespeare szonettjei Magyarországon. Budapest: Akadémia Kiadó. 1975. ISBN 9630507099  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szonettek_(Shakespeare)&oldid=26710863”