Szokotrai sárkányfa
| Szokotrai sárkányfa Dracaena cinnabari | |
|---|---|
.jpg) | |
| Wikimédia Commons | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz |
A Dracaena cinnabari, szokotrai sárkányfa vagy sárkányvérfa az Arab-tengeren található, Jemenhez tartozó Szokotra szigetcsoporton őshonos sárkányfa. Nevét a fák által termelt vörös gyanta vérszerű színéről kapta.[1] Jemen nemzeti fájának tartják.[2]
Leírás
[szerkesztés]
A sárkányvérfa egyedi és furcsa megjelenésű, "felfelé fordított, sűrűn tömött koronája egy függőlegesen tartott esernyő alakú". Ez az örökzöld faj nevét sötétvörös gyantájáról kapta, amelyet "sárkányvérnek" neveznek. A legtöbb egyszikű növénytől eltérően a Dracaenára másodlagos megvastagodás jellemző, a D. cinnabari még a kétszikű fafajoknál található évgyűrűkre emlékeztető növekedési zónákkal is rendelkezik. A Dracaenának más fásszárú fajokkal együtt jellegzetes növekedési habitusa van, amelyet "dracoid habitusnak" neveznek.[3] Levelei csak a legfiatalabb ágak végén találhatók; levelei 3-4 évente mind lehullanak, mivel az új levelek egyidejűleg érnek be. Az elágazás általában akkor következik be, amikor a végrügy növekedése leáll, akár virágzás, akár traumás események (pl. növényevés) miatt.[4]
Termései kis húsos bogyók, amelyek 1-4 magot tartalmaznak. Fejlődésük során zöldből feketére színeződnek, majd éréskor narancssárgára. A bogyókat a madarak (pl. az Onychognatus fajok) fogyasztják, és ezáltal elterjednek. A magok 4-5 mm átmérőjűek és átlagosan 68 mg tömegűek. A bogyók mélyvörös gyantát bocsátanak ki, amelyet sárkányvérnek neveznek.[5]
Más egyszikűekhez, például a pálmákhoz hasonlóan, a sárkányvérfa is a törzs csúcsán növekszik, és a hosszú, merev levelek sűrű helyezkednek el a végén. Éréskor elágazik, hogy ernyő alakú koronát hozzon létre, amelynek levelei akár 60 cm hosszúak és 3 cm szélesek is lehetnek. A sárkányvérfa törzse és ágai vastagok és zömökek, és kétágúak, ahol az egyes ágak többször két részre osztódnak.
Biológiája
[szerkesztés]
A sárkányvérfa általában március körül hozza virágait, bár a virágzás helytől függően változik. A virágok általában az ágak végén nőnek. A növények virágzatot hoznak létre, és apró, illatos, fehér vagy zöld virágfürtöket hordoznak. A termések teljes érése öt hónapig tart. A termés húsos bogyónak nevezhető, amely a fokozatos érés során zöldből feketére változik. A húsos bogyós gyümölcs végül narancsvörös színű lesz, amely egy-három magot tartalmaz. A bogyókat általában a madarak és más állatok eszik és terjesztik el.
A fa alakja a száraz, kevés talajjal rendelkező, száraz körülményekhez, például a hegycsúcsokon való túléléshez alkalmazkodott. A nagy, tömött korona árnyékot ad és csökkenti a párolgást. Ez az árnyék a felnőtt fa alatt növő csemeték túlélését is segíti, ami megmagyarázza, hogy a fák miért nőnek egymáshoz közel.
Rendszertan
[szerkesztés]_(cropped).jpg)
A D. cinnabari első leírása a Kelet-indiai Társaság egyik tagja – név szerint Wellsted hadnagy – által vezetett szokotrai felmérés során készült 1835-ben. Először a Pterocarpus draco nevet kapta, de 1880-ban Isaac Bayley Balfour skót botanikus hivatalos leírást készített a fajról, és átnevezte Dracaena cinnabarira.[6] A 60-100 Dracaena-faj közül a D. cinnabari egyike annak a hat fajnak, amelyik faként nő.
Más szokotrai növényekkel együtt a D. cinnabari valószínűleg a tethyai flórából származik. A növényt a mio-pliocén laurázsiai szubtrópusi erdők maradványának tekintik, amelyek mára Észak-Afrika kiterjedt elsivatagosodása miatt csaknem kihaltak.[7]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Becky Chung (2009. november 4.). „World's Most Unique Places To Visit”. Forbes.
- ↑ National tree of Yemen | Symbol Hunt (amerikai angol nyelven). symbolhunt.com, 2020. december 28. (Hozzáférés: 2023. szeptember 29.)
- ↑ Bos, J.J. (1984), 'Dracaena in West Africa, Agricultural University Wageningen
- ↑ (2004) „Age structure and growth of Dracaena cinnabari populations on Socotra”. Trees - Structure and Function 18, 43–53. o. DOI:10.1007/s00468-003-0279-6.
- ↑ (2001) „Raman spectroscopy of coloured resins used in antiquity: dragon's blood and related substances”. Spectrochimica Acta Part A: Molecular and Biomolecular Spectroscopy 57 (14), 2831–2842. o. DOI:10.1016/S1386-1425(01)00602-3. PMID 11789884.
- ↑ (2008) „Dragon's blood: botany, chemistry and therapeutic uses”. Journal of Ethnopharmacology 115 (3), 361–380. o. DOI:10.1016/j.jep.2007.10.018. PMID 18060708.
- ↑ (2007) „Will dragonblood survive the next period of climate change? Current and future potential distribution of Dracaena cinnabari (Socotra, Yemen)”. Biological Conservation 138 (3–4), 430–439. o. DOI:10.1016/j.biocon.2007.05.009.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dracaena cinnabari című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.