Szlavónia
| Szlavónia | |
.jpg) | |
| A Dráva folyó Eszéknél | |
| Elhelyezkedés | Kárpát-medence |
| Besorolás | nagytáj |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 9000 km² |
 | |
| Elhelyezkedése | |
 Szlavónia
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 27′, k. h. 17° 55′45.450000°N 17.916667°EKoordináták: é. sz. 45° 27′, k. h. 17° 55′45.450000°N 17.916667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlavónia témájú médiaállományokat. | |
Szlavónia földrajzi régió a mai Horvátország területén, a Dráva és a Száva közötti terület keleti részén. Nagyjából megegyezik a Kelet-Horvátország nevű régióval.
Történelem
[szerkesztés]Területe a középkorban
[szerkesztés]
A középkorban ez a terület a Magyar Királyság, a magyar vármegyerendszer szerves részét alkotta. Területén Pozsega, Baranya és Valkó vármegyék osztoztak.[1]
Az újkori Szlavónia
[szerkesztés]Az újkorban a magyar vármegyék fokozatosan kerültek Horvát–Szlavónországhoz, ekkor már mint Pozsega, Verőce és Szerém vármegye.[2]
A 15. század végétől a növekvő török veszély, majd a folyamatos török előrenyomulás miatt egyre több horvát húzódott a Horvát bánság területéről Szlavóniába. Ugyanakkor a magyar királyi hatalom egyre gyengült, és a horvátok amúgy is más viszonyban voltak a magyar koronával, mint a szlavóniaiak. Mindez fokozatosan megváltoztatta a szlavóniai nemesség identitástudatát. Magyarország helyett egyre inkább Horvátországhoz kötődtek, ugyanakkor ez egy lassú folyamat volt, még hosszú ideig megmaradt a sajátos szlavón identitás az újkorban is.[3] Mindezek következtében a 16. században először a Szávától délre eső területeket, majd a század végétől egész Szlavóniát kezdték Horvátországnak hívni. 1558-ban egyesült a szlavón és a horvát tartományi gyűlés. Az 1540-es évektől a magyar királyok a „Szlavónia királya” címet is egyre gyakrabban használták, és a címerét felvették a többi hűbéres tartomány címerei közé.[4] Eközben Szlavóniának kezdték nevezni a Dráva–Száva közének keleti részét, a Szerémséget is beleértve.[5]
Szlavónia napjainkban
[szerkesztés]Szlavónia népessége a délszláv háború óta csökken, részben az elvándorlás, részben a (fiatalok távozása miatt ettől nem független) kedvezőtlen demográfiai folyamatok következtében. 2016-ban 998 kelet-horvátországi település közül 365-ben egyetlenegy gyermek sem született, 130 faluban egy gyermek, 120-ban pedig két gyermek született.[6] A folyamat az európai uniós csatlakozás révén szabadabbá vált munkaerő-áramlás nyomán az utóbbi években felgyorsult.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Csuthy Zsigmond 1859: Szlavóniai magyar helységek. Napk. 43-45, 57-60, 74-76.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 110,114. o.. ISBN 963-351-696-X CM (1991)
- ↑ Történelmi világatlasz. Kartográfiai Vállalat, Budapest, 126–127. o.. ISBN 963-351-696-X CM (1991)
- ↑ Pálosfalvi Tamás (2011). „Szlavónia a késő középkori Magyar Királyságban” 5–6. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Pálffy Géza: Magyar arisztokraták – horvát nemesek. História, 5–6. sz. (2011)
- ↑ Varga Szabolcs (2011). „Szlavónia a kora újkorban” 5–6. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Može i gore: do 2030. Slavonija će izgubiti još sto tisuća stanovnika
