Szlakóc vára
| Szlakóc vára | |
| Utvrda Slakovci | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Szlakóc |
| Tszf. magasság | 82 m |
| Épült | 15. század |
| Elhagyták | 18. század (lerombolták) |
| Állapota | terepalakzatok |
| Típusa | síkvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Elhelyezkedése | |
 Szlakóc vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 12′ 53″, k. h. 18° 56′ 14″45.214722°N 18.937222°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 53″, k. h. 18° 56′ 14″45.214722°N 18.937222°E | |
Szlakóc vára (horvátul: Utvrda Slakovci) egy középkori várhely Horvátországban, a Vukovár-Szerém megyei Szlakóc település határában.
Fekvése
[szerkesztés]A vár a falutól délnyugatra, az Atakra vezető úttól északra állt.
Története
[szerkesztés]Szlakóc várának első írásos említése 1491-ből származik „Castellum Slakocz” alakban abban az oklevélben, melyben a hűtlenségbe esett Garai Lőrinc birtokait, köztük Szlakócot II. Ulászló magyar király Várdai Péter kalocsai érseknek adja. A vár és a település valószínűleg már az első említés előtt is létezett. A név eredete a szóbeli hagyomány szerint a szulák növénynévből származik. A várat valószínűleg a Garaiak építették a török elleni védelem céljából, akik már 1459-ben teljesen uralták Szerbiát és 1463-ban meghódították Boszniát is, ahonnan gyakran betörtek a Szerémségbe. Ulászló király 1493-ban a hűtlen Bánfi Lőrinctől és Kishorvát Jánostól elvette, majd a kalocsai érseknek adta. Bánfiék visszafoglalták, majd a királyi hadjárat során Meziřičký János vívta meg 1495 januárjában. 1495 februárjában Váradi Péter érsek visszakapta a királytól. Az érsek és a Vingártiak pereskedtek felette még 1500-ban is. 1506-ban azonban már ismét a Garai Lőrinc kezén találjuk új királyi adományként valamennyi birtokkal együtt Szlakócot („Zlaakowch”) is. Az uradalomhoz tartozó 24 jobbágyfalu között ott találjuk a vár mellett fekvő Szlakócot is.[1] Valószínűleg a felszabadító háborúban pusztult el, majd az elhagyott várat a lakosság építőanyagnak széthordta.
A vár mai állapota
[szerkesztés]A várnak mára földfelszín feletti része nem maradt, csak a terepalakzatokból lehet következtetni egykori helyére és kiterjedésére.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Fedeles Tamás: A király és a lázadó herceg. Az Újlaki Lőrinc és szövetségesei elleni királyi hadjárat (1494-1495). Szeged, 2012.
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.