A képlet az alaphalmaz méretét nem feltétlenül diszjunkt részhalmazainak méretével fejezi ki. A nem diszjunkt halmazok méretének összege a méretet felülről becsli, melyet a metszetek méretének kivonásával korrigál.
Itt már felismerhető az alapelv: felülről becsüli az unió elemszámát. Ennek korrigálására egyszer ki kell vonni a metszet elemszámát, mivel ezeket az elemeket mind az , mind a halmazhoz hozzászámoltuk, így kétszer lettek beszámolva.
A módszert kétszer alkalmazva
Általában, halmaz esetén a képlet
Első közelítésként az összes halmaz elemszámát beleszámoltuk. Ez egy felső becslés.
Második közelítésként kivonjuk a páronként képzett metszetek elemszámát, mivel ezeket kétszer számoltuk. Ezzel egy alsó becslést kapunk.
Az előző művelettel töröltük a hármas metszetek elemszámát az összegből, így azt újra hozzá kell adnunk. Ez egy felső becslés.
Az előző művelettel kétszer hozzáadtuk a négyes metszetek elemszámát, így azt újra le kell vonnunk. Ez egy alsó becslés.
Így haladunk tovább, amíg el nem fogynak a metszetek.
A kételemű esetről általánosítható teljes indukcióval.
Szokás, hogy karácsony előtt egy-egy közösség úgy dönt, hogy véletlenszerűen döntik el, ki kit ajándékoz meg. Hogyha valakinek saját magát kellene megajándékoznia, akkor az elveszi az ő meglepetését. Kérdés, mekkora ennek a valószínűsége?
Matematikailag kifejezve a keresett esemény A := Legalább egy tagnak saját magát kell megajándékoznia. Ez ekvivalens az Ai := Az i-edik tagnak saját magát kell megajándékoznia események uniójával, ahol , ahol n a részt vevők száma.
A szitaformulával
Mivel az azonos méretű metszethalmazok valószínűsége egyenlő, ez a következő alakra egyszerűsíthető:
,
Annak a valószínűsége, hogy adott tag a saját ajándékát kapja:
.
A binomiális együtthatók definíciója alapján
.
Egyszerűsítve
.
Rövidebben
Nagy csoportok esetén az faktoriális nagyon nagy, és a tagok száma is nagyon megnő. Ekkor célravezető az határértéket felhasználni:
A sorfejtésben a természetes exponenciális függvény körüli Taylor-sorát ismerhetjük fel a helyen. A határérték , ami azt jelenti, hogy nagy csoportokban körülbelül annak az esélye, hogy legalább egyvalaki a saját ajándékát kapja.[1][2]
↑Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 1. Auflage, Wiesbaden 1997, 74–77. o.
↑Stefan Bartz. Selbst-Bewichtelungen in 2 von 3 Spielen (2013)
Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 10. Auflage, Wiesbaden 2016, S. 70–76.
Klaus Dohmen: Improved Bonferroni Inequalities via Abstract Tubes – Inequalities and Identities of Inclusion-Exclusion Type. Springer-Verlag, 2003, ISBN 3-540-20025-8.
Stasys Jukna: Extremal Combinatorics. Springer, Mai 2001, ISBN 3-540-66313-4.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Prinzip von Inklusion und Exklusion című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.