Szitár
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Szitár | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angolul: sitar hindiül सितार | |
| Besorolás | |
| kordofon → lant pengetős | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.321-6 |
| Rokon hangszerek | vína, szurbahár, szetár |
| Hangszerjátékos | szitárjátékos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szitár témájú médiaállományokat. | |
A szitár egy indiai húros, pengetős hangszer. A hagyomány szerint egy udvari zenész, Amir Khusrav (1253 körül – 1325) találta fel.[1] A hangszer a tar nevű perzsa lantok egy lényegesen továbbfejlesztett változata; az elnevezés a háromhúrú szetárra utal (a szetár szó szerinti jelentése három húr), a húrok száma a fejlődés során azonban egészen hétig növekedett, nem beszélve a hangzást gazdagító, kiegészítő üres húrokról (csikári) és az aliquot-húrokról (tarab), melyeknek száma tizenkettő és húsz között mozog. A nagyméretű fogólapon mozgatható bundok vannak, melyekkel a játékos az adott zenei módusz hangsorára hangolja be a hangszerét.
A szitár és még nagyobb méretű változata, a szurbahár valósággal szimbóluma az észak-indiai zene ind és perzsa keveredésének, mivel a hangszer lantszerű korpuszát (ez a perzsa elem) a vínaszerű rezonáló tök (ez az ind elem) egészíti ki. Mindkettőben közös viszont – és ez vonatkozik még számos egyéb húroshangszerre is – a rendkívül hajlékony melodikus képesség, valamint az aliquot-húrok biztosította telt, szonórus hangzás.[2] A felhangokban gazdag, zizegő hangzás létrejöttében elsőrendű szerepe van a hangszer különleges húrlábának is, ami úgy van kialakítva, hogy a húrok rezgés közben a lábnak a húrok felfüggesztése fölött meghosszabbított részét érintsék.[3]
A szitár mai, klasszikus szólóhangszer alakját a 18. században nyerte el.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Max Wade-Matthews. A hangszerek és a zene könyve, 1. kiadás, CSER Kiadó (2000). ISBN 963-9666-05-X
- ↑ Kárpáti, i. m. 154-155. o.
- ↑ On the string-bridge interaction…
Források
[szerkesztés]- Kárpáti János. Kelet zenéje. Zeneműkiadó (1981). ISBN 963 330 375 3
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]