Szilvitzky Margit
| Szilvitzky Margit | |
| Született | 1931. január 8.[1] Budapest |
| Elhunyt | 2018. június 7. (87 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Gergely István |
| Gyermekei | Gergely Nóra |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilvitzky Margit, férjezett Gergely Istvánné (Kispest, 1931. január 8. – Budapest, 2018. június 6.) Munkácsy Mihály-díjas képző- és textilművész, ruhatervező.
Élete
[szerkesztés]Szilvitzky György kovácssegéd és Diamant Margit (1908–1937) lányaként született.[3] Anyja 1937 júliusában egy rá váró műtét helyett az öngyilkosságba menekült, s az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát.[4]
1954-ben az Iparművészeti Főiskolán végzett. Diplomamunkájáról a Szabad Művészet így számolt be:
A ruhatervező hallgatók közül Gergelyné Szilvitzky Margit tehetséges, kiforrott iparművészként mutatkozott be. Ruhái többet nyújtottak, mint rajzai. Terveit zárt kompozíció, anyag és forma összhangja jellemzi. Feladata szerint nemzetközi versenyre készített öltözékeit történeti és nemzeti hagyományok alapján tervezte. Diploma-referátumában kiemelte a magyar ízlést, de az általános európai kultúra figyelembevételét is. Nagy tetszéssel fogadott, követségi fogadóestélyre tervezett öltözékéhez közel egy éven át tanulmányozta a Történeti Múzeum gyűjteményét.
1963 és 1995 között az Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének tanára, 1985 és 1995 között a Mesterképző Intézetének műteremvezetője volt. 1990-ben egyetemi tanári fokozatot szerzett. Első önálló tárlatát 1960-ban rendezte. Öt évvel később a divattervezés mellett elkezdett faliképek készítésével is foglalkozni.[5]
Textileket, textilkollázsokat mutatott be, majd egyre több olyan művet készített, amik a festészet felé fordulását mutatták. 1991-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjával az olasz fővárosban dolgozott, ami nagy hatással volt művészetére.
Művei az Iparművészeti Múzeumban, Szombathelyen, Székesfehérváron, Pécsett és Párizsban is megtalálhatóak.
Családja
[szerkesztés]Férje Gergely István (1930–2021) belsőépítész. Ikerlányai Gergely Nóra (1956) képzőművész és Gergely Mariann (1956) művészettörténész.
Könyvei
[szerkesztés]- Öltözködés, divat, művészet I-III. Budapest, 1970
- Az öltözködés rövid története. Budapest, 1974
- A farmertől az ünneplőig. Budapest, 1982
- A látás élménye. Budapest, 1995
Egyéni kiállításai
[szerkesztés]- Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest (kat.) 1970
- Collegium Hungaricum, Bécs (1971)
- Salamon Torony, Visegrád (1972)
- Művelődési Központ, Miskolc (1975)
- Zwinger, Kőszeg (kat.) (1976)
- Amos Anderson M., Helsinki; Dorottya u. Galéria, Budapest (1977)
- Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Jókai Művelődési Ház, Budaörs (1979)
- M. Swansteyn, Voorburg (NL) (kat.); Helikon Galéria, Budapest (kat.) (1984)
- Magyar Intézet, Helsinki (kat.) (1986)
- Műcsarnok, Budapest (kat.) (1988)
- Galerie Eghner, Párizs; l’Ariete, Róma (1990)
- Salle de Bonvin (UNESCO, Párizs) (1992)
- V.A.M. Design Center, Budapest (1995)
- Ernst Múzeum, Budapest (kat.) (1999)
- Upper Galéria, Budapest. (2008)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Munkácsy Mihály-díj (1962)
- Rizzoli-díj (1969)
- Érdemes Művész (1990)
- Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)
- Kiváló Művész (2004)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
- ↑ Bécsben született Diamant Jakab és Spitzer Anna lányaként.
- ↑ (1937. július 9.) „Partra vetette a Duna a műtét elől megszökött nő holttestét”. Friss Ujság 42 (153), 5. o. (Hozzáférés: 2024. december 30.)
- ↑ Frank János (1971. április 24.). „Szilvitzky Margitnál”. Élet és Irodalom 15 (17). (Hozzáférés: 2024. december 30.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Szilvitzky Margit. www.kieselbach.hu (Hozzáférés: 2024. december 30.)
- Kovalovszky Márta (2018). „A paradicsomkert ösvényei”. Magyar Iparművészet 25 (6), 47–51. o. (Hozzáférés: 2024. december 30.)
További információk
[szerkesztés]- Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8
