Szilassy József (koronaőr)

Szilassy József
Született	1755. március 8. Losonc-Tugár
Elhunyt	1836. július 2. (81 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Szilassy József
Foglalkozása	közélelmezési felügyelő, főispán, koronaőr, hétszemélynök, valóságos belső titkos tanácsos
Tisztsége	Zemplén vármegye főispánja (1825. május 9. – 1830. augusztus 4.) főispán (1827–1836, Torna vármegye) a magyar főrendiház tagja (1830–1830) a magyar főrendiház tagja (1832–1836)
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró szilasi és pilisi Szilassy József ((Losonc)-Tugár, 1755. március 8. – Pest, 1836. július 2.) közélelmezési felügyelő, főispán, koronaőr, hétszemélynök, valóságos belső titkos tanácsos. Szilassy József helytartósági tanácsos apja.

Élete

Tanulmányait a losonci, pozsonyi és sárospataki iskolákban befejezve, jogi gyakorlatát mint patvarista, 1774-ben Nógrád vármegyében az akkori főszolgabíró, a nagy emlékezetül ócsai Balogh Péter bölcs vezetése alatt kezdte meg, s 1776-ban Ambrózy György nevezetes táblai ügyvéd oldalán folytatta. 1778-ban az ügyvédi vizsgát és esküt letette és 1780 szeptemberéig táblai perek előmozdításában dolgozott. Hivatalos pályáját Nógrád vármegyében kezdte meg mint alszolgabiró, azután főjegyző, majd 1795-ben a királyi táblához bíróvá, s ott folytonos előhaladásban, már két év múlva országbírói, azután nádori ítélőmesterré nevezték ki, s 1819 novemberéig, 24 éven át szolgált. Hat rendbeli országgyűlésen több fontos országos küldöttségben részt vett. 1819-ben nyugalmasabb bírói hivatalra, a hétszemélyes táblához léptették elő, azután pedig 1824-ben Zemplén és 1828-ban Torna vármegyék kormányzásával bízták meg mint főispánt. Hűséges szolgálatai jutalmául 1804-ben losonc-tugári birtokára új királyi adománylevelet s vásártartási kiváltságot kapott; országos kitüntetésül pedig a Magyar Királyi Szent István-rendet és a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte el és az 1832–36-iki országgyűlés koronaőrré is választotta, és báróságra is emelkedett. A református egyház buzgó szolgálatában már 1810-től kezdve egészen haláláig a dunántúli református egyházkerület főgondnokságát viselte és főként hittársai előtt köztiszteletben állott.

Források

• Szilassy. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Erdélyi Hiradó (1836, II. 20. sz.)
• Hazai s Külföldi Tudósítások (1836, II. 2., 18. sz.);
• Regélő (1836, 54. sz.)
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Bp., História – MTA Történettudományi Intézete, 1996
• Nemes családok. (Szerk. Pettkó Béla és ifj. Reiszig Ede). Bp., Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaság, 1905
• Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Pozsony, Schmidt Antal, 1846