Szilágyi Loránd (történész)
| Szilágyi Loránd | |
| Született | 1908. augusztus 24. Hajdúnánás |
| Elhunyt | 1974. május 28. (65 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1930) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágyi Loránd (Hajdúnánás, 1908. augusztus 24. – Budapest, 1974. május 28.) magyar történész, levéltáros, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a történelemtudományok kandidátusa.
Élete
[szerkesztés]Szilágyi Loránd 1908-ban született Hajdúnánáson, Szilágyi Dezső és Kopácsy Mária fiaként.[1] 1930-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát az Eötvös Collegium tagjaként, majd a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként Bécsben tanult és kutatott. 1932 és 1940 között a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára, illetve a Magyar Országos Levéltár levéltári tisztje volt. 1939-ben magántanári képesítést szerzett, és 1951-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE BTK-n az oklevéltan és kormányzattörténet magántanára volt, 1940 és 1944 között pedig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a történelem segédtudományainak nyilvános rendkívüli tanáraként is dolgozott. 1941-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949-ben tanácskozó tagja lett. 1951-től 1969-ig az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszékének egyetemi tanára volt. 1952-ben a történelemtudományok kandidátusa lett.[2][3]
Kutatási területe a középkori és kora újkori művelődés-, kormányzat- és igazgatástörténet, illetve az írástörténet volt, valamint összehasonlító írástörténettel, a középkori magyar adminisztráció, a magyar törvénykezés és a törvények történetével foglalkozott. Nevéhez fűződik az Anonymus-kérdés általánosan elfogadott megoldása, mely szerint a névtelen szerző III. Béla jegyzője volt, és Anonymust Péter esztergomi préposttal azonosította. Mátyás Flórián kutatásai nyomán elindulva megállapította, hogy a Gesta Hungarorum 1196 és 1203 között keletkezhetett.[1]
Felesége Weinpolter Ilona Erzsébet volt, három gyermekük született. 1974-ben hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új köztemetőben nyugszik. A Magyar Tudományos Akadémia 1989-ben visszaállította levelező tagságát.[1]
Főbb művei
[szerkesztés]- A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458–1526 (Bp., 1930)
- Az Anonymus-kérdés revíziója (Századok, 1937. 1–2. sz.)
- Összehasonlító írástörténet (Századok, 1943)
- P. Magister és módszere (Magyar Nyelv, 1947. 2., 3., 4. sz.)
- Bevezetés a történelem forrásaiba (egyetemi jegyzet, Bp., 1951)
- Forrástanulmányok (egyetemi jegyzet, Bp., 1950)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Szilágyi Loránd - Névpont 2022 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
- ↑ Szilágyi Loránd | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
- ↑ Szilágyi Loránd (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2009. május 30. (Hozzáférés: 2022. augusztus 12.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
