Ugrás a tartalomhoz

Sziklasügérek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklasügérek
Szent sügér (Anthias anthias)
Szent sügér (Anthias anthias)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Fűrészfogú sügérfélék (Serranidae)
Alcsalád: Anthiinae
Poey, 1861
Nem: Anthias
Bloch, 1792
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sziklasügérek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklasügérek témájú kategóriát.

A sziklasügérek vagy zászlóssügérek (Anthias) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a fűrészfogú sügérfélék (Serranidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk

[szerkesztés]

A sziklasügérek főleg az Atlanti-óceán partjai mentén levő korallzátonyokon fordulnak elő. De egyes fajok, még megtalálhatóak a Földközi-tengerben és a Mexikói-öbölben is. Az Anthias noeli viszont a Csendes-óceánban levő Galápagos-szigetek egyik endemikus halfaja. A sziklasügérek állománya nem tűnik veszélyeztetettnek. A hatalmas korallzátony-felületek további pusztítása és a tenger szennyezése azonban fenyegeti az állatok jövőjét.

Megjelenésük

[szerkesztés]

Az állatok hossza fajtól függően 6,1-29 centiméter között van. Testtömegük is fajtól függően különböző, azaz 28-50 gramm közötti. Testük hosszúkás, és a halak kecsesen mozognak a vízben. A hímek élénk, gyakran kék, piros vagy sárga színűek skarlátvörös vagy narancsszínű mintákkal. Fejük kerek. Szemük közepes nagyságú, szájuk nagy és fogaik hegyesek; egyes fajok esetében a nyelven kis foltokban, fogcsomók ülnek. A halaknak hosszú hátúszójuk van, amit a hím udvarláskor fel tud merevíteni. A kifejlett halak hátán meghosszabbodott, tüskévé módosult úszósugarak is vannak. Farokúszóik mélyen bemetszettek, és széleinek színezete gyakran elüt a test színétől.

Életmódjuk

[szerkesztés]

A legtöbb faj nagy rajokat alkot; mások kevésbé társas lények, kis csoportokban élnek sziklák és korallszirtek kiszögellései alatt. Kizárólag trópusi és szubtrópusi halak. Táplálékuk zooplankton, parányi tengeri gerinctelenek, rákok és halak. Sokuk 200-460 méteres mélységben lelhető fel.

Szaporodásuk

[szerkesztés]

Minden sziklasügér nőstényként kezdi az életet, de ha egy csoportban a hím elpusztul, helyét a legidősebb nőstény veszi át, átalakulva hímnek. Az ívási időszak egész nyáron át tart; pontos ideje a mindenkori élőhelytől függ. Az ikrák száma elérheti a néhány ezret.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi 8 faj tartozik:

Források

[szerkesztés]