Szigma- és béta-konvergencia

A szigma- és béta-konvergencia fogalmai az 1990-es évek konvergenciavitájában alakultak ki. A vitában azt kívánták eldönteni, hogy az egy főre jutó GDP különbségeiben hosszú távon csökkenés vagy növekedés mutatható-e ki. A vita kiteljesedése új módszerek kialakításához vezetett, valamint további kutatásokat ösztönzött, többek között a regionális tudományban is.

Szigma-konvergencia

Akkor beszélünk szigma-konvergenciáról, ha az országok egy főre jutó jövedelmeinek keresztmetszeti adataiból számított szórás csökken.

Az eredmények értelmezéséhez szem előtt kell tartani, hogy a szórás abszolút mutató, a jövedelmek értékének emelkedése miatt növekedhet a mutató értéke. Ennek a problémának a kiküszöbölésére a relatív szórást szokták alkalmazni, ez azonban a szigma-konvergenciával nincs közvetlen kapcsolatban.

Béta-konvergencia

A béta-konvergencia arra a feltételezésre épül, hogy a szegényebb országok egy főre jutó jövedelme gyorsabban növekszik mint a fejlett országoké, ennek eredményeképpen a szegényebb országok felzárkóznak a gazdagabb országokhoz. A béta-konvergenciának két típusát különítjük el:

Abszolút béta-konvergencia

Abszolút béta-konvergencia esetében a keresztmetszeti adatokon lineáris regressziós becslét végzünk, magyarázó adatokként a jövedelmi adatok szerepelnek, a függő változó pedig a vizsgált periódusban megfigyelt növekedési ütem.

Δ ln yi = α + β ln yi0 + εt

A konvergenciahipotézis igazolódik, ha a β paraméter értéke negatív (innen származik a β-konvergencia elnevezés). A hipotézis tesztelése változatos eredményeket hozott, hamar világossá vált, hogy a minta elemszáma nagyban befolyásolja β értékét (a mintavételi torzítás jelensége miatt).

Feltételes béta-konvergencia

Az abszolút feltételes konvergencia tesztelése során kapott eredmények miatt módosítani kellett a β-konvergencia fogalmát, mivel az a feltételezés, hogy a gazdagabb országok növekedési üteme kisebb, csak feltételesen igaz. A modellbe beépítették az országspecifikus tényezők hatását is, ezeket különféle kontroll- és környezeti változók képviselik (az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a beruházási kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a kormányzati kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a politikai instabilitás mérőszáma, a külkereskedelmi cserearány mutatószáma).

A feltételes konvergencia tesztjei igazolták a hipotézist, azonban a β negatív előjele szükséges, de nem elégséges feltétele a konvergenciának: fejlettségi inverzió bekövetkezésekor a negatív együttható ellenére sem következik be kiegyenlítődés.

Források

• Nemes-Nagy József: Regionális elemzési módszerek In: Regionális Tudományi Tanulmányok, 2005/11. sz., 3. fejezet,