Szigetközi nyelvjárás

A szigetközi nyelvjárás a magyar nyelv egyik dialektuscsoportján vagy nyelvjárási régióján, a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjáráson belüli aldialektus.

A nyelvjárás sajátosságai

„Ízés”

Ha valaki idegen, legfőképpen „pesti” ember idekerült a közelmúltban, azonnal megállapította, hogy a szigetköziek „íz”-nek, azaz az „é”-t í-nek mondják. Ez a dunántúli nyelvjárás, egyik jellegzetessége, amelyhez a szigetközi is tartozik. Pl. fényképezőgép = finkípezőgíp, vagy gépész község = gípísz kössíg. A legszebb példa arra, hogy mennyire „íz”-es a nyelvjárás, amikor kérdezték az egyik gyereket, hogy milyen az idő, erre csak annyit válaszolt: „Szíp kík a íg”. (Már a hatvanas években betört az városiasodás, az addigi egyszerű „në ē” = nesze szót felváltotta a „tessík, në”.) Ez egyébként segített az azonos alakú szavak megkülönböztetésében is. Például Szél=időjárási jelenség, szél (valaminek a széle) = szíl. Kék (szín) = kík, kék = kell, elíg = elég (valami), ölíg = elég (valamiből). Fél = fél (valaminek a fele), fíll = fél (valamitől).

Mássalhangzók elhagyása

A másik sajátosság a mássalhangzók elhagyása és a magánhangzó hosszúvá válása: például bolt=bót, volt=vót, bolha=bóha. Ugyanez az „el” igekötőnél az „l” elhagyása, és helyette az „ē” használata, pl. ēment (elment), ēhatta (elhagyta), stb. Sőt, a mássalhangzó elhagyása és helyette a „t” vagy „l” kettőzése: parancsútta (=parancsolta), pancsútta (=pancsolta), fürütte (=fürödte), hatta (=hagyta), salló = (sarló), gyalló (gyarló), palló (padló). Ha három mássalhangzó van egymás mellett, a középső gyakran kiesik, pl. ű le (=ülj le), bakú be (=bakolj be), Dunaszenpál vagy röviden Szenpál (= Dunaszentpál). A mássalhangzó előtti az –ít képző t-jét elhagyják, pl. lelapíjja (=lelapítja), ëlakíjja (=alakítja).

A „jé” hang

Szigetközi gyereknek az 1960-as években nem okozott nagyobb nehézséget a „j” és „ly” között különbséget tenni, hiszen az összes „ly”-os szót egyszerű „l”-lel mondták, pl. góla=gólya, kálha=kályha, pála=pálya, lik/luk=lyuk, komol=komoly, mosolog=mosolyog, míl=mély, illen-ollan=ilyen-olyan. Ma már ez lassan kikopik a nyelvből, csak a nagyon idős emberek használják így és a köznyelvi változatok erősödnek meg.^[forrás?]

A főnévi igenevek

A „ni” főnévi igenév képzője mindig „nyi”, sőt „nya” is lehet, például alunnyi/alunnya (=aludni), innya(!) (=inni), ennyi (=enni). A – nya toldalék nem illeszkedve a hangrendhez csak a „muszáj”, „kő” (kell) esetben kapcsolódik. Pl. innya kő, ennya kő (= inni kell, enni kell) de: gyüssz ennyi (jössz enni?) nem használják a gyüsz ennya, vagy innya kifejezést. Itt a -ni képző előtti mássalhangzó elveszik, helyette kettős mássalhangzót mondanak: bökönnyi (=böködni), lökönnyi (=löködni), fekünnyi (= feküdni).

A szigetköziek gyakran mondanak n-t az ny helyett. Pl. këmín (=kemény), lëpín (=lepény), rëmínsíg (=reménység), szëgínsíg (= szegénység), de n helyett is használ ny-et, pl. nyőhecc të öleget (=Nőhetsz te eleget), tëhény (=tehén), csollány(=csalán), betony (=beton). Ugyanígy a „j” helyett ty-t vagy gy-t mondanak, pl. kaptya (=kapja), dobgya (=dobja), kírgye ē tűle (=kérje el tőle).

A „hogy” vége általában lemarad, de az „o” rövid marad. Pl. „Ēmëntem, ho mëgnízzem”. A névelő mindig egyszerűen „a”, akár magánhangzó előtt is, a mutató névmás „az”-zal szemben, ami megőrzi alakját. Pl. Az a(!) asztal. A ümög = az ing. Szegény „magyar tanárok” sokat küzdöttek ezzel a jelenséggel a fogalmazások javításánál…

Eltérő a toldalékozás a –hez esetében, a szigetközi lányok nem férjhez mennek, hanem fírjnëk. Az egyszerű falusi nem Győrbe ment, hanem Győrré.

Gyakori az egyszerűsítés is: pl. nemtom = nem tudom, sehá = sehová, milűtte = mi (baj) lelte? Toldalék végének elhagyása: ëpádho vagy åpádhó = apádhoz, ëpádtú = apádtól.

Magánhangzó-változások

• é→í : megfigyelhető a szabályosság a következő toldalékokban: – ész (pl. szinísz, gípísz, zënísz), -ség (pl. mëríssíg, mílsíg, rëmínsíg), -vény (pl. kötvín, öntvín), -mény (pl. kűdemín, sütemín), -és (pl. tömís, tőttís, lípís), -képen (mindënfélekípp).

• O, ó→u, ú, pl. bukor = bokor, bugár = bogár, lú = ló, ustor = ostor, burul vagy burú = borul, bagú = bagoly, fulik = folyik; a –tól toldalék „tú”, pl. ëpádtú = apádtól; a –ból toldalék „bú”, pl. mozibú = moziból, kocsmábú = kocsmából, a –ról toldalék „rú”,

pl. fárú = fáról, Ásványrú = Ásványról. Alanyi ragozás, kijelentő mód, jelen idejű E/2 és E/3 igealaknál „-ol” végződésnél „ú”, pl. iszú (=iszol), óvasú (=olvasol), imátkozú (=imátkozol), bëbakú (=bebakol), danú vagy dënú (=danol, dalol).

• A →ë, pl. Ezt legtöbbször á előtt használja a szigetközi ember. Pl. këpányi vagy kåpányi = kapálni, këszányi vagy kåszányi = kaszálni, ëggyá= adjál, ënyád = anyád, ëpád= apád, hëjma = hagyma. Elrettentésként használta egykori alsós tanító nénink ezt az általa hallott mondatot: „Hé nyënya, ëggyá a mëcskának këlácsot!” (= Hé nyanya, adjál a macskának kalácsot!) Ezt az „ë” hangot a szigetközi valahol a szája bal sarkában képzi, oda kerekít egy kis lyukat, a nyelve középen hátul van, így ejt ki egy ë-t, amit lehet a-nak is, e-nek is hallani, bár ez az ë-hez közelebb van.

• A→o vagy o→a, pl. csollány = csalán, szóma = szalma, bagla = boglya, osztán vagy oszt = aztán. Á utáni szótagban zártabb az „a” hangszíne, inkább o-nak hangzik, pl. héjjábo sűtt kurumpi = héjába sült krumpli, fábo szorútt fíreg = fába szorult féreg.

• E→ö vagy ö→e, pl. ölíg = elég (v.miből), főhő = felhő, röggē = reggel, ëssze = össze

• ö, ő→ű, pl. kű = kő, bögű = bögöly, dögű = dögölj; a –től toldalék helyett „tű”, pl. a fílelemtű ësszëcsinyáta mëgát (a félelemtől összecsinálta magát); a –ből toldalék helyett „bű”, pl. fektibű nem átt fő (=fektéből nem állt fel), vagy a feketíbű meg a fehírbű ëggyá (a feketéből meg a fehérből adjál), a –ről toldalék helyett „rű”, pl. fëhírrű (=fehérről).

• o→i vagy ú→i, e→i, pl. lapicka = lapocka, ádigál = álldogál, hosszi = hosszú, mësszi = messze

Szavak

A lista tartalmazza a valódi tájszókat, a szórványos hangtani változással létrejött szavakat, de a szabályosan „ízőket” nem. Pl. acskó, agáci, stb.-t igen, de a kík (kék), szíp (szép), kemín (kemény) szavakat nem.

• Acskó (főnév) = zacskó, tasak
• Ågáci vagy ëgáci (főnév) = akác
• Åmpa vagy ëmpa (főnév) = vödör, kanna
• Bagla = szénaboglya (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Bakkog (ige) = nem tud aludni, egész vagy késő éjszaka fent van (Fönn bakkogsz illen kíső íccaka?)
• Balind (főnév) = balin (halfaj)
• Bászli (melléknév) = bátortalan, félénk, félszeg, gátlásos, gyámoltalan
• Bëcce vagy búbëcce (főnév) = tehén becézve, de gúnyolódásra is használt (Ó, te búbëcce = Ó, te ostoba)
• Bíkarokka (főnév) = zsurló
• Bille (főnév) = kisfiúk nemi szerve
• Bosztohó (melléknév) = durva (ember, viselkedés)
• Botlófűz (főnév) = ágait időnkéntlenyírt, „lebotútt” fűzfa (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Buborka (főnév) = uborka
• Bordel (főnév) = (jövevényszó: bordély, kupleráj) rendetlenség
• Bugyigás vagy bugyogakorsó (főnév) = cserépkorsó, a fülén kis nyílással, általában beásták a földbe, vagy vízbe mártották, hogy hideg maradjon benne a víz.
• Buktatyú (főnév) = horgászfelszerelés: úszó, tollból vagy parafa dugóból vagy mindkettőből készítették
• Buríttó (főnév, melléknévi igenévből) = a kotlóstyúk és a kiscsibék leborítására használt vesszőből font eszköz
• Büszíttënnyi (főnévi igenév) = szellenteni, büdösíteni
• Cigle (főnév) = fűzfa
• Cunna (főnév) = női nemi szerv, átv. ért.: nő, rossz nő, kéjnő
• Cvíder = nyűgös, rosszkedvű
• Csatló (főnév) = husáng, hosszú bot
• Cseklísznyi (főnévi igenév) = keresgélve bóklászni, kóborolni
• Csellőke (főnév) = husáng
• Csërëbók vagy csërëbó (főnév) = cserebogár
• Csicsóka (főnév) = édesgyökér
• Csíkásznyi (főnévi igenév) = kövi csíkot fogni
• →csíkvörse = csíkfogásra használt varsa
• Csikkaszt (ige) = pusztít, gyilkol
• →ēcsikkaszt = elpusztít
• Csikmák (főnév) = mákos tészta vagy hosszúmetélt (pl. diós csikmák = diós hosszúmetélt)
• Csincsáros (melléknév) = süppedékes (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Csiportos (melléknév) = hantos, rosszul felszántott (föld)
• Csiripiszli (melléknév) = zab vagy árpacsírából készült édes étel, átv. ért. jelentéktelen
• Csoffadnyi v. csoffannyi = elhervadni, fonnyadni
• Csöcső vagy csöcsű óma = téli alma, Jonathán
• Csöcsös korsó (főnév) = cserépkorsó, bugyigás korsó másik elnevezése
• Csök (főnév) = fatuskó, fatönk
• Csömény, csömíny (főnév) = darázs (eredetileg csehméh lehetett)
• Csömőcsing v. szömőcsing (főnév) = szemölcs
• Csöröge vagy csörge (főnév) = töpörtyű
• Csörögefánk (főnév) = vastagra nyújtott tészta, szeletelve, forró zsírban gyorsan kisütve (lekvárral élvezhető)
• Csulló vagy csulli (főnév) = kisfiúk nemi szerve
• Csunna (főnév) = női nemi szerv
• Csuri vagy csuriz (főnév) = veréb
• Csuszkó (főnév) = csipetkével készült sűrű leves (borsócsuszkó, babcsuszkó, krumpicsuszkó)
• Csuszkorányi (főnévi igenév) = jégen csúszkálni
• Csúz (főnév) = ajakon lévő herpesz
• Csünt (melléknév) = kicsi, apró, fejletlen
• → megcsünté (ige) = lekicsinyelted magad, lejárattad magad.
• Dilló (melléknév, lovári cigány jövevényszó) = bolond, esztelen
• Dörgécse vagy dörrencs (főnév) = sügér vagy durbincs
• Döszmörög(ige) = dünnyög, zsörtölődik
• Dunnyog (ige) = magában morog, ellenkezik (→dünnyög)
• Düddő, gyüggyő (hangfestő melléknév) = együgyű, balga
• Ecetfa (főnév) = bálványfa
• Egyekedik (ige) = utánajár, utánamegy, utánakeres, tájékozódik
• Ëklëbóklál (ige) = össze-vissza, céltalanul megy
• Ëlëmëzne (melléknév) = rosszul, hanyagul, rendetlenül öltözött
• Elherebódál (ige) = elesik
• → leherebócál (ige) = leesik, lebukfencezik
• Ëveszekedik (ige) = elesik, elbotlik
• Égedelem (melléknév) = eleven, mindig rosszban járó, szülőt unatkozni nem engedő (> égedelem kölök)
• Facsanak (főnév) = faragott pohár (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Farka píz (főnév) = a régi egyforintos, amit az ürge farkáért fizettek (Pelikán et. szerint bélást.)
• Fejbísznyi (főnévi igenév) = fejbe verni, fejet megvizsgálni
• Fézsódéros (melléknév) = féloldalas
• Fíreg (főnév) = patkány, de mindenféle baromfit pusztító ragadozóra mondják
• Firhang (főnév; jövevényszó: ném. Vorhang): függöny
• Firísz (főnév) = fűrész
• Firíszűnyi (ige) = fűrészelni
• Fostos szíva, fosó szíva, fosató szíva = ringló
• Főlüked (ige) = meghal
• Fődi szëder = erdei feketeszeder
• Futkozó csibë = kotlóstyúk alól kikelt csibe
• Füles (főnév) = kosár
• Gaborgya (melléknév, hangfestő) = hirtelen, hirtelen haragú, meggondolatlan, heves
• Gaborgyálkodik (ige) = hirtelen haragra gerjed, meggondolatlanul cselekszik
• Gerzemice (főnév) = egytálétel
• Gëgyérget (ige) = dédelget, kényeztet, tenyerén hord
• Gombhërë (főnév) = lóhere
• Gónó, genegó (melléknév) = buta, együgyű (főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten)
• Gombvërág (főnév) = százszorszép
• Gögyöleg (főnév) = folyókanyar
• Gölhő (főnév) = golyvás, hibás ember
• Gyam (főnév) = gaz, gyom
• Gyaszmat (melléknév) = rossz, ügyetlen, hibás
• Gyürke (főnév) = kenyérvég
• Gyürü (főnév) = veresgyűrű som
• Gyűszmíkel, gyüszmékel (ige) = járkál fel-alá
• Hengyál, hangyál = hangya
• Hetlekotla (melléknév, hangfestő ikerszó) = zavaros, értelmetlen beszédű
• Hetlekotlál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél
• Hömbölgő (főnév) = henger →hömbölög = gurul, hengeredik
• Hörög (főnév) = aranyászeszköz →köpőce, meringülő
• Hőröget (hangutánzó ige) = kiabál, hangoskodik, lármázik
• Hörtyömförty (melléknév, hangfestő)= hirtelen felkapja a vizet, hirtelen haragú, pukkancs
• Hurimál (ige) = hurcol, visz
• Ides, idis (főnév) = édesanya
• Iskátula (főnév) = doboz, skatulya
• Isterc (főnév) = étel: lisztet megpirították és vízzel felengedték
• Kahittyul (hangutánzó ige) = köhög
• Kákics (főnév) = gyermekláncfű
• Kákóbélű, kákabélű (melléknév) = sovány, rosszevő, rossz étvágyú
• Kákórágó (melléknév) = fontoskodó, másik ért. csúfolódás: kákórágó lipótiak!
• Kalótya (melléknév, hangfestő) = zavaros, értelmetlen beszédű
• Kalótyál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél
• Këse-pisa (főnév, ikerszó) = meleg sör
• Kipicsáznyi (ige) = elfenekelni (Vigyázz, kölök, mer kipicsázlak!)
• Koca (főnév) = jégbe, vagy jég alá szorult levegőbuborék
• Köpőce (főnév) = aranyász eszköz →meringülő, hörög
• Kövécs vagy küvecs (főnév) = kavics
• Kukas (főnév) = kakas
• Kukkó (melléknév) = nem egészen épeszű (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Kuperta (főnév) = boríték
• Kurumpi (főnév) = krumpli
• Kútyul (ige) = kortyol, iszik, titokban iszik
• Kübli (főnév; német jövevényszó) = szennyvízgyűjtő füles edény – Komfort nélküli konyhák tartozéka volt.
• Kűhal (főnév) = kövi csík (hal)
• Lajbi (főnév) = mellény
• Lam (főnév) = harmat, nedvesség →lamos (melléknév) = nedves, harmatos, vizes (tiszta lam a egisz = minden nedves, harmatos)
• Leölőre (határozószó) = estére
• Lésza (főnév) = nádpadló
• Lökönnyi (főnévi igenév) = lökdösni, taszigálni
• Lőtye (főnév) = pocsolya, gödör, ami áradáskor telik meg és hamar kiszárad
• Mamusz (főnév) = szőrmés papucs
• Mártó (főnév) = főzelék
• Megantragol (ige) = gyereket elfenekel
• Megguzslat (ige) = összecsavar, gúzsba köt (forrás: Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok)
• Mëndikányi (főnévi igenév) = karácsonykor, szenteste köszönteni énekkel a falubelieket
• Meringülő (főnév) = vízmerő eszköz (ladikból) vagy aranyász eszköz, akkor elnevezése más néven köpőce vagy hörög
• Míhe (főnév) = méh
• Miling (főnév) = háló, halászeszköz→milingűnyi (ige) = milinggel halászni
• Míregtarisznya (főnév) = olyan emberre mondják, aki mindenen mérgelődik
• Monyas (melléknév, gúnynévként is használt) = tojásos, tökös vagy átv. ért. férfias nő
• Mór (főnév) = napon szárított vályogtégla
• Mungó (melléknév) = rossz, elviselhetetlen
• Muró (melléknév) = ügyetlen (Főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten)
• Muruggya, murudgya (melléknév) = tehetetlen, magát elhagyó, gyámoltalan (Táp környékén, Győr-S. megye, puruttyaként hallottam, de örömmel tapasztaltam, hogy a Dr Dolittle II. c. mozidarab magyarra fordítója felhasználta ezt a szót, amikor a medve halászni tanul).
• Múszul (ige) = fog nélkül eszik, majszol
• Nënnë (főnév) = néni
• Ókadikál (ige) = cívódik, képtelen dönteni
• Ómárium (főnév, jövevényszó, latin) = üveges szekrény, almárium
• Ór (főnév) = folyó oldalán lévő kiszögellés, vagy a sziget csúcsa, vége
• Öregkís, örekkís (főnév) = nagykés
• Összehidor, esszehidor (ige) = összekapar
• Pattyog (ige) = dohányzik, kocabagósként, más értelemben a halak oxigénhiánykor a víz tetején „pipálnak”
• Pëszmet (főnév) = a folyó hordalékában lévő használható dolog
• Pëszmëtűnyi (igenév) = a folyó hordalékában használható dolgokat keresni
• Pëtrëzsí (főnév) = petrezselyem
• Píka (főnév) = a méheknek a nádtető szélébe, a nádszálba rakott nektárja
• Píkásznyi vagy píkáznyi (igenév) = a nádtető (szerha) szélében nektárt keresni
• Pikhercs (főnév) = sütemény
• Platni (főnév; német jövevényszó) = a tűzhely teteje, fedele
• Pocik (főnév) = vízi pocok, pézsma pocok → pocik lik = a vízi pocok ürege, lyuka
• Poszra (melléknév) = sovány, vékony
• Poszrul, mëgposzrul (ige) = soványodik, lefogy
• Pöngő ág = száraz ág, általában égerfáé
• Pős (főnév) = hosszú rőzse, kb. 2 m →pőshíd = rőzsekötegből készült híd
• Préshurka, préssajt = disznósajt: kitisztított sertésgyomorba és húgyhólyagba töltötték, két falap közé helyezve, lesúlyozva (innen a neve) dermedt meg. Az előbbit felfüstölték, az utóbbi kisebbiket frissen fogyasztották.
• Prucka (főnév) = mellény
• Puffancs (főnév) = fánk, vagy ahhoz hasonló sütemény
• Puffog (ige) = duzzog, mérgelődik
• Rapsic (főnév) = vadorzó, orvhalász →rapsickodik = orvvadászik, orvhalászik
• Réce (főnév) = kacsa
• Rédli (főnév, német jövevényszó) = tepsi vagy tűzhely belseje, sütő
• Rékas (melléknév) = piszkos, mosatlan (edény)
• Rëmísz (főnév) = erdős, mocsaras terület
• Rongyás (főnév) = ócskás, rongy és tollkereskedő
• Rücset, ricset (főnév) = korpa, korpás liszt, átv. ért. szemét
• Spapula (főnév) = takaró
• Speciál (főnév) = nápolyi – A győri Keksz és Ostyagyár termékét hívták így 1948 tájától.
• Srót (főnév) = állatok etetésére használt dara (kukorica, vagy búza) →srótúnyi vagy srótúnya = darálni
• Stëlázsi (főnév; német jövevényszó) = polc, állvány
• Sunnyog (ige) = kertek alól haza oson vagy rossz dolgon töri a fejét
• Süttülülű (hangfestő melléknév) = eszetlen, bolond
• Szapol (főnév) = fából készült kisebb vízmerítő eszköz, lapát alakú
• Szerha (főnév) = nádtető
• Szérke (főnév) = aranyász eszköz, fekete színű falapát
• Szërmët (főnév) = vízi hordalék, szemét
• Szuktéros (melléknév) = szűk, kinőtt
• Taffog (hangutánzó ige) = jár →ësszëtaffog = átv. ért.: sáros lábbal összejár
• Tápli (főnév, német jövevényszó) = emelőháló (halászeszköz)
• Tápliköröm (főnév) = emelőháló feszítőrúdja (általában mogyoró vesszőből vagy veresgyűrűs som vesszőjéből → gyürü)
• Tapogató (főnév) = vesszőből font halászeszköz, kisebb kubikgödrök lehalászására
• Telleg (ige) = integet, legyint(get)
• Thé (főnév) = tea →székifű thé = kamillatea
• Tikász, tikos (főnév) = tyúkokkal foglalkozó ember, gúnynévként vagy ragadványnévként is használatos
• Tikmony (főnév) = tyúktojás
• Tollbőrös (főnév) = rongyás, tollakat, régi ruhákat vásárolt fel
• Tomolkó (főnév) = fejes domolykó (hal)
• Top (ige) = lép, pl. toptyá bele = lépjél bele!
• Toszóbugár (főnév) = verőköltő bodobács
• Törek (főnév) = gabonaszár
• Tőröznyi (igenév) = fémből készült hurokkal (tőrdrótta) csukát fogni, a tőr itt halászeszköz, a tőrkís a tőrkés elnevezése
• Trëgács, tërëgács (főnév) = puttony nélküli széna-szalma szállítására használt rácsos talicska
• Tuló (főnév) = tolókapa
• Túnyi (ige) = tolni és ütni (oron túta = orrba verte)
• Ustor (főnév) = ostor
• Ümög (főnév) = ing
• Velagásznyi, evalagásznyi (főnévi igenév) = elverni, elfenekelni
• Vérnyog, vernyog (hangutánzó ige) = visító, artikulálatlan hangokat ad ki magából
• Vidravas (főnév) = vidracsapda, csapóvas kisebb állatok megfogására
• Vindű (főnév) = zsíros bödön
• Vízicsibe (főnév) = szárcsa
• Vonyó (főnév) = komp húzására használt fából készült vonóeszköz, más ért. hegedűvonó
• Vonyogó (főnév) = vonóhorog hosszú száron (mezőgazdasági eszköz) vagy átv. ért. iskolában elégtelen osztályzat
• Vörse (főnév) = varsa
• Zabáló csütörtök (főnév) = a nagyböjt pénteket megelőző nap, amikor még lehet húst enni
• Zaklan vagy zaklany (főnév) = evezőtartó, fűzből font karika
• Zsiba (főnév) = liba
• Zsibavirág (főnév) = ezüstös libapimpó

Szólások

• A hal úsznya kíván = A hal úszni kíván. Halételek után általában bort kell inni.
• Akkor iszok tëjet, ha a tehenyek is szöllőt ësznek! = tejjel való kínálás esetén. Tejet nem iszom, csak bort.
• Annyi van, mind a rücset = Sok van belőle. Annyi van belőle, mint a szemét.
• Íg a Duna, sűnek a halak! = Ég a Duna, sülnek a halak! Ostobaság hallatán mondják, mert a népi tréfás történetek szerint a szigetközi falvakban az első gőzhajót kiharangozták, mert azt hitték a füst láttán, hogy tűz van.
• Kibánja magát valamiből = Valamely elhatározását megváltoztatja.
• Lëcseszi, mind a pöngős malacot. = Nagyon lehord, leszid valakit. A vásárokon az olcsó malacot hívták pöngős malacnak.
• Megettík a tehenyek, bisztos ződ vót. = Megették a tehenek, biztos zöld volt. Elveszett, nem tudni mi lett vele.
• Megy, mind a mëszes = Ész nélkül, gyorsan fut, vagy kocsival nagyon gyorsan, körültekintés nélkül halad.
• Nastig lett a suszter! = Hibás munkát végez, saját kárára. A mese szerint az ásványi suszter odaszögelte az ujját a cipő bőrén keresztül a kaptafához.
• Odallak a rongyásnak = Odaadlak a rongyásnak. Kisgyereknek szokták mondani, ha rosszat követett el. A rongyások általában lovári cigány dirzárok voltak, akik hangosan kiabálták (hőrögëttík): Tolll-bőrrr, van-e eladoll? Ësszonyok, lëányok, szëggyík ësszë rossz ronygyokat, rossz tollakat, szíp ëdínyëket, tálokat adok a rossz ronygyokér, rossz tollakér. Tolll-bőrrr, van-e eladoll?
• Ollan, mind öregënyád masinázáskor = Olyan, mint öreganyád csépléskor (aratáskor). Gyakran ellophatta a gépész a gabonát, azért kellett őrizni. Ideges, feszült lelkiállapotú.
• Ollan, mind a lipóti kőmíves kímínye = Olyan, mint a lipóti kőműves kéménye. A mendemonda szerint egy lipóti kőműves reggel rakott kéménye délre leomlott. Amikor mentek hozzá panaszkodni, akkor röviden csak annyit mondott: „Semmi se tarthat örökkin.”
• Pinteki legínnek lólába van. = Pénteki legénynek lólába van. Ahhoz a népi babonához kapcsolódik a mondás, hogy a legényeknek pénteken nem szabadott lányos házhoz menni, mert akkor az ördögök jártak csak „vendégségbe”.
• Ragad, mind a csiripiszli = édes, ragadós masszára mondják
• Tikokkâ aluszik = Tyúkokkal alszik. Korán lefekszik.
• Tipródik, mind a tojós tík = Tipródik, mint a tojós tyúk. Tanácstalanul járkál.
• Töke-monya ëgyhatos = rosszul öltözött, kilóg a „micsodája” a gatyájából.

Források

• Timaffy László: Táltosok, tudósok, boszorkányok
• Szabó Sándor: A szigetközi nyelvjárás, Budapest, 1907
• Rákász Mihály: Fújdogál a szél az Öreg-Duna felől: A szigetközi tájszólás

További információk

• A magyar nyelvjárások mek.oszk.hu