Szibériai szil

Szibériai szil
	Termesztett változat a Morton arborétumból
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Alrend:	Csalánvirágúak (Urticanae);
Család:	Szilfafélék (Ulmaceae);
Nemzetség:	Szil (Ulmus);
Faj:	U. pumila;
Tudományos név
	Ulmus pumila; L.
Szinonimák
	Ulmus campestris L. var. pumila (L.) Maxim.; Ulmus humilis Amman ex Steud.; Ulmus manshurica Nakai; Ulmus pumila var. genuina Skvort. ; Ulmus pumila var. microphylla Persoon;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szibériai szil témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai szil témájú médiaállományokat és Szibériai szil témájú kategóriát.

A szibériai szil (Ulmus pumila) a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó növényfaja. Turkesztánban, Kelet-Szibériában, Mongóliában, Tibetben (Xizang), Észak-Kínában, az indiai Észak-Kasmírban és Koreában őshonos.^[1] A szibériai szilt Ázsiában, Észak-Amerikában és kisebb mértékben Európában (főleg Dél-Európában) termesztik is, mivel a szilfavésznek (Ophiostoma novo-ulmi) viszonylag jól ellenáll.

Az Egyesült Államok nyugati és középső részén invazív faj.^[2]^[3]

Leírása

10–20 m magasra növő fa, vagy sűrű cserje. Törzse alacsonyan ágazik el, ferde. Lombhullató, levelei kicsik (6–7 cm hosszúak), keskenyek, durván fűrészes szélűek. A levélváll többé-kevésbé szimmetrikus. Kétivarú virágai levélhónalji csomókban tavasszal a levelek előtt jelennek meg, szélbeporzásúak. Termése a nemzetségre jellemző lependék. A termést körülvevő termésszárnyak kezdetben asszimilálnak, később a magok terjedését segítik. ^[4]^[5]

Mérsékelt éghajlaton ritkán 60 évig is él, de Ázsiában ahol őshonos, 100–150 év az élettartama.^[forrás?]

Az U. pumila var. arborea (syn. Ulmus ‘Pinnato-Ramosa’) – turkesztáni szil^[6] hajtásai maradandóan szőrösek, a levelek csúcsa hosszabban kihegyezett.^[4]

A japán szillel (Ulmus japonica) alkotott hibridjét, az Ulmus ‘Sapporo Autumn Gold’-ot Angliában gyakorta ültették az 1980-as években szilfavész-rezisztenciája miatt.^[4]

Felhasználása

A kifejlett növények szárazság- és fagytűrők, a teljes napsütötte fekvést kedvelik. A pangóvizet és árnyékot rosszul viselik.

Bonszai

A szibériai szil kiválóan alkalmas bonszaiként történő nevelésre. Levelei aprók, gyors növekedésű, a szilfavészre kevésbé fogékony, mutatós fácska. Érdemes foglalkozni vele.

Csodasövény

Sövénynek nemesített változatát (Ulmus pumila ‘Celer’) manapság „csodasövény” néven emlegetik, mivel képes két év alatt teljesen zárt, kerítésmagasságú tömör növényfalat képezni. Rendkívül igénytelen a talajra, tehát a homokos talajon éppoly jól fejlődik, mint a lazított agyagos, kötött talajtípusokon. A magoncok, illetve csekély fejlettségű (20 cm-nél kisebb)palánták növekedése, természetesen jóval lassabb, még napos, bő vízellátottságú, legalább közepes minőségű talajokon is 5-8 év kell a teljes záródáshoz ~2m magasságig, zárt talajtakaró növényzet között.

Galéria

Levelek
A Góbi-sivatagban
A jellegzetes hosszú, lecsüngő vesszők

Jegyzetek

↑ Fu, L., Xin, Y. & Whittemore, A. (2002). Ulmaceae, in Wu, Z. & Raven, P. (eds) Flora of China, Vol. 5 (Ulmaceae through Basellaceae). Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis, USA. [1]
↑ Ulmus pumila. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
↑ Siberian Elm: Ulmus pumila. Invasive Plant Atlas in the US. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
↑ ^a ^b ^c Johnson
↑ Hajt
↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 532. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila var. arborea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

↑ Johnson: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 250–251. o. ISBN 978-963-09-6602-3
↑ Hajt: Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 77. o. (2001). ISBN 963 19 2183 2
A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

További információk

Bálint Gazda weboldala – Gentischer Gábor: Szilfák 5 nemzetsége: kocsikeréktől az ágyútalpig Archiválva 2014. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014-04-18
University of Connecticut (angolul) Hozzáférés: 2014-04-18
University of Florida (angolul) Hozzáférés: 2014-04-18

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Fu-1] Fu, L., Xin, Y. & Whittemore, A. (2002). Ulmaceae, in Wu, Z. & Raven, P. (eds) Flora of China, Vol. 5 (Ulmaceae through Basellaceae). Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis, USA. [1]

[2] Ulmus pumila. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

[3] Siberian Elm: Ulmus pumila. Invasive Plant Atlas in the US. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

[Johnson_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Johnson

[Hajt_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Hajt

[6] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 532. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]