Szerválpetymeg
A szerválpetymeg (Genetta servalina) vagy kisfoltú petymeg az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjének, a cibetmacskafélék (Viverridae) családjának és a petymegek (Genetta) nemének egyik faja.
Szerválpetymeg | ||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Genetta servalina Pucheran, 1855 | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szerválpetymeg témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szerválpetymeg témájú kategóriát. |
Megjelenése
[szerkesztés]A szerválpetymeg szőrzete szürkétől okkerig terjedő alapszínű, nagy fekete foltokkal, a hát közepén sötét, töredezett vonal húzódik végig. Foltjainak felső három sora egyenletes, az alatta lévők már szabálytalanabbul oszlanak el. Nyaka és arca csak kevésbé foltos, az arcon a szemek körüli fehér foltok közt fekete maszk található. Farkán 8-12 keskeny, világos gyűrű váltakozik szélesebb sötét gyűrűkkel, a vége világos. Fej-törzs hossza 49-51 (hím) és 44,5-49,5 centiméter (nőstény) között változik; a nőstények súlya 2-3 kg.[1]
Elterjedése, élőhelye
[szerkesztés]A szerválpetymeg elterjedési területe Dél-Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Szudán, Uganda, Ruanda, Kenya és valószínűleg Burundi területeit foglalja magában. Tanzániában az Udzungwa-hegységben, az Uluguru-hegységben és a Dél-Nguru-hegységben elszigetelt populációi élnek, valamint Zanzibár szigetén is előfordul. Az alföldtől a Kenya-hegy 3500 méteres szintjéig, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig valószínűleg több mint 4400 méterig előfordul.[2] Élőhelyei régiótól függően különféle erdőtípusok, fás szavannák és esőerdők.
Életmódja
[szerkesztés]A szerválpetymeg rendszeresen kisemlősökkel és ízeltlábúakkal táplálkozik; ugyanakkor a kétéltűeket, hüllőket, kisebb részben gyümölcsöket és a madarakat is igazolták táplálékaként. A földön vagy a fák alacsonyabb szintjében vadászik; valószínűleg a többi petymeghez hasonlóan éjszakai életmódot folytat.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A széles elterjedési területe és sokféle élőhelyen való előfordulása miatt az IUCN a szerválpetymeget nem fenyegetett fajként tartja számon. Állományának regionális csökkenése a vadászat és az erdőirtás miatt azonban még lehetséges.
Alfajai
[szerkesztés]A szerválpetymegnek jelenleg általánosan az alábbi 5 alfaját ismerik el:
- Genetta servalina archeri - Zanzibár
- Genetta servalina bettoni - Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Ruanda, Burundi, Uganda és Szudán
- Genetta servalina lowei - Dél-Tanzánia
- Genetta servalina schwarzi - Kongó
- Genetta servalina servalina - Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon
A kontyos petymeget (Genetta cristata) sokáig a szerválpetymeg alfajának tartották, ma azonban a DNS-vizsgálatok szerint külön fajnak számít; a két fajt testvérfajokként tartják számon.[3]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Serval-Ginsterkatze című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ J. Jennings A.P. & G. Veron (2009): Family Viverridae. In: D. E. Wilson. & R. A. Mittermeier (Eds.) Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, Barcelona.
- ↑ H. van Rompaey, P. Gaubert, D. De Luca, F. Rovero & M. Hoffmann (2008). Genetta servalina. In: IUCN 2011. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. Abgerufen am 8. Januar 2012
- ↑ Philippe Gaubert, Carlos A. Fernandes, Michael W. Bruford, G. Veron: Genets (Carnivora, Viverridae) in Africa: an evolutionary synthesis based on cytochrome b sequences and morphological characters. In: Biological Journal of the Linnean Society 81 (4), 2004. 10.1111/j.1095-8312.2004.00309.x S. 317–334.