Ugrás a tartalomhoz

Szerválpetymeg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szerválpetymeg (Genetta servalina) vagy kisfoltú petymeg az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjének, a cibetmacskafélék (Viverridae) családjának és a petymegek (Genetta) nemének egyik faja.

Szerválpetymeg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Petymegformák (Genettinae)
Nem: Petymeg (Genetta)
Faj: G. servalina
Tudományos név
Genetta servalina
Pucheran, 1855
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerválpetymeg témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerválpetymeg témájú kategóriát.

Rajz az állatról

Megjelenése

[szerkesztés]

A szerválpetymeg szőrzete szürkétől okkerig terjedő alapszínű, nagy fekete foltokkal, a hát közepén sötét, töredezett vonal húzódik végig. Foltjainak felső három sora egyenletes, az alatta lévők már szabálytalanabbul oszlanak el. Nyaka és arca csak kevésbé foltos, az arcon a szemek körüli fehér foltok közt fekete maszk található. Farkán 8-12 keskeny, világos gyűrű váltakozik szélesebb sötét gyűrűkkel, a vége világos. Fej-törzs hossza 49-51 (hím) és 44,5-49,5 centiméter (nőstény) között változik; a nőstények súlya 2-3 kg.[1]

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

A szerválpetymeg elterjedési területe Dél-Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Szudán, Uganda, Ruanda, Kenya és valószínűleg Burundi területeit foglalja magában. Tanzániában az Udzungwa-hegységben, az Uluguru-hegységben és a Dél-Nguru-hegységben elszigetelt populációi élnek, valamint Zanzibár szigetén is előfordul. Az alföldtől a Kenya-hegy 3500 méteres szintjéig, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig valószínűleg több mint 4400 méterig előfordul.[2] Élőhelyei régiótól függően különféle erdőtípusok, fás szavannák és esőerdők.

Életmódja

[szerkesztés]

A szerválpetymeg rendszeresen kisemlősökkel és ízeltlábúakkal táplálkozik; ugyanakkor a kétéltűeket, hüllőket, kisebb részben gyümölcsöket és a madarakat is igazolták táplálékaként. A földön vagy a fák alacsonyabb szintjében vadászik; valószínűleg a többi petymeghez hasonlóan éjszakai életmódot folytat.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A széles elterjedési területe és sokféle élőhelyen való előfordulása miatt az IUCN a szerválpetymeget nem fenyegetett fajként tartja számon. Állományának regionális csökkenése a vadászat és az erdőirtás miatt azonban még lehetséges.

Alfajai

[szerkesztés]

A szerválpetymegnek jelenleg általánosan az alábbi 5 alfaját ismerik el:

  • Genetta servalina archeri - Zanzibár
  • Genetta servalina bettoni - Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Ruanda, Burundi, Uganda és Szudán
  • Genetta servalina lowei - Dél-Tanzánia
  • Genetta servalina schwarzi - Kongó
  • Genetta servalina servalina - Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon

A kontyos petymeget (Genetta cristata) sokáig a szerválpetymeg alfajának tartották, ma azonban a DNS-vizsgálatok szerint külön fajnak számít; a két fajt testvérfajokként tartják számon.[3]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Serval-Ginsterkatze című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. J. Jennings A.P. & G. Veron (2009): Family Viverridae. In: D. E. Wilson. & R. A. Mittermeier (Eds.) Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, Barcelona.
  2. H. van Rompaey, P. Gaubert, D. De Luca, F. Rovero & M. Hoffmann (2008). Genetta servalina. In: IUCN 2011. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. Abgerufen am 8. Januar 2012
  3. Philippe Gaubert, Carlos A. Fernandes, Michael W. Bruford, G. Veron: Genets (Carnivora, Viverridae) in Africa: an evolutionary synthesis based on cytochrome b sequences and morphological characters. In: Biological Journal of the Linnean Society 81 (4), 2004. 10.1111/j.1095-8312.2004.00309.x S. 317–334.