Szerkesztővita:Wadius07/indián

Konkvisztádorok az indiánok szemszögéből

Kora reggel arra ébredtem, hogy az őrtoronyból szólongatnak. Felmentem, hogy megnézzem. Eleinte nem akartam elhinni, de miután közelebb értek észrevettem, hogy hajók. Olyan messzire még soha senki nem ment el. Nekünk sem olyan hajóink voltak. Ezért mind kigyűltünk a partra. Többen már sejtették, hogy a tollas kígyó leszármazottai térnek vissza. Hamar kikötöttek és kiszálltak a hajóból. Látszott rajtuk, hogy nem a mi népünkből származnak. Testük fényes fémmel volt beborítva, hatalmas vasfegyvereket tartottak kezükben és furcsa négylábú állatokon szálltak le hajóikról. Amint közelebb értek, vezérük előrelépett és főhajtással köszöntött minket. Gondolván, hogy ők a hatalmas tollas kígyó leszármazottai, egy nagy arannyal és drágakövekkel díszített nyakláncot nyújtottunk át vezetőjüknek. Ő ezt megköszönte, és kérte, hogy vezessük körbe a birodalomban. Meghívtuk őket városunkba, ahol vendégül láttuk őket. A népem nagy becsben tartotta őket, mert nem akartuk, hogy isteneink ellenünk forduljanak. Eleinte barátságos népeknek tűntek, de hamarosan kiderült, hogy csak a hatalmas arany hegyeink, gazdagságunk, és jó termőképességű földünk érdekelte őket. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy égnek a házak körülöttem, sokunkat elfogtak és megöltek. Mi tehetetlenek voltunk, mert váratlanul ért a támadás, és az ő erős fegyvereik ellen esélytelen volt, hogy legyőzzük őket fából, kőből és agyagból készült fegyvereinkkel. Néhányuk szórakozásnak vélte, hogy ki tudja jobban kettécsapni testvéreinket, vagy ki tudja szebben levágni valamelyikünk fejét, vagy kiszedni a terhes asszonyainkból utódjainkat. Szörnyű volt végignézni társaim halálát. Elfoglalták városainkat és falvainkat. Én szerencsére megmenekültem csapásaiktól. Másnap reggel látom, hogy a leégett házaink helyén új várost emeltek, melyet később központjukká tettek. Egy szörnyű betegséggel is megátkoztak minket, amiben népünk nagy része meghalt. Aki túlélte, annak rabszolgaként kellett dolgoznia bányáinkban és termőföldjeinken haláláig. Szörnyű leigázás volt. Ekkor pusztult el az azték birodalom. Én az utolsó élő emberek közé tartozom, akik kisebb barlangokban húzzák meg magukat halálukig. Itt ér véget történetem az aztékok hanyatlásáról.

Ez egy olan szöveg, melyet szeretnék tökéletes minőségűre fejleszteni. Kérlek ne szerkeszd! Ha szeretnéd akkor azt jelezd a vitalapomon! Adamika2000 ^vita 2009. november 1., 18:06 (CET)