Szerkesztővita:Bakos László

Szablya és kereszt

Szablya és kereszt /Bakos László/ Bere és Ajtony Publio 1. Álmodozás a Tisza partján A felcsapódó hidegvíz ébreszt álmodozásomból. A szemeim elől nagyon nehezen tűnnek el a szeretett lány képei. Az őszi nagy lovas verseny előtt láttam meg először Gyöngyöt, akkor nagyon keveset tudtam beszélni vele. Beszélni, az túlzás, inkább csak néhány tréfásnak szánt kiáltást eresztettem meg feléje, és a barátnői felé. Mégis észrevettük egymást és én megszerettem azonnal, gondolataim mindig körülötte járnak, és egyre gyakrabban vagyok olyan, mint a holdkóros. A nyár végi nap óta minden alkalmat megragadtam arra, hogy átmehessek hozzájuk, hogy láthassam és beszélhessek vele. Érzem, hogy én is tetszek a lánynak, azért néz rám mindig olyan kedvesen. Az újabb és újabb vízsugarak végre teljesen észhez térítenek. A pajtásaim vidáman fröcskölik a vizet a folyó szélében. A lovaikról lehajolva elsősorban engem céloznak, látva, hogy nem figyelek. A lovam magától beleállt a vízbe és iszik. A ménes egy része térdig a vízben állva szintén iszik, a társaim pedig vidáman tréfálkoznak. Most nézek jobban körül, látom, hogy a ménest őrző barátaim nevetve rúgják és csapják felém a vizet. Én voltam a célpontja mindenkinek. Most is úgy elábrándoztam, - veszem észre magamat - mintha nem is én lennék, mintha csak a testem volt itt a Tisza partján, a lelkem és a gondolataim pedig a túlparton. - Merre jártál Bere? - Nagyon megbabonázott téged az avar boszorkány, ha a hideg vízre sem térsz vissza közénk. - Tőled a ménest nem is kellene ellopni, elszéledhetne az magától is – kiabálják nekem a társaim....

A történelmi regény első sorai, amely VIII-IX század fordulóján játszódik. Bere a fiatal "pogány" megyeri vitéz kalandos útja a keresztig. Beréből előbb Urolphus, majd Szent Urolphus lesz.