Szerkesztő:Zsoel/piszkozat

                                    Garta község és lakói.

Községünk (már az elmúlt század végén)a környék zárt paraszti falvainál lényegesen magasabb kulturális szinten álló települése volt, s az egyesülés után Kapuvár „diák és iparos negyede” a köztudatban is. Mesterembereink, elsősorban az építőmunkások, megyeszerte ismertek voltak, s nem egy közülük Budapesten és Bécsben is dolgoztak.

 A kőműves céh már a múlt század első felében megalakult. Keresztszabályait Baditz Endre akkori főszolgabíró 1839.június 29-én erősítette meg. A céhlevél eredetijét Németh P. József volt Bercsényi utcai lakos örökösei őrzik, a céh ládával együtt.

A megszűnt Gartának a jelenben tíznél több kisebb nagyobb utcája és közel 2000 fő lakosa van. Nevét ma már csak egy utca a Gartai őrzi és az öregek emlékezete.

Garta községet 1663-ban a Nádasdyak alapították, a kapui várat őrző besenyő muskétások végleges letelepítésével. Hosszú ideig önálló település volt(vasútállomással) s csak a huszas évek elején egyesült a sokkal nagyobb Kapuvárral, néhány évig Kapuvár - Garta, majd csak Kapuvár néven.

Keleten a lökös árok vonalát követő, nem nagy határát az Újkertalja, az Öreg Gartálok, a Hosszúföldek,a Tórét, a Németekföldje, a Liget, a Páskun, az Erdőföldek, a Bikatilos, és a Rábaföld alkották.

A község helytörténetével foglalkozó Szakács István nyugdíjas szerint a település magját a Kis utcai, régi „ Vőgy „ körüli házak képezték, a mai Török, Saródi, Nagy, Henye, Licskó, Guzsi, porták helyén. Mint ilyen Babót község kapuja Ordód előretolt telephelye lehetett. Első lakói a Kapui várban őrszolgálatot teljesítő besenyő katonák voltak asszonyaikkal családjukkal együtt. Utóbbiak innen hordták a helyszínre a Kapui várfalak,sáncok megerősitéséhez,javításához szügséges vályogtéglát.

A községet Kapuvártól a Posta és a Zöldfasor utca választotta el. Beépített területén a harmincas években három utca(Rákóczi, Katalin, Zrínyi) és körülbelül 130 ház, udvar, porta volt. Többségében közös udvar, két esetleg három házzal, családdal. Volt néhány négy öt családos porta is. A Rákóczi utcai Horváth udvarban hat, a Gerencsér udvarban pedig tizenkét család lakott. Utóbbi a harmincas években Sopron megye legnagyobb lélekszámú (63 személy) udvara volt.

Iskolánk már a századfordulón négy tantermes volt, három szolgálati lakással és tágas, nagy udvartérrel. Kulcsár István főtanító, Dr Dezső Gergelyné (Mici Néni), Kulcsár Imre (Imrus), és Dreiszinger József első tanítómestereink emlékét ma is szeretettel őrizzük. Több évtizedes oktató nevelő munkájuk eredményeként generációk sajátították el a betűvetést, szereztek nélkülözhetetlen alapismereteket és lettek dolgos állampolgárok.

A kapuvári polgári iskolában évente 3-4 fiatal végezte be középfokú tanulmányait, a főképp iparos családból szármázó fiatalok nagy része pedig igen kevés kivétellel szakmát tanult, általában építőiparit. Növelte környékszerte ismert gartai mesteremberek ,iparos famíliák számát. Paraszt fiataljaink hetenként látogatták a kapuvári mezőgazdasági iskolát, ahol az államilag kötelező, úgynevezett ismétlőiskolai oktatás keretében komoly elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek.

Olvasókörünk az iősebbek: Ragányi István, Szakács István, Szakács András, Kocsis György, Pászli István, Cserpres József, Molnár István, Csóka Antal, Kiss György, valamint az akkori fiatalok : Szakács István , Lukácsi István , Molnár István , Kleizer István , Pászli István , Göndöcs Ferenc , -hozzáértők vezetésével- igen jól működött,parasztságunk iskolán kívüli művelődésében nem kis szerepe volt. Rendszeres kölcsönzés, a tűzoltó testülettel karöltve évenkénti színdarab tanítás, egyéb rendezvények szervezése.

Gót stílusú templomunk, nemcsak a környék hanem talán a megye egyik legszebb, legnagyobb falusi temploma, sokáig plébánia nélkül. A lelkipásztori teendőket, évtizedekig, a kapuvári központi plébániai hivatal káplánjai látták el rendszeresen, heti váltásban. Gyermekkoromban Füleki Ferenc, Perlaki Ferenc, és Rozmán Sándor, akkori lelkészek.Egyházközségünkben öt évenként, több napos népmisszió is volt.

Régi gartai családnevek:

A legtöbb faluban, így gartán is gyakori: Kiss, Nagy, Horváth, Kovács, Németh, nevek mellett: Lukácsi, Gilicz, Hegyi, Degovics, Pászli, Tóth, Göndöcs, Budai, Pintér, Henye, Török, Jerkó, Axnix, Okhercz, Molnár, Tobler, Soós, Gerencsér, Csóka, Szabó, Hajós, Szakács, Áder, Szardics, Kocsis, Szalai, Hoffer, Szűcs, Ódor,Kleizer, Varga.

Mellék – megkülönböztető – nevek:

Picul, Pontos, Házas, Náci, Culi, Tislér, Nyilasi, Piti, Bence, Licskó, Saródi, Guzsi, Polák, Kőmős, Gondi, Keszeg, Devák, Kinizsi, Meszár, Fiakeros, Dobos, Bárán, Harmat, Szurkos, Burula, Tapocs, Kanka, Egresi, Vida.

A családokban az átlagos gyermekszám 3-4 volt. 4-5 gyermekes család sem volt ritka a faluban. A Rákóczi utcai Kocsis György családjában 10, a Katalin utcai Nagy István családjában 11 gyermek született. Csak polgári házasságban senki nem élt. Törvényes válásról, tartós különélésről nem tudok.

Emlékezzünk régiekre:

Gartai születésű, innen elszármazott értelmiségiek:

Szaradics János tanító, Sobor Jerkó István tanító, Szigetvár Németh István tanító, Babót Gilicz Kálmán isk. igazgató, Törökszentmiklós Szaradics Sebestyén tanító, Röjtökmuzsaj Szaradics András ovónőképző tanár, Sopron Henye István általános iskolai tanár, Kapuvár Etlinger József tanító, Kistölgyfa Soós Mihály tanító, Kapuvár

Teológiai főiskola:

Szabó István plébános, Farád Pintér János plébános, Mihályi Kiss Géza Plébános, Győrújbarát Kiss István plébános, Mór

Kereskedelmi középiskolát végzettek:

Csóka Antal pénzügyőrtiszt, Székesfehérvár Csóka József MNB Igazgató, Kapuvár Nagy István Áfész eladó, Kapuvár Zsemlye Sándor KTSZ főkönyvelő, Kapuvár Kiss András Meszöv revizor, Győr Pintér Imre Áfész revizor, Kapuvár

Gimnáziumi érettségivel:

Degovics István adó és illetékügyi tanácsos, Győr Szaradics József MÁV főtisztviselő, Szombathely Hegyi Sebestyén üzemi számviteli előadó, Sopron

Textilipari technikumot végzettek:

Cserpes István művezető, Győr Németh György technikus, művezető, Sopron Németh Lajos üzemi főmérnök, Sopron Salamon Károly Minőségi osztályvezető, Budapest

Egyetemi végzettségűek:

Csóka János műszaki egyetem, erdőmérnök, Sopron Csóka Géza műszaki egyetem kohómérnök, Sopron Dr Horváth Sándor jog és államtudományi egyetem, Vas megye tanácselnöke, Szombathely Dr Kiss György jog és államtudományi egyetem, Állami közjegyző, Csorna

Parasztgazdák:

Községünkben 15-20 holdas nagygazda család csak kettő volt: Szakács István és késöbb Nagy (Tislér) Sebestyén. A többiek: Pászli István, Szakács András, Török Vencel, Cserpres János, Hegyi Lukács, Kiss György, Németh Márton, Budai János, Fücsök György, Csóka Antal, Áder Vencel, Szaradics András, Cserpes József 8-10 holdas, földhöz értő, dolgos középparasztok voltak, akik csak aratáshoz vettek igénybe idegen munkaerőt. A 3-6 holdas kisparasztok száma sem volt nagy. A többség csupán 1-2 hold földdel rendelkezett, vagy föld nélkül, mezőgazdasági bérmunkásként, cselédként tengette életét, illetve napszámos, ipari segédmunkás volt.

Ismertebb iparosok, mesteremberek:

Nagy András, Kisfaludi sor, képesített építőmester Horváth Péter, Katalin utca, képesített építőmester Pintér Lajos, Babóti sor, képesített építőmester Kiss András, Katalin utca, kőmüvesmester Pintér Mihály, Rákóczi utca, ácsmester Németh Sebestyén, Katalin utca, ácsmester Hoffer András, Rákóczi utca, ácsmester Áder Ferenc, Rákoczi utca, ácsmester Kocsis György, Rákóczi Utca, cserepes Kleizer Flórián, Katalin utca, cserepes Kiss István, Katalin utca, cserepes Németh Pál, Katalin utca, cserepes Varga István, Rákóczi utca, kovácsmester Varga János, Rákóczi utca, bádogosmester Nagy Vendel, Rákóczi utca, kovácsmester Áder János, Rákóczi utca, csizmadiamester Nepper Károly, Rákóczi utca, aszatlosmester Pintér Ignác, Rákóczi utca, pékmester Sej Rezső, Katalin utca, pékmester

Kereskedők, egyéb foglalkozásúak:

A mai tüzép helyén Biringer Endre nagykereskedőnek építőanyag – lerakata, fatelepe.

A templomtól nem messze pedig a Rosenberg – Kóbi – illetve a Goldschmied családnak vegyesnoltja volt. Elődeik gabonakereskedéssel is foglalkoztak. A monarchia idején nagy tételben szállítottak gabonát, elsősorban Győrbe és Bécsbe. Győrtől dunai hajón, vízi úton.

A községi kocsmát az első világháború után sokáig Salamon Károly bérelte. Hű társa, főpincére a kedved emlékű Rédecsi Béla volt.

A plébánia helyén Thalabér Gyulának volt jól menő, saját tulajdonú kocsmája.

Nagy Saródi József Rákóczi utcai kisvendéglőjét főleg az iparosság látogatta.

A labdarúgó pálya melletti gödörbe egy Gallin nevü mérnök vállalkozónak téglaégetője volt. Helyén ma autóbusz pályaudvar van.

Gartán a múltban több család is foglalkozott téglavetéssel. Az utolsó a Kis utca végén lakó Kleizer Ferenc – Kecske Ferkó – volt, aki a harmincas évek elején halt meg s akit magam is ismertem.

Garta és Hövej községek közt, a Kisrába parton Oszvald Károly vizimalma volt.

A burgenlandi származású Stobl József hercegi erdész, fakereskedéssel foglalkozott. Nagyobbik fiát, aki öröksége kiadását kérte, dulakodás közben, a vadászpuskájával agyonlötték. Véletlenül vagy ijedtében.

Gartán született Lukácsi Lajos szobrászművész, és Szigethy Attila parasztpolitikus is. Utóbbi a Kis utcai Degovics házban lakott, nem messze szüleim házától.

A falu tréfamestere, Lukácsi János bácsi volt, akinek hajmeresztő, első világháborús kalandjait a falu apraja nagyja ismerte. Állítólag tőle származik az alábbi kis történet is: Egyszer régebben valaki azt mondta, hogy a höveji elöljáróság fele hüle. Amikor aztán ezért a község bírája elzárással fenyegette, szavait így vonta vissza: a fele nem hüle az elöljáróságnak.

A helybéli Gerencsér András bácsit, a község egyetlen koldusát mindenki ismerte. Gyenge fizikumu, félig béna, sovány kis emberke volt, de lélekben annál erősebb. Nagyon szerette a gyerekeket. Kedved alakja ma is előttem áll, ahogy kenyeres tarisznyával a vállan és rózsafüzerrel a kezében, házról házra járt, vagy ahogy a templomban hátul egy kopottas padon ülve, botjara támaszkodva imátkozott és énekelt. Azt hiszem, a falu legboldogabb embere volt, noha a legszegényebb, a legelesetebb.

A szerény modorú Szekendi Alajost Garta népe mélyen a szívébe zárta, nem felejtette el. Ő aki akadémiai képesítéssel bárhol lehetett volna középiskolai tanár, kórusvezető, vagy akár egyházmegyei karnagy is, Gartát választotta.Évtizsdekig volt egyházközségünk megbecsült kántora, a nehéz időkben is igaz, tiszta emberként. Őrizzük emlékét.

Egyházközségünkről:

Az egyházközség ma.

A Gartán született Talabér Gyuláné asszony a közkedvelt Rákóczi utcai vendéglőt , a hozzá tartozó lakrésszel együtt, elhalt férje után örökölte. Mivel gyereke nem volt, az épületet a helyi egyházközségnek adományozta, azzal a meghagyással, hogy ott katolikus plébánia működjön. Az át nem adott lakházban, a tőlünk elszármazó nyugdíjas plébánosaink részére, végrendeletileg, holtig tartó lakhatási jogot biztosított.

Községünk első plébánosa Turner Kálmán volt. A második pedig, egyben a jelenlegi: Horváth István főesperes, apátkanonok, aki hétköznap egy, vasárnap és ünnepnapon két szentmisét tart, igen magas létszámmal. A napi áldozók száma 30-40 főre tehető. Főképp asszonyok, nyugdíjasok ugyan, mégis ez a szám, ebben a kis egyházközségben igen figyelemre méltó, hiszen eléri, vagy talán meg is haladja a városi, nagy plébánia templomban egy-egy szentmisén naponta áldozók számát. Templomunk felújítása befejeződött, temetőnk, most már kápolnával szépen gondozott.

Mindezek az elmúlt húsz év nem vitásan pozitív eredményei és elsősorban plébánosaink buzgóságát, fáradhatatlan munkáját, de a hívő gartai nép anyagi áldozatvállaló kézségét is dicséri. Hiszem, hogy ez a lelkiekben gazdag időszak nem múlik el nyomtalanul egyházközségünk életéből és a ma naponta áldozók, szentségekkel élők, vasárnapi templomba járók eleven istenhite az utódokban tovább él. Köszönet és hála érte istennek, aki ezt a rendkívüli növekedést egyházközségünknek megadta.

Negatívumok, hiányosságok:

Egyházközségünkben a zsinat, s főbb tanítási szinte teljesen ismeretlenek. Az általános papság kérdéseiről, apostoli hivatásunk konkrét lehetőségeiről alig esik szó. Rendszeres felnőtt katekézis nincsen.

Első plébánosunk távozása óta a képviselő testület működése formális, döntéseit a lelkipásztor hozza. Akarata nem szakrális ügyekben is meghatározó.

A Szeretet Társulat autonómiáját, önálló vagyon-(készpénz)- kezelési jogát a lelkipásztor megszüntette.

Szép múltú templomi énekkarunk közel tíz éve nem működik, noha Szekendi kántor úr hozzáértő vezetésével országos hírű egyházi kórussá nőhette volna ki magát.

Helyi származású nyugdíjas papjaink, plébánosi lakhatási joggal nem élhettek, annak ellenére, hogy e jog biztosítása az épületet adományozó Thalabér Gyuláné asszony kifejezett, írásban rögzített végrendeleti akarata volt.

Lelkipásztorunk utólagos plébánossá minősítése hibás döntés eredménye, mivel Thurner Kálmán a hivataláról nem mondott le, elmozdítása, áthelyezése pedig törvényesen ( kanon jogilag ) szóba sem jöhetett…és sorolhatnám még a sokszor csak bosszantó negatívumokat, megmondom nem szívesen. A felvázolt kép azonban csak így teljes, így tükrözi helyesen a valóságot, melynek igazságtartalma pro és kontra vitatható. Itt is. De ez más kérdés.

Első plébánosunk:

Garta neogót temploma nemcsak a környék hanem talán a megye egyik legszebb, legnagyobb falusi temploma sokáig plébánia nélkül állt. A lelkipásztori teendőket évtizedekig a kapuvári központi plébánia káplánjai látták el rendszerint heti váltásban.

Mivel a községnek a múltból állandó, helyben lakó papja nem volt, korán kialakult és jelentőssé vált az „ előimádkozók ” közössége, a hétköznapi hitéletet egy bizonyos szinten összefogók, irányítók kis csoportja. Ők vezették a hívek templomi könyörgéseit, a Mária zarándoklatokat, és virrasztottak a halottasháznál.

A ma Kapuvárhoz tartozó településrész első plébánosa Turner Kálmán volt, akit az ötvenes években a helyi pártbizottság az egyházközség és az ifjúság melletti bátor kiállásáért „nem kívánatos személynek” minősített és elmozdítását kérte. Ezekben az években tartóztatták le, ítélték több évi börtönre és tiltották ki gartai lakásából Szakács Istvánt, a képviselő testület akkori világi elnökét is, családjával együtt, és függesztették fel tanítói állásából Szekendi Alajost, az egyházmegye főiskolai végzettségű kántorát, kórusvezetőjét is.

A megyéspüspök az ultimátumszerű kérésnek eleget téve (mi mást tehetett volna azokban az időkben) Thurner Kálmánt ideiglenesen Rábapordány községbe helyezte át, noha a hívek szerették, működésével messzemenően elégedettek voltak. S ha a döntés ellen a maguk módján tiltakoztak is, azt az első, kényszerű püspöki döntést végső soron tudomásul vették, várva lelkipásztoruk mielöbbi visszahelyezézét.

A plébános már a hatvanas évek közepén, az állam és az egyház politikai enyhülés kezdeti időszakában visszahelyezendő lett volna. Nemcsak a hívek vártak erre, hanem az egyházmegye környekbeli krelikusai is. Sajnos nem ez történt, maradt továbbra is Rábapordányban, noha visszatérését a járási pártbizottság , Raszler Mihály párttitkár nem ellenezte. Sem akkor sem késöbb.

Turner Kálmánt Gatra népe mélyen a szívébe zárta, nem felejtette el és haláláig jogszerű plébánosának tartotta. Már mint nyugdíjas, Győrben a Papi Szeretetotthonban halt meg. Posztumusz rehabilitációja nem várathat magára.

A múlt hagyományai.

Vallási egyházi hagyományok:

A múlt században alakult Szeretet Társulatnak ma is tagja lehet minden megkeresztelt világi hívő, ha tagdíj befizetési kötelezettségeinek eleget tesz. Összege évi 20 forint. Ennek fejében a Társulat minden halvafekvő tagja lelki üdvéért ingyenes szentmisét mondat és ebből a tagsági díjból fedezi az élő, vagy elhalt tagjaiért időnként bemutatott szentmiséket is. Tagsági tag halálakor, a temetésre saját egyházi zászlóval, és templomi lámpával vonul ki. Létszáma napjainkban csökkenő tendenciát mutat, ugyanis a templomba már nem, vagy csak ritkán (alkalmanként) járók a Társulat nem tagjai, szolgáltatásait nem igényli.

A gartai élő rózsafüzér társulatnak régen három csoportja volt. Egy-egy csoport 15 tagja, az otthoni közös esti imádság részeként, egyidejüleg mondta a szentolvasó egy-egy „titkát”. De minden tag más-más titkot, heti váltással, a titkokat ábrázoló cédulák egymás közti cseréjével. A szoros imarend biztosította a teljes (örvendetes, fájdalmas, dicsőséges) rózsafüzér hetenkénti elimádkozását minden csoportban. Ez a szép, egyházilag is jóváhagyott közösségi ájtatosság ma kihalóban van, bár az öregek egy csoportja, ebben a társulati formában még imádkozza a rózsafüzért.

Mivel közösségünk a múltban állandó, helyben lakó papja, lelkipásztora nem volt, korán kialakult és jelentőssé vált az úgynevezett előimádkozók közössége, a hétköznapi hitéletet egy bizonyos értelemben és szinten összefogó, irányító kiscsoportja. Az előimádkozók gyermekkoromban: Nagy Antal, Budai János, Hegyi Sebestyén, Ódor András, Csóka Antal, és Mészáros István – vezették a hívek templomi könyörgéseit, a Mária zarándoklatokat és a virrasztottak a halottasháznál.

Régen az elhaltakat otthon ravatalozták fel s egy, vagy két este közösen (rokonok, szomszédok, ismerősök) imádkoztak értük. Ez volt a virrasztás. Egy két évig s temető kápolnában is virasztottak, de ez lassan abbamaradt. A virrasztás emlékét ma a sirató asszonyok őrzik, Bódis Teri néni Gerencsér Kati néni és még néhányan, akik a temetési szertartás elött, a pap és a kántor megérkeztéig, a fájdalmas rózsafüzér közös elmondásával imádkoznak a halvafekvőért. Nem egy hozzátartozó, erre a célra, külön meg is rendeli őket. Mint ismeretes, az elhaltakat a múltban nem kocsin vagy szekéren, hanem a Szent Mihály lován vállon vitték ki a temetőbe. A menet élén egy ministráns fiú haladt kereszttel. Őt követték a testvivők, a szertartást végző pap, kántor, majd a közeli hozzátartozók, végül pedig a halottat utolsó útjára elkísérő hívek, barátok, ismerősök, meghatározott rendben. Közvetlenül a koporsó után az elhalt házastársa, szülei, gyermekei, és testvérei mentek. A fejfát az elhalt keresztfia-keresztlánya vitte és helyezte a sírra. A szertartás alatt szentelt gyertyát osztottak, de csak a férfiak részére. A gyertyaosztók viszont mindig nők, lányok, asszonyok voltak. Temetés után a községi kocsmában halotti tort ültek. Ezen csak a funkciót viselők: kántor, zászló-, lámpa-, és halottvivők voltak jelen. Az egészen közeli hozzátartozók és a pap nem. Személyenként fél liter bort kaptak. A halotti tornak nem volt lakoma jellege. Étkezésre a község legöregebbjei sem emlékeznek. Egyházközségünkben régtől fogva szokás volt az Újhold vasárnap (a mindenkori holdtöltét követő első vasárnap) megünneplése. Kizárólag lányok, asszonyok tartották nagymise után, a Boldogságos Szűz Istenanya tiszteletére. Férfiak, idősebbek, gyerekek nem vehettek részt benne. Kivéve a templomatyát vagy valamelyik előimádkozót, aki vezette az ünneplést, mely közös imádsággal könyörgő énekekkel kezdődött és szentéjbe vonulva oltárkerüléssel ért véget.

Egyre kettőre ministráns koromból magam is emlékszem. Megkapóan szép látvány volt a fehér ruhás lányoknak, asszonyoknak ez a templomi kis körmenete. Az ősz hajú Budai Gyuri bácsi vezetésével. Ez a nap a megújulás megtisztulás vasárnapjaként él az öregek emlékezetében. Eredetéről azonban nincs tudomásuk. Elképzelhető, hogy gyökerei a régi pogány-magyar hitvilágba nyúlnak vissza, vagy talán ószövetségi eredetűek s csak idők folyamán lett a keresztény népliturgia része. Ez azonban csak feltételezés. Tény viszont, hogy Újhold Vasárnapja Gartán sokáig hagyományos templomi ünnep volt. A negyvenes évek végén szűnt meg. Emlékét havi oltárkerülés őrzi.

A Lourdesi ájtatosság résztvevők a Mária jelenések napján, mindig más és más családnál, és egy asztalra helyezett lourdesi kép, vagy szobor előtt imádkoznak, énekelnek. Vezetője valamelyik előimádkozó asszony volt. A Szent Család nevű ájtatosság a lourdesihez hasonlóan karácsony előtt tartják. Luca napján kezdik, ma is élő hagyomány. Gartán a múltban szép szokás volt, hogy az asszonyok húsvét vasárnap kimentek a Rába partra, vízében megmosták arcukat, majd együtt a közeli temetőbe vonultak és itt a nagykereszt előtt, a feltámadt Krisztus dicsőségére elmondták a szentolvasó öt tizedét. A templomban gyülekeztek és ide tértek vissza. Útközben is imádkoztak. A húszas évek végén megszűnt.

Egy régebbi esti ima ének szövege:

Mivel már beestvéledett, kérünk Teremtőnk tégedet, hozzánk kegyelmezettségedet, mutasd szokott őrzésedet. Rossz álmok távol essenek, sátánok megköttessenek, hogy testünk ne fertőztessenek. Maradj velünk Krisztusunk, mert már estve felé vagyunk.

Étkezés előtti ima:

Mindennek szemei tebenned bíznak Úristenem, Te adsz nekünk eledelt, alkalmas időbe. Fölnyitod Uram szent kezeidet és betöltesz mindennemű állatokat szent áldásaiddal Ámen.

Étkezés utáni ima:

Hálát adunk neked mindenható Úristen, ezen jótéteményedért, melyeket ma hozzánk vettünk, hűséges jóvoltadból, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen

Forrás:

A saját emlékeim, valamint Kocsis György és házastársa Pintér Katalin (részben a szüleimtől hallott) visszaemlékezései.

A Gartai Templom:

A vörös tégla falazatú gartai Szent Sebestyén templom a megye legnagyobb neogótikus temploma. Bánszky Mihály tervei alapján épült, 1906-ban. A pest szent erzsébeti főtemplom mása. Homlokzatán egy nagyméretű Krisztus kép, festmény található. Alkotója Závory Zoltán. Az ezt megelőző templom két oltárral, három haranggal, a főoltáron Szent Sebestyén képpel, az öregek emlékezete szerint nagyon kicsi, kápolna szerű volt. 1742-ben épült kőből, a korábbi fatemplom lebontása után. Forrás: az 1733 és 1873 „canonica visitatio” jegyzőkönyvei.

A mai templom belseje:

Templomunk egyhajós építmény, főoltárral és két mellékoltárral. A főoltáron, felől középen Szent Katalin, alatta Szent Sebestyén, lejjebb balra Szent László, jobbra Szent István szobra áll. A Szent Sebestyén szobor (a védőszent szobra) nagyalakú. A bal alsórészen Melkizedek, a jobboldalon pedig Ábrahám áldozatát ábrázoló dombormű található. A főoltár feletti bal ablakon lévő üvegfestmény Szent Imrét, a jobboldali Szent Alajost ábrázolja. Az előbbi az „amerikás magyarok”, az utóbbi a gartai legények ajándéka. A fából faragott főoltár alkotóját nem ismerjük. A szentéj baloldali részén Krisztus embernagyságú kőszobra, a „fehér Krisztus” látható. Alkotója a gartai származású szobrászművész Lukácsi Lajos. A szobor érdekessége, hogy a töviskoszorú nem Krisztus homlokán, hanem a jobb kezében van. A felszabadulás után a templom előcsarnokába került. A szentéjt a hajótértől vasrács különíti el.

A templom előterében balról Szent József, jobbról Szent Antal szobra áll, karjukban a gyermek Jézussal. A diadalívet teljesen kitölti a Szent László seccó, mely a sziklából vizet fakasztó nagy királyt és katonáit ábrázolja. Mivel ez a festmény erősen megrongálódott, helyére már a felszabadulás után, Závory Zoltán két seccója került. Balra alexandriai Szent Katalin vértanú, jobbra pedig Szent Sebestyén vértanú, a templom védőszentjei. A baloldali mellékoltáron szép pieta szobor áll. Máriát ábrázolja, ölében a keresztről levett Krisztus holtestével. Itt ebben a kis hajóban, egy lourdesi Szűzanya is található. A szobrot Lourdesből kapta a templom. Készítője Corneille toulousei mester. A jobboldali mellékoltár fölött Krisztus nagyméretű, művészileg igen értékes faszobrát, a Jézus szíve szobrot láthatjuk. Itt van a gyóntatószék is és mellette egy modern kivitelű fehér kis Szent Teréz szobor.

A templomhajó bal oldalán van a faragott szószék, a négy evangélista domborművével. Feljáróját alul (a tizenkét éves Jézus a templomban) középen (Jézus és Nikodémus) fent pedig (a hegyi beszéd) faragvány díszíti. Ezek is domborművek. A szószékkel szemben található a szintén fafaragású keresztelőkút, Jézus és Keresztelő Szent János kis méretű szobrával. A hajó baloldali falán lévő Szent Rókus freskó a Kőműves Társulat, a jobboldalit a Szent Flórián freskót pedig a Tűzoltó Testület készítette. A mennyezet egyszerű, meszelt, festmény nélkül. A templom falait, körben, a tizennégy keresztúti kép domborműve teszi változatossá.(özvegy Thalabér Gyuláné ajándéka).

A Gartai Kőműves Céh: (A céh szabályzata)

Garthai kiváltságos helységben lévő érdemes kőműveseknek rend szabálaik, melly a céhek artikulusából kiiratván és a fentebb írt helységben lévő kőműves legényeknek nem külömben tanuló ifjaknak rend szabálul az 1839-dik évben kiadatván, melly a következendő punktomokból áll.

No1. :Hogy minden kőműves legény minden nap szorgalmatosan az dolgán, szolgálatjában pontosan megjelenjen nem hogy a korhelkedés miatt az hétfői napokat elmulassza.

No2. :Hogy egy kőműves legény valami építő úrhoz küldetik, annak az munkáját becsületesen megtegye, hogy mind magának, mind pedig mesterének becsületére válljék és semmi féle kárt szánt szándékkal azon illető úrnak elkövetni nem szabad.

No3. :Hogy egy kőműves legény az ő Maistergyát vagy legénytársát az ő betsületében , vagy más féle rossz beszédekben vagy a dolgát mások előtt fitymálni, vagy pediglen tsufolni nem szabad.

No4. :Ha valami Maister valami Urnál, vagy akár ki ligyen is, tehát az legínynek nem szabad az Maisterre semmit beszilleni,hanem tsak ott, ahol illik.

No5. :Hogy minden kőműves legény a kiszabott vármegye parancsolattya után az kotsmában, vagy máshol az ollan helyeken mulatni semmi okra nézvest nem szabad.

No6. :Hogy minden kőműves legény vasárnap és ünnepnapa misét, a prédikációt és a délutáni isteni szolgálatot valami játékért, vagy másért elmulasztanyi nem szabad.

No8. : Hogy egy kőműves legény magát a káromkodástul és illetlen beszédtől tartóztassa.

No9. : Hogy egy kőműves legény, akárki legyen is, nem tsak kőműves társát hanem aki nálánál öregebb, tartozik megbecsülni.

No10. : Hogy az munkán semmiféle olyas beszéd ne legyen amiért sokszor gyűlölségek támadnak ha pediglen a dolgán valaki hibákért dorgáltatik, tehát azokat senkin sem szabad kibeszélni.

No11. : Hogy egy kőműves legény az inasoknak tartozik a munkában helyesen gondját viselni és az hibákért amelyek kisebbek rendesen és okosan megbüntetni amelyek pedig nagyok, vagy pallérnak vagy maisternek jelentést kell tenni.

No12. : Azt is kel tudni minden kőműves legénynek, hogy a munkáról nem futhat el amikor akar, hanem két héttel elöbb a maisternek jelentíst kell tenni.

No13. : Hogy az inas a legénynek szófogadó legyen, hogy úton útfélen a kalapot meg emelle.

No14. : Hogy a verekedés a lopás tiltatik.

Ezen keret szabálok általom oly kikötéssel erősítettnek meg, hogy garthai, valamint más kőműves legényeknek is a kőműves mesterhez állani kelletik, annak tudta nélkül munkát vállalni szabad ne legyen. Keltezve június 29-ikén 1839 Baditz Endre főszolgabíró.

Eredetijét Németh P. József, Bercsényi utcai lakos, nyugdíjas kőműves őrzi, a céh ládával együtt.

Régi idők focija: (Adalék Kapuvár sport történetéhez.)

Ha sport, akkor labdarúgás abban az időben is. Az 1923-ig önálló Garta községnek már a húszas években színvonalas labdarúgó csapata volt. A mérkőzéseket bajnokságon kívül, meghívott (környékbeli, csornai, győri, soproni) ellenfelekkel valamint a kapuvári vásártériekkel az állomás melletti leventepályán, a mai ÁFÉSZ cementüzem helyén játszották. A csapat színe piros-fehér volt, intézője Molnár István, akkori leventeparancsnok, állandó tagja pedig,(A gartai utókor számára had idézzem őket névszerint):

Horváth János Janika, Rákóczi utca Hoffer György Culi, Katali utca Kocsis László Lityike, Rákóczi utca Pintér Antal Tóni, Katalin utca Kiss András, Katalin utca Gerencsér András Adó, Katalin utca Varga István Boncsi, Rákóczi utca Varga János, Rákóczi utca Áder Ferenc, Rákóczi utca Gerencsér Lajos, Rákóczi utca Varga György, Rákóczi utca

A csapat a húszas évek közepén feloszlott, s a jobbak a vásártériekkel együtt a Kapuvári S.E. játékosai lettek. Ezt az egyesületet a húsgyár patronálta, intézője a felejthetetlen Horváth Lajos Lali bácsi, mecénása a textíl nagykereskedő Borsodi Árpád, legkiválóbb játékosa, valóban királya pedig a csermajori Kőnig Jancsi volt, akinek a képességeit, már később, talán csak Varga B. Imre (Sluki) érte el, ha ugyan elérte. Rajtuk kívül a régi KSE kitünőségei, a teljesség igénye nélkül:

Csenár László, Horváth János Janika, Hoffer György Culi, Lappincs László, Horváth Jenő Jenci, Dr Tóth József, Andaházi László, Tatai Jenő, Lukonich István Pityu, Simon László, Rácz Imre, Nagy János Kotla, Kövesházi János Tocsi, Cseresznyák József Cseri, Kreiter Ferenc, Pintér Mihály, Németh Gy Kálmán, Licskai János Licskó.

Ezt az írást személyes emlékeim és Kocsi György, Wesselényi utcai lakos, nyugdíjas visszaemlékezései alapján állítottam össze.

Háborús halottaink:

Hazai domb lesz, vagy idegen árok, Bús sírom füve amelyben kihajt, Kopott fejfámon elmosódó írás Bolygó vándornak ezt hirdesse majd: Boldog, ki itt jársz, teérted is Megszenvedett, ki lent nyugszik a holt. Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.

/Gyóni Géza : Sírvers/

Garta község első világháborús halottai:

Áder Vendel, Borsodi János, Gerencsér István, Gerencsér Vencel, Gilicz József, Gilicz Lukács, Hegyi György, Hegyi Lajos, Hoffer György, Hoffer Imre, Hoffer Vencel, Kiss Bálint, Kiss István, Kiss Gy. József, Kiss Péter, Kiss Sebestyén,

Kovács Antal, Magyar István, Molnár János, Molnár Sándor, Molnár Péter, Nagy József, Nagy S. József, Németh István, Pászli István, Pászli Sebestyén, Pintér Géza, Pintér János, Saly Béla, Sipőcz Lukács, Szabó István, Szaradics János, Török Sebestyén, Varga Antal, Varga Gábor, Varga György, Varga Imre, Virágh András.

A második világháborúban elhaltak:

Áder István, Budai György, Budai István, Budai János, Gerencsér András, Gerencsér Lajos, Gilicz István, Horváth Frigyes, Horváth György, Horváth V. Imre, Kiss Andrásné, Kiss József, Kiss Józsefné, Kiss Géza, Kleizer Flórián, Kovács József, Kreiter József, Molnár Vendel, Németh Géza, Németh Pál, Nyikos István, Pintér Sándor, Pócza Vendel, Saly Béla, Sipőcz Sándor, Szaradics Imre, Szaradics Géza, Szaradics László, Szaradics Sándor, Szarka Gyula, Tóth András, Tóth István, Varga Görgy, Varga Jenő.

Gartán a templomi emléktáblák tanúsága szerint, az első világháború különböző frontjain 38, a második világháború pedi 34 fiatal vesztette életét, köztük többen már 1942-ben a Don kanyarnál, a szovjet áttörés idején. Emlékük, évtizedek óta minden évben, templomi kegyelettel őrzi egyházközségünk, a hősi halottal (május utolsó) vasárnapján.

Akik otthonukban lettek a háború áldozatai:

Garta községet 1945 húsvét hetében érte el egy átvonuló kisebb orosz katonai egység. Kocsis György nyugdíjas, Wesselényi utcai lakos visszaemlékezései szerint, özv. Kiss Andrásnét a Rákóczi utcai otthonában , nagypéntek napján lőtte agyon két orosz katona. A nála lakó Kiss József helyi boltvezetővel és első gyermeküket váró állapotos fiatal feleségével együtt. Kiss Andrásné menekülni próbált, de csak az udvar kerítésig jutott el. Itt érte a halálos golyó. A lakására siető két tizenéves fiatal közül csak Szabó Mária gyereke tudott elmenekülni. A közeli Kocsis udvarba futott be, és itt az istálóban a jászoly alatt bújt meg, halálfélelemtől reszketve.

Barátját, Pócza Vendelt menekülés közben lőtték agyon. Egy géppisztoly sorozat végzett vele. Az elhaltakat a szomszédok, közellakók hantolták el ideiglenesen, Kiss Andrásné udvarában, mivel a megdöbbentő esemény után napokig kihalt volt a Rákóczi utca. Csak később temették el őket.

A Katalin utca végén élő Gerencsér András is a saját otthonában vesztette életét, a padlásokra pincékbe menekülő asszonyok, lányok védelmében. Dulakodás közben lőtte agyon egy orosz katona. Ezen a napon lett nemi erőszak áldozata egy kiskorú gartai, még gyermeklány is, aki belehalt sérüléseibe.

Így lett községünkben öt háborús áldozat a béka első napján. A Gartai temetőbe pihennek. Nevüket az egyházközség a hősi halottak emléktábláján is megörökítette. Fél évszázadra visszatekintve őrizzük emléküket, gondoljunk rájuk kegyelettel, a szovjet katonákra harag, gyűlölet nélkül.

A második világháború és az idegenlégió minden poklát megjáró Hoffer Géza katonaélete rendkívüli, kalandos volt, állandó szökésekben telt el. Kereste a Horthy csendőrség, nyilasok és szovjetek is. Végül az idegenlégió fogadta be, talán megnyugvására, de minden bizonnyal akarata ellenére.

Gézával kapuvári turisták találkoztak Bécsben, már súlyos betegen. Utoljára az NSZK-ból jelentkezett. Itt telepedett le, itt élt családjával együtt, és itt is halt meg a hetvenes években.

Előtte még kint volt nála édesanyja. Tőle hallotta, hogy Algírban szolgált, emberségesen viselkedett, s ahogy tudta, segítette a helyi lakókat, főleg az éhező gyerekeket. Mint mondta: Katona tarsolyából sohasem hiányozhat a kenyér és az édesség. Géza gyerekkori jó barát, iskolatárs volt. Őrizzük emlékét.

Utca is őrizze emlékét:

Szigethy Attila elszegényedett köznemesi család, a Fejér megyei szentiványi szigethyek kései leszármazottja volt. Negyvennyolcas ősei a család emlékezete szerint, a kossuthi függetlenségi mozgalom elkötelezett hívei voltak. Attila gyermekkorát és ifjú évei nagy részét gartán töltötte. Itt élt özvegy édesanyjával a kis utcai (ma béke utca) Degovics házban, szegényen, az ősök, a családi múlt emlékei között.

Arra kérjük a helyi képviselő testületet, külön is a város polgármesterét, hogy az utcanevek felülvizsgálatánál, a gartaiak kérését vegye figyelembeés a mai Béke utca nevét változtassa Szigethy Attila utcára. Ez az utca egyébként garta legrégibb utcája, a kapui várat védő besenyő muskétások első telephelye, a község magva volt. Kérésünket jogosnak érezzük, a Szigethy Attila névhez ragaszkodunk. Az 1926-ban megszűnt Garta község nevét ma már csak egy utca, a gartai őrzi és az öregek emlékezete. A Bartók és a Kodály utcák megszűnésével, a hagyományőrző gartaiak azt is szeretnék, ha ez az utca észak dél irányban átszelné a volt garta község teljes területét, a vasúttól a labdarúgópályáig.

A képviselőtestület ezt a kérésünket is vizsgálja meg, és hozzon pozitív döntést. A Bartók és Kodály utcát korábban a helyi városi tanács kreálta. E két utca rövid, jellegtelen, periférikus, noha az itt lakóknak nyilván kedvesek. De nem méltók Bartók és Kodály nevéhez, nagyságához.