Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/36

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Androméda-törzs
(The Andromeda Strain)
RendezőRobert Wise
ProducerRobert Wise
AlapműMichael Crichton: Az Androméda-törzs (The Andromeda Strain)
ForgatókönyvíróNelson Gidding
FőszerepbenJames Olson, Arthur Hill
HangDolby Digital
ZeneGil Mellé
OperatőrRichard H. Kline
VágóStuart Gilmore, John W. Holmes
JelmeztervezőHelen Colvig
DíszlettervezőBoris Leven
Gyártás
GyártóUniversal Picture,
OrszágAmerikai Egyesült Államok Amerikai Egyesült Államok
NyelvAngol, magyar szinkron (Film-Sound Studio)
Játékidő131 perc
Képarány2,39:1
Forgalmazás
Forgalmazómagyar MOKÉP (mozi)
BemutatóAmerikai Egyesült Államok 1971. március 12., magyar 1973. július 5.
Korhatármagyar Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott 12 év (Magyarország)
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Androméda-törzs (The Andromeda Strain) Robert Wise filmrendező 1971-ben bemutatott tudományos fantasztikus filmje Michael Crichton azonos című regényéből. A film dramatizált dokumentumjátékfilm stílusban készült.

A légierő két tisztjének egy földkörüli pályáról visszatért szondát kell megtalálnia. A szonda rádiójelzéseit követve éjjel egy poros kisváros határába érnek. A kisváros azonban teljesen kihaltnak tűnik. Pedig egykori lakói el sem hagyták. A dokumentarista stílusban készült film ennek az öt napnak, 1971. február 5-től 10-ig a története.

Szereplők

[szerkesztés]

A történet

[szerkesztés]

A NASA egyik műholdja, szondája váratlanul letért a tervezett pályájáról, és valahol Új-Mexikó államban ért földet. Rádiójelzései alapján a légierő a Vandenberg légitámaszpontról két fős legénységet küld ki rádióiránymérős terepjáróval a helyszinre, egy Piedmont nevű kisváros környékére. Odaérve kiderül, hogy a jelzések a teljesen sötét, kivilágítatlan városból jönnek. De a katonákkal a gyanús hangokkal kísért utolsó, félbeszakadt rádiókapcsolat után nem sikerül újra felvenni az összeköttetést. Még aznap éjjel kiküldött katonai felderítőgép pilótája által készített fényképeken pedig az látszik, hogy a sötét város utcáin holttestek fekszenek. A bázis parancsnoka kiadja a Futótűz kódot, aminek hatására az ország különböző pontjain a légierő tisztjei lista alapján orvosokat, egyéb járványügyi és más szakértőket keresnek fel és szállítnak egy titkos, föld alatti létesítménybe, a Futótűz laboratóriumba. Kiderül, hogy a Futótűz egy vészhelyzeti protokoll halálos járványok kitörése vagy biológiai fegyverek bevetése esetére.

Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; a név (name) nélküli lábjegyzeteknek adni kell valamilyen tartalmat A kiválasztott szakértőket a hét szintes földalatti laborban minden szinten egyre erőteljesebb fertőtlenítő eljárásnak vetik alá, és ahol a legmélyebb, de aprócska szinten egy önmegsemmisítő atombomba van elhelyezve arra az esetre, ha valamilyen kórokozó szabadulna ki a laborból.

Stone és Dutton elindulnak Piedmondba, hogy megkeressék a szondát, és megvizsgálják a halottakat. Mivel a keselyűk már megtalálták a helyszínt, előtte a csak az ilyen esetekre, madarak ellen kifejlesztett harcigázt eresztenek a városra. A holttesteket megvizsgálva az orvosok döbbenten látják, hogy a vérük nem csak hogy megalvadt, hanem teljesen porszerű az összes véredényben. Néhányan haláluk előtt az őrület jeleit mutatták, amiből Stone azt feltételezi, hogy az extrém folyamat az agyban indulhat el. A várost véigjárva az orvos házában találják meg a szondát felnyitva. Az első áldozatok tehát az orvos és a szondát megtaláló lakosok lehettek. Már feladták a reényt, mikor az egyik házban váratlanul egy síró csecsemőt találnak. Már jeleznek a helikopternek, hogy vegye fel őket, amikor egy másik túlélő bukkan fel, egy láthatóan beteg öregember.

Forgatási helyszínek

[szerkesztés]

A felvételek 1970. január 27 Az Egyesült Államokban Californiában, Texasban és Új-Mexikóban készültek.

  • Alamogordo, New Mexico, USA
  • Red Rock Canyon State Park - Highway 14, Cantil, California, USA
  • Shafter, Texas, USA
  • Stage 12, Universal Studios - 100 Universal City Plaza, Universal City, California, USA

(demolished in 2020)

  • Ocotillo Wells, California, USA (Lab exteriors)

Díjak

[szerkesztés]

Érdekességek

[szerkesztés]
  • A filmet az első holdkőzet minták és a visszatérő úrhajósok biológiai szempontból óvatos kezelése inspirálta, bár ezeknek ellentmondani látszik az, hogy az Apollo11 űrhajósai megérkezésük után találkoztak az újságírókkal és más várakozókkal, és csak utána vonultak karanténba. Hacsak nem dublőröket mutattak a sajtónak és a ünneplőknek.
  • A laboratórium komplexum felépítése azt sugalja, hogy ez egy BSL4-esnél is szigorúbb biztonsági fokozatú biológiai biztonsági laboratorium, de a források szerint a BSL4 a legmagasabb biztonsági fokozat. Ez a nagyvároson kívüli, sőt sivatagi és több szintes földalatti , nukleáris önmegsemmisítési lehetőséggel, karanténnal, és az egyéb biztonsági be- és kiléptetési rendszerrel, szintekkel BSL7-nek látszik, ami elvben nem létezik. Bár lehetséges, hogy katonai célokra létrehoztak hasonlót. (A BSL lehet hogy csak polgári elnevezési és működtetési rendszer.)
  • A komplexumhoz hasonló jelenik meg később a Kaptár sorozatban.

Dokumentumfilm

[szerkesztés]
  • The Andromeda Strain: Making the Film (amerikai dokumentumfilm, 2001, rendezte: Laurent Bouzereau) 30 perc










A bejül (jelentése: „elrejtett föld”, angol helyesírás szerint: Beyul, tibeti: སྦས་ཡུལ; wylie: sbas-yul) a tibeti buddhizmus nyingma iskolája szerint néha több száz négyzetkilométeres rejtett völgyek, amelyeket Padmaszambhava szent menedékekként emlegetett.

A tertönök felfedheti azokat terma specifikus és megfelelő alkalommal. Helyüket a tekercsekön (lamyig vagy neyig) tartották sziklák alatt, barlangok, kolostorokban és sztúpák belsejében. Ezek azok a helyek, ahol a fizikai és a szellemi világ átfedésben van, és a tantrikus gyakorlat hatékonysága megnövekszik a többszörös észlelési dimenziókkal.


Padmaszambhava kiosztott istenségeket a bejül védelmére. A védelmi erők hóviharként, ködként és hópárducként jelentkeznek. A buddhista szövegek azt jelzik, hogy a beyulokat felfedezik, amikor a bolygó közeledik a pusztításhoz, és a világ túlságosan sérült lesz a szellemi gyakorlathoz. Leírják a paradicsomra emlékeztető völgyeket, amelyek csak hatalmas nehézségekkel érhetők el. Azok a zarándokok, akik ezen a vadon és távoli helyre utaznak, gyakran olyan rendkívüli élményeket mutatnak be, amelyek hasonlóak a buddhista szellemi gyakorlók számára a felszabadulás útján. Azok az emberek, akik megpróbálják behúzni magukat, kudarchoz és halálhoz vezethetnek. A földi bejülök jelentős tulajdonságokkal rendelkeznek Sambhalával.

Egy közelmúltban megnyitott kísérlet egy bejül megnyitására 1962-ben történt, amikor a tibeti láma, Tulshuk Lingpa Szikkimbe utazott, hogy Beyul Demoshong „kinyitásához”, egy olyan kanyarónak létezzen, amely a Nepáli / Szikkim határát átkelő Kancsendzönga hegy lejtőjén létezett . Több mint 300 követőt vitt magával a Himalája és Tibet szerte, mindegyikük adta el világi javait. A történetet a közelmúltban, A lépés távol a paradicsomból című könyvben mondják el.


Nge-Bejül a Barun völgyben

A bejülökról gyakran úgy gondolják, hogy megtestesítik a dharmapálát és a föld urait, amelyek olyan földrajzi jellemzőkkel társulnak, mint például a hegyek, fák, sziklák és vízforrások. A zarándokok rituális felajánlásokat tesznek ezeknek a lényeknek, hogy lecsillapítsák haragos természetüket, és megújítsák a szimbolikus egységét, amelyet az emberek megosztanak velük. Vitatják, hogy ez a hozzáállás fenntartható megközelítést jelent a földgazdálkodás felé.

A Nepál és Tibet körül a Csomolungma a Khenbalung, Solukhumbu, Rolwaling, Rongshar, Kyirong és Nubri szent völgyek. A serpák felfedezte Solukhumbu-t, amikor elhagyták Tibetet, hogy elkerüljék a vallási üldöztetést a 15. és 16. században. Beléptek a völgybe menedéket keresni, és ott új hazát hoztak létre. A buddhista kolostorok és a szent hegyek sok szellemi utazót hoztak Solukhumbuba. Bejülök Nepál, Tibet, Szikkim, Bhután, India, Kína és Pakisztán himalájai régióiban találhatók.

Források

[szerkesztés]