Szerkesztő:Zimmy/Készülő cikkek/Papp Béla (sakkedző)

Életrajza

Budapesten születtem, 1920. április 29-én. Édesapám asztalossegéd volt. Hatan voltunk testvérek, nehéz körülmények közt éltünk. A Kossuth Lajos Felsőkereskedelmi Iskolában érettségiztem. Vezető könyvelő voltam a Budapesti Selyem- és Fonalkereskedelmi Vállalatnál, majd a hites könyvszakértői tanfolyam elvégzése után a MÁV Pályaépítő és Felújító Üzemi Vállalat Budapesti Kirendeltségének főkönyvelője lettem. Átszervezés során a KPM I. Vasúti Főosztályának VI. D osztályára helyeztek, itt számviteli főelőadóként irányító munkakörben dolgoztam. Ezt az osztályt 1957-ben feloszlatták. Ekkor határoztam el, hogy a kenyeremet sakkoktatással fogom megkeresni, így jelentősebbet alkothatok. És nem is tévedtem.

1957. szeptember 1-én Takács Jenő vb-elnökhelyettes intenciójára Angyalföldi Sportiskola sakkszakosztályt alapított. Morvay Béla sportiskolai igazgató segítségével új korszakot nyitottunk a sakkoktatásban. Az ASI példáját egy év múlva követte a Józsefvárosi Sportiskola is. Mindkét helyen engem bíz-tak meg a sakkszakosztály vezetésével. Az ,,angyalföldi srácok” a kerületi n. o. csapatbajnokságban rajtengedéllyel kezdtek, majd 6 év alatt évenként 1—1 lépcsőt ugorva, minden évben bajnokságot nyerve jutottak fel az OB I-be, ahol szilárdan meg is kapaszkodtak. Idővel még a bajnoki cím birtokosai is lehettünk volna, de sajnos 1964-ben az ASI sakkszakosztálya megszűnt. Utódja, a Vasas képtelen volt együtt tartani a jól kiforrott kollektívát, szerteszét széledtünk.

A két sportiskolából 9 későbbi mester került ki: Száday Lászlóné (Gombás Judit), Tompa Lászlóné (Kmetovits Erzsébet), Tompa János, Adorján (Jocha) András, Nagy Ervin, Székely Mihály, Geszosz Pavlovsz, Faragó Iván, Petrán Pál. De meg kell említenem Verőci Zsuzsát is, aki nálam kezdett a JOSI-ban. Folytathatnám a sort még 8 mesterjelölttel és 5 csillagos I. o. versenyzővel.

A sakkal már 7 éves koromban örök barátságot kötöttem. Mesterjelölt 1957-ben lettem. A feljebb jutást nem ambicionáltam különösebben, az volt a véleményem, hogy többet ér egy jó sakkoktató, mint egy gyenge mester. Később, amikor láttam, hogy tanítványaim nagyon lehagynak, mégis komolyabb eredményekre kellett törekednem, már csak ,.tekintélyem tartása” miatt is. Önképzésemmel 1967-től kezdve intenzívebben kezdtem foglalkozni. Az 1968. évi csapatbajnokság OB II. osztályában a BKV Flóra csapatának első tábláján 13 játszmából 8.5 pontot értem el, s fél ponttal megelőztem Ribli Zoltán mestert. 1969-ben pedig az eddigi 11 játszmából 9 ponttal Dely Péter nk. mesterrel együtt állok az OB II. keleti csoportja elsőtáblásainak élén. Amikor az idei egyéni bajnokság októberi küzdelmeiben már egy fordulóval a befejezés előtt elértem a mesteri normát, a legnagyobb örömöm az volt, hogy régi és új tanítványaim bensőséges „avató ünnepségben” részesítettek.

Forrás

• Nekrológ (Sakkélet, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)1988-07-25 / 7. szám)
• VOLT EGYSZER EGY SAKKISKOLA... (MOST - Magyar Országos Sakktájékoztató (2001-2002. évfolyam, 1-16. szám)2001-2002 / 12. szám)